A hajléktalanság és a rászorulók témáját már sokszor kiveséztük. Most két olyan ember szólal meg, akik számára ez nem elméleti vagy politikai, hanem alapvető kérdés. Szavaik frissek, jó példájuk, reményünk szerint, ragadós.
Szőke Péter, a Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség magyarországi vezetője, illetve Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia alapítója és vezetője voltak karácsonyi adásunk vendégei. Két különböző ember, de ugyanolyan erős és mély társadalmi elköteleződéssel állnak ki a nehéz sorsúak mellett. Kérdéseinkre őszintén mesélnek saját élményeikről, motivációjukról.
“XVI. Benedek pápa mondta, hogy a kereszténység nem ideológia, vagy valamilyen kulturális hovatartozás, hanem személyes barátság Jézussal, és Jézus ott van a szegényekben. Máté evangéliumában olvassuk, hogy „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.” Ez az ideológia ott van mindenhol a Szent Egyed közösségben.
Szokták tőlünk kérdezni, hogy sikerül-e rehabitilálni egy hajléktalant. Néha sikerül rendbe jönnie egy-egy életnek, de nem mi tesszük rendbe, hanem a barátság révén olyan belső energiák mozdulnak meg nagyon mélyen lévő emberekben, amik aztán segítenek nekik rendbe tenni a saját életüket.
Minden karácsonykor meghívjuk a szegény barátainkat egy közös ebédre – idén is így lesz, a Párbeszéd házában december 25-én.
A karácsony családi ünnep, de a szegények lehetnek a családtagjaink, és amikor karácsonykor asztalhoz ülünk, ez a család lehet nagyobb, lehet még egy terítéket az asztalra tenni, vagy akár még kétszázat is” – mondja Szőke Péter.
“A Budapest Bike Maffia úgy kezdődött, hogy elkezdtem beszélgetni hajléktalan emberekkel, és számomra sokkal inkább pragmatikus jelentése van annak a munkának, amit mi csinálunk.
Nem éreztem volna a társadalmi hasznosságomat, ha ezzel nem kezdek valamit.
2011-ben kimentünk a barátaimmal az utcára, meglátogattuk az ott élő embereket, és ez egy olyan flow-élményt adott, hogy utána még egyszer, és még egyszer ki akartam menni.
Ha én segítek valakin, és nem úgy állok hozzá, hogy a másikat lenézem – mert sajnos erre is sok példa van –, akkor elkezdem azt érezni, hogy hasonló mentalitású emberekkel veszem magam körül, akiknek a jelenléte lelki értelemben növeli az életszínvonalamat, és ettől kicsit boldogabb leszek.
A szemléletformálás nagyon fontos része a munkánknak. A tárgyi adományok mellett nagyon fontosnak tartjuk az élményadást is. Mint például a Budapest Bike Maffia által szervezett torkos csütörtökünk: ez egy olyan esemény, amikor elvisszük az éttermet a hajléktalanszállók ebédlőjébe, olyan éttermi élményt biztosítunk nekik, amit ők nem valószínű, hogy még egyszer átélnek majd az életük során” – mondja Havasi Zoltán.
„Az apátiának nagyon sok megnyilvánulása van. Amikor azt mondják az emberek, hogy a háborúnak nincs alternatívája, amikor azt mondjuk, hogy úgysem lehet segíteni a hajléktalanokon, ez ugyanaz, mintha azt mondjuk, hogy Ukrajnában háború van, de mi éljük tovább a saját életünket.
Mert beletörődünk az ő sorsukba – a saját fájdalmunkba nem olyan könnyen törődünk bele, de a másikéba nagyon könnyen. Ez az egocentrizmus. A béke ellentéte nem a háború, hanem az egocentrizmus.
Ahhoz, hogy ez változzon, fontos tudnunk, hogy közösségben és imában tudjuk hordozni embertársainkat. Az iga is egy olyan eszköz, amibe két állatot teszünk, hiszen egyedül nem bírná el a terhet az állat, ahogy mi emberek sem tudjuk egyedül elhordozni a nehéz sorsú embertársainkat” – fogalmaz Szőke Péter.
A Budapest Bike Maffia és a Szent Egyed közösség is szívesen látja a segíteni vágyó önkénteseket!
Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS-olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.
