Akár egyetlen vonallal is képes katarzist előidézni Simon András alkotóművész. Vele beszélgettünk boldogságról, szépségről a Szemlélek Társalgóban.
Miként üzen egy szótlan haldokló egy lelki üzenet szerzőjének? Hogyan válhat az eszperente szójáték művészetté? Ilyen kérdések is előkerültek a sokak által grafikusként ismert, mások által íróként, költőként tisztelt Simon András és a Szemlélek lapigazgatója, Gégény István beszélgetésében.
– Az Istenre hangolt csend a dolgozószobám. Megajándékozott vagyok.
Az igazi üzenet ott kezdődik, hogy valamit akarok mondani, de nem magamról, hanem valami másról, ami bennem él,
ami nagyobb nálam – mutat rá alkotói szemléletmódja lényegére podcastműsorunk vendége, aki szerint üzenetet hordoz „még a szétszórt életű, önző magatartással élők élete is, például azt, hogy ilyen nem akarok lenni.”
Szerinte az az emberek küldetése, hogy szeretetet sugározzanak, és akkor lesznek boldogok, ha hagyják magukat is szeretni.
Simon András budapesti műterem-galériájában várja az alkotói tevékenysége iránt érdeklődőket, de az interneten is elérhetőek művei, megismerhető munkássága.
Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS-olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.
