Úgy tűnik, nem követi a jézusi gondolatot, sem a nyugat-európai elődök hagyományát a magyar KATTÁRS, és pártpolitikai alapon döntenek arról, hogy ki szólalhat fel a rendezvényen, és ki nem.
A Szegeden zajló Katolikus Társadalmi Napok programját nézve tűnt fel szerkesztőségünknek, hogy mintha hiányozna valaki a felszólalói listáról. És valóban:
a 2013 óta létező rendezvény eddig minden évben meghívta a helyszínként szolgáló város polgármesterét,
hogy legalább köszöntse az egybegyűlteket, az idei programsorozatra azonban (a polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint) Botka László nem kapott meghívót. Visszamenőleg is megnéztük, és ezen kívül egyetlen alkalommal fordult még elő, hogy a rendezvény házigazdája nem köszönthette a vendégeket, ez pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan megrendezett KATTÁRS volt 2021-ben, Budapesten: Karácsony Gergelynek sem jutott hely a pódiumon (a főpolgármester e-mailben erősítette meg információnkat), a záróeseményen viszont ott volt Novák Katalin, akkori Fidesz-alelnök és családügyi miniszter, aki beszédet is tartott.
Hogy mi ezzel a baj?
Mondhatnánk, hogy ez egy mellékes kérdés,
a fókusz úgyis azokon az egyházi és civil szervezeteken van, akik ott megmutathatják a tevékenységüket. Igen. Én sem gondolom, hogy Karácsony vagy Botka ötpercesétől adnák el mindenüket az emberek, osztanák szét az árát a szegények között, és kezdenék követni Jézust, de azt igenis gondolom, hogy ha pártpolitikai szempontok alapján teszünk különbséget ember és ember között, akkor elveszítettünk valamit katolikusságunkból.
„Az Egyház, mely feladatánál és illetékességénél fogva semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel, s nem is kötődik semmiféle politikai rendszerhez, egyszerre jele és oltalma az emberi személy transzcendenciájának.” (Gaudium et Spes zsinati konstitúció, 76. pont)
Az, hogy Máté és Simon Jézus tanítványai lehettek, mindent elmond arról, ahogyan a Megváltó a politikai nézetkülönbségekről gondolkodott.
Gregory A. Boyd evangelikál lelkész is őket hozza példaként, amikor A keresztény nemzet mítosza című könyvében kifejti: Máté vámszedőként a zsidó politikai színtér jobb széléről érkezett, azok közül, akik sok esetben a zsidóktól beszedett pénzen való nyerészkedésből gazdagodtak meg, Simon pedig zélótaként a politikai bal szélről csatlakozott a tizenkettő közé, azok közül, akik még a rómaiaknál is jobban megvetették a vámszedőket, és sokszor a gyilkosságig mentek igazságuk érvényesítéséért. Álljunk meg egy picit, és tegyük ezt a gondolatot magunkévá, mert
a mai magyar társadalom, és benne a katolikus közösség megújulásához elengedhetetlen, hogy ebbe a jézusi gondolatba belehelyezkedjünk.
Tehát még egyszer: a tanítványok között volt legalább két olyan ember, akik politikai okokból szó szerint meggyilkolták volna egymást, Jézus mégis úgy döntött, hogy mindketten kellenek az ő egyházába. Mindketten. Menjünk tovább!
Bár egységes leírást nem nagyon találni az egyes országok honlapjain, annyi azért kivehető, hogy a Katolikus Társadalmi Napokat/ Heteket Európában 1904 óta az adott katolikus részegyház szervezi, lényege pedig, hogy az egyház megmutassa szociális arcát, és ráirányítsa a figyelmet a rászorulókra, a szegényekre, az idősekre, a gyermekekre, a társadalom különböző perifériáin élőkre. Esélyt kapnak az egyes szervezetek a bemutatkozásra, standjukhoz invitálhatják az érdeklődőket, és mesélhetnek tevékenységükről. Ez az alap, és erre épülnek rá a különböző köszöntők, előadások, kerekasztal-beszélgetések, melyek során lehetőség van megbeszélni egy-egy társadalmi szempontból fontos témát, az adott ország aktuális helyzetéhez alkalmazkodva.
Itt lenne óriási jelentősége annak, hogy az egyházhoz tartozunk:
„Van még egy olyan terület, ahol a világi hívők ítélőképessége különösképpen kívánatos: ez a politikai eszközök megválasztása, tehát a csatlakozás kérdése valamely politikai párthoz vagy a politikai részvétel egyéb kifejezési formájához. Olyan döntést kell hozni, amely összefér a keresztény értékekkel, a konkrét körülményeket is figyelembe véve. A döntésnek minden esetben, bárhogyan alakul, a szeretetben kell gyökereznie és a közjó megvalósítására törekednie. A keresztény hit kívánalmai egyetlen politikai álláspont keretei között aligha lesznek megtalálhatók; azt feltételezni, hogy egyetlen párt vagy politikai tábor maradéktalanul betöltené a keresztény hit és élet elvárásait, veszedelmes félreértéshez vezet. A keresztény olyan pártot nem találhat, amely teljes egészében megfelelne a hitéből és egyházhoz tartozásából fakadó erkölcsi elvárásoknak. Ezért a valamely politikai táborhoz tartozás sohasem lehet ideologikus, hanem mindig kritikainak kell lennie, miáltal a pártot és annak politikai programját arra ösztönzi, hogy egyre nagyobb figyelmet szenteljen annak a valódi közjónak a megvalósítására, amelyhez az ember lelki célja is hozzátartozik.” (A Katolikus Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma, 573. pont)
Felmerül bennem a kérdés, hogy ha lekötelezzük magunkat egy politikai ideológia felé, akkor társadalmi ügyek mentén hogyan fogalmazunk meg kritikát a közjó érdekében?
Valószínűleg több európai országban sem értik az erre adott magyar választ, merthogy tőlünk nyugatra, ahol már több mint száz éve csinálják a társadalmi napok műfajt (mi még csak kilenc), a pártpolitikai hovatartozás mellékes kérdés a közös ügyekhez képest, melyeket együtt kell megoldani. Úgy, mint Jézus mellett Máténak és Simonnak.
Olaszországban például az utóbbi években kétszer is a balközép Demokrata Párt színeiben indult polgármester tartotta a megnyitón a köszöntőt: 2021-ben Rinaldo Melucci (Taranto), 2010-ben Dario Nardella (Firenze). Franciaországban azt találtuk, hogy hagyományosan nincs polgármesteri köszöntő, de a különböző kerekasztal-megbeszélésekre, előadásokra evidensen hívnak meghatározó, különösen az adott régióban aktív egyházi és állami vezetőket, mindenféle pártszimpátiára való tekintet nélkül.
A magyarországi Katolikus Társadalmi Napokon felszólaló polgármesterek:
2013 – Budapesten, a múzeumkerti megnyitón Tarlós István főpolgármester mondott beszédet
2014 – Miskolcon, az ünnepi megnyitón Kriza Ákos polgármester köszöntötte a résztvevőket
2015 – Debrecenben Komolay Szabolcs alpolgármester beszédével kezdődött a rendezvény
2016 – A budapesti megnyitón a KATTÁRS védnökeként Tarlós István főpolgármester üdvözölte a résztvevőket
2017 – Győrben, a megnyitón Borkai Zsolt polgármester tartott ünnepi beszédet
2018 – A programfüzet a székesfehérvári polgármester, Cser-Palkovics András köszöntőjével kezdődött, majd a politikus beszédet mondott a megnyitón, és a KATTÁRS ünnepi konferenciáján előadóként is szerepelt
2019 – Pécsen Páva Zsolt polgármester nyitotta meg az eseménysorozatot
2021 – A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan rendezett KATTÁRS záróeseményén Novák Katalin, a Fidesz alelnöke, családügyi miniszter mondott beszédet
2022 – Szegeden a programfüzet alapján az állam vagy az önkormányzat részéről senki nem mondott köszöntőt
Hogy mi a gond a magyar gyakorlattal? Egyrészt Jézus példájából kiindulva katolikusként ezt nem tehetnénk meg. Egyszerűen nem. Nincs döntési helyzetünk. Másrészt, ha valaki pártszimpátia alapján válogat a meghívott előadók között, annak az is a következménye, hogy kizárja − ha fizikailag nem is, de szimbolikusan mindenképpen − az emberek egy részét a rendezvényről: Szegeden és Budapesten nevezetesen a helyiek többségét, hiszen a szegediek többsége Botka Lászlóra, a budapestiek pedig Karácsony Gergelyre szavaztak. Kérdezem én:
megengedhetjük-e magunknak, hogy potenciális tömegeket veszítsünk el Krisztus egyházából csak azért, mert nekünk valaki nem szimpatikus bizonyos nézetei miatt? Ennyire jól állunk?
Sajnos egyre több egyházi rendezvényen tapasztalom, hogy egyháztagjaink egy része letérdelt a politikának, pedig mélyen hiszem, hogy nekünk, keresztényeknek, és benne a katolikusoknak kellene a gyógyító ellenpontnak maradnunk, és egyháztagként tartózkodnunk mindenféle ideológiai elkötelezettségtől. Mert amit a politikai ideológiáknak behódolva most csinálunk, az se nem katolikus, se nem társadalmi.
