Aki bort iszik, bort is prédikál

Az ember problémája a szeszes italokkal egyidős azzal, hogy felfedezte annak mámorító hatásait.

Antiszthenésztől, a cinikusok iskolájának alapítójától kérdezték egyszer állítólag, hogy „mi az ünnep?” Alkalom az ivásra – felelte. Az akkor még cinikus válasz mára elfogadott kulturális szokás, és az önpusztítás egyik legnagyobb bálványa lett. A torz férfiképek egyike, hogy a férfinak bírnia kell a piát, az alkohol jól tolerálása egyesekből csodálatot vált ki.

A Bibliában azonban valami egészen mást olvasunk.

A Szentírás többször is szól a borivás mértéktelensége ellen,

mely nemhogy nem csodálatra méltó, hanem erényeket veszíthetünk általa. Kis mértékben azonban az élet öröméhez tartozik, “ha kellő időben s megfontoltan isszák”.

Mikor fiataloknak beszélek a 10 évig tartó szenvedélybetegségemről, mindig kérdezik, hogy ha ezt vagy azt kipróbálják, akkor az gond-e. Szentbeszéd helyett – ami rám sem volt hatással – azt szoktam mondani, hogy azon gondolkodjanak el, miért vágynak egy „másik” tudatállapotra? Mi a feszültség bennük, amit így kívánnak oldani?

„A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle.” (Péld 20,1)

„Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton. Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban. Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik.” (Péld 23,19-21)

„Ki van tele jajjal, viszállyal, panasszal? Ok nélkül kinek van sebe, s kinek vörös a szeme? Azoknak, akik késő óráig a bor mellett ülnek, akik fűszeres bort járnak kóstolgatni. Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember, végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera. Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél. Úgy érzed magad, hogy mély tengeren hányódsz, mintha az árbocrúd tetején feküdnél. „Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem! Mikor ébredek föl?… Újra kérek belőle!” (Péld 29,36)

„Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti őket. (Iz 5,11)

„Amikor bort iszol, ne játszd meg az erőst, mert a bor már sokakat levert a lábáról. A vas keménységét a tűz próbálja meg, a könnyelműeknek a bor a nagy próbakő. Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. Mi az élet annak, aki bort nem ihat? Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétől. A bor vidámság és öröm a szívnek, ha kellő időben s megfontoltan isszák. Ha mértéktelenül, szenvedéllyel és mohón isszák, csak keserűség a bor a lélek számára. A túl sok bor fokozza a balga haragját, gyengíti erőit, sok sebet ejt rajta. Borozgatás közben ne szóld le barátod, és ne vesd meg a vidámsága miatt. Ilyenkor ne intézz becsmérlő szót hozzá, pénzköveteléssel se zaklasd ilyenkor.„(Sir 31,25-31)

„Mint valami rubin az arany ékszeren, olyan a szép nóta borozgatás közben. 6Mint a smaragd pecsétkő aranyfoglalatban, olyan a dalolás a pompás bor mellett.” (Sir 32,5-6)

„A bor és a zene vidítják a szívet, de a bölcsesség szeretete még inkább.” (Sir 40,20)

„Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel.” (Ef 5,18)

„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.” (1Kor 6,12)

„Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé. Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel. Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.” (Zsolt 1,1-3)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.