A hitelességi válság és a politikai elfogultság hatását a maga módján még tompítja is, hogy a vallási vezetők szinte hallhatatlanok.
Miután az olvasók egy része túlesett a hirtelen megdöbbenésen, avagy felháborodáson, amit a cím elolvasása okozott, érdemes egyből az elején tisztázni, mit jelent ez az állítás, és mit nem. Kétségkívül léteznek Magyarországon vallási tematikájú médiumok, az is nyilvánvaló tény, hogy számos hivatalos egyházi orgánum közöl különféle tartalmakat. Sőt, az egyházak különböző képviselői még nem dedikáltan egyházi médiumokban is megjelennek.
A Klubrádió január 26-án közreadott Másrészről című műsorában mégsem tudott más következtetés megfogalmazódni, mint a hazai egyházi kommunikáció értelmezhetetlensége. A Szemlélek néhány hónapja készített felmérése adta a beszélgetés apropóját, Rózsa Péter műsorvezető kérdéseire pedig Sáhó Eszter, magazinunk munkatársa, és Gábor György vallástörténész igyekezett válaszokat adni. A dialógus sajátosságaként maga a kereszténység és a kommunikáció kapcsolatát bemutatni szándékozó kezdeményezés kritikai olvasata sem maradt el, ezáltal is szolgálva a tárgyilagos megközelítést. A teljes adás ide kattintva hallgatható meg.
Mindez persze nem újdonság, mégis
hasznos időnként kimondani az evidenciákat, felismerni, hol tartunk, merre tartunk, és helyesnek gondoljuk-e az adott irányt.
S hogy miért állja meg a helyét a kijelentés, miszerint az egyházi kommunikáció aligha létezik? Egyrészt a kommunikáció nem azonos szöveges, képi vagy egyéb üzenethordozó tartalmak előállításával. A kommunikációnak a befogadó közeg is feltétele, így valósulhat meg ugyanis a kapcsolatba lépés, a közös-ség, vagyis a communio.
A hazánkban vitathatatlanul létező vallási jellegű kommunikációt folyamatosan átveszi, talán már át is vette az állami propaganda, az egyházi médiatevékenység nem belterjes, „öntérítő” részén kívül nagyon ritka kivételtől eltekintve a politikai üzenetek klerikális megtámogatásával szembesülhetnek nemzetünk tagjai.
A kevés kivétel egyik, noha nem egyetlen forrása épp a Szemlélek, s
hogy milyen is lenne a hiteles, hatékony, működő egyházi kommunikáció, arra nemrég szolgáltatott példát Német László belgrádi érsek.
Honnan tudható, hogy hatékony volt a megszólalása? Egyrészt a Telexen írt karácsonyi üzenete mérhető reakcióiból, másrészt a magazinunk felületén megjelent videóüzenete mutatóiból, az egyik szekuláris portál általi szemlézést is beleértve.
A kommunikáció igenis mérhető tevékenység – eredményessége nem hitbeli, hanem szakmai kérdés. Épp a magyarajkú, ám a magyar politikai és egyházi vezetéstől nem függő érsek nyilatkozta magazinunknak, hogy ideje lenne elindulni e téren a minőség irányába.
És az a bizonyos „alig(ha)” azért szerepel a címben, mert befelé igenis kommunikál az egyház, zajlik valamiféle érzékelhető közlés. Ám épp ez az alig hallható hang mutatja meg igazán, hogy mielőtt a valódi közbeszéd terepeire is kilépne a hivatalos egyházi kommunikáció,
előbb a hitelességi, és az evangéliummal összeegyeztethetetlen politikai elfogultsági problémákat kellene orvosolni.
