Hogyan álljunk fel a vádlottak padjáról?

Amit a legkevésbé szeretünk hallani egy kereszténytől az, hogy bűnös vagy.

Leginkább azért, mert egyre-másra kerülnek napvilágra olyan információk kicsit, közepesen és nagyon keresztényekről, amik alapján leginkább őket lehetne elítélni. Ez természetesen meg is történik, hiszen „bárki” követhet el hibát, eshet bűnbe – de ha kereszténynek vallja magát, akkor máglyára vele? Ha ugyanis valaki abban bukik el, amiben a leghitelesebbnek kéne lennie, az sokkal „érdekesebb”.

Az, hogy

esendő emberek azok is, akik vallják, hogy Jézust követik,

számomra teljesen elfogadható, hiszen egész látványosan tudok elesni jómagam is, legfőképpen akkor, mikor megfeledkezem az egyik kedvenc igémről:

”Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.” (1Kor 10,12)

Egy idő után azért már illik lábon maradni, különben valószínű, hogy valaki mást követünk. Amikor világiak tiltakoznak, hogy márpedig ők nem bűnösök – és nehogy már az a kereszténynek mondott valaki olvassa ezt rájuk, aki maga is lop, csal és nyilvánosan mocskolódik – azt utáljuk, és joggal.

Mivel – hála Istennek! – nem vagyok pápa, nem kell a testvéreim nevében folyton bocsánatot kérnem, csakis a saját szavaim és tetteim azok, amikkel számolnom kell Isten és ember előtt. Szomszédaim, de még a gyerekotthon lakói is hallhattak már mennydörögve üvölteni, és biztos azt gondolhatták, hogy minek legyenek keresztények, másokkal üvölteni anélkül is tudnak…

Vagy minek legyenek keresztények, hisz az is lop, aki templomba jár. Az is marakodik, mocskolódik, bántalmazó, erőszakos, pedofil, korrupt és felfuvalkodott. Nem beszélve a kommentszekcióban gyalázkodó buzgó hívekről…

Minden hívőnek van egy jézusos szentképe, amit a szívében hordoz, és azt a képet mutatja, ami benne van. Ez a kép csak attól lesz igazán tiszta és hiteles, ha Jézus Krisztust az ő kimondott szavai által követik. Az emberi hagyományok és vélemények sokszor torzíthatják és növelhetik a követési távolságot, és a végén egy olyan Jézus-szerű valamit követünk, ami már nem az, vagy annak egy felhígított változata. Ha Jézus képét mások rajzolják belénk, az is lehet jó, de mindenképpen nekünk is meg kell vizsgálnunk, ezt pedig az Ige fényén át fogjuk csak tudni megtenni. Ez felelősségünk.

„és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4,16)

„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”(Jn 14,6)

Jézust követni a szavait követni, hiszen az Ő szavai Lélek és Élet. Ha nem az Ő szavait követjük, nem az Életet követjük. A bűn pedig itt lép be az életünkbe.

Isten Szeretet, ehhez a Szeretethez Jézus Krisztus az út, és akkor követünk el bűnt, ha nem ezt a Szeretetet követjük az életünkkel.

Miért?

A világ is megítéli a szeretetellenes cselekedeteket: ezek az elhanyagolás, a nemfigyelés, a bántalmazás, a rágalmazás, az ítélkezés, a kevélység – minden, ami kizárja a másikat a „Mi” egységéből, a szeretet közösségéből. Ez bűn, és ezért a világ is szankcionál.

Ha visszautasítjuk Isten szeretetét, ha elutasítjuk Jézus Krisztust, magát az Életet utasítjuk el,

és aki kizárja őt az életéből, meg is tapasztalja az űrt nélküle. Amit aztán mindenféle más dologgal próbál betölteni hasztalanul, sokszor egy egész életen át…

Elsőre a Biblia nehéz olvasmánynak tűnik. A valódi nehézség szerintem a szemünk előtt lévő hályog, amit az 5 érzékszerv világa növesztett rá, és ettől renyhe az a részünk, amivel táplálni tudjuk a szellemünket. Persze minden mással etetjük: tudományokkal, hírekkel, pletykákkal, rágalmakkal, panaszokkal és cukormázas, émelyítő tanokkal.

Isten számtalan bibliakutatót, -magyarázót, -tanítót állított értünk hadrendbe, több ezer embert öltek meg azért, mert terjesztették a Bibliát – ma már bárhol elérhető, a legtöbbet olvasott, a legtöbbet eladott könyv a világon, századok óta vezeti a sikerlistát, és ez mindig így lesz. El kéne fogadnunk, hogy értünk van, ahogy a Nap, a Hold és a csillagok, a levegő, a természet szépségei, és minden, ami körülvesz és táplál minket. És amiről nagy gőggel állítjuk, hogy értjük és uraljuk…

„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mt 24,35)

„Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.” (Mk 13,31)

„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.” (Lk 21,33)

Ha elhisszük, hogy Jézus meghalt értünk, hogy Isten irántunk való szeretetét megmutassa, hinnünk kell a beszédeiről is, hogy értünk vannak. És igen kellemetlen, mikor az ember tisztítószerbe dugja a szívét, de hihetetlen felszabadító érzés: pont attól tisztít meg, ami nyom és gátol minket abban, hogy szabadok legyünk Isten szeretetében – ez pedig a bűn.

Fogadjuk el, hogy a Szentírást ételnek kaptuk! Nem azért, hogy okosabbak legyünk másoknál, nem azért, hogy felfuvalkodjunk és önjelölt pásztorként birkákat toborozzunk az ezredikféle gyülekezetbe.

Egy kulcs a Bibliaolvasáshoz: ne akarjuk érteni, majd Ő megérteti magát velünk. Együk, hogy jól legyünk, és másokat is jóllakassunk, hiszen Jézus maga mondta:

„Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.