Ötvenezer, százezer, százötvenezer? Különféle kalkulációk, hogy hányan vettek részt a demonstráción, de egy biztos: valami történt, valami megmozdult.
Mi történt múlt pénteken a Hősök terén? Politikai vagy pártpolitikai demonstráció? Keresztényként van-e dolgunk egy ilyen rendezvénnyel? Keresztényi volt-e egyáltalán ez az alkalom? Korábbi főszerkesztőnk, Sáhó Eszter gondolataiból szemezgetünk.
„Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy rögzítenénk, mi is történt (…) ezen a demonstráción, aminek közvetlen kiváltó oka nyilván a kegyelmi ügy volt, de amire meghirdették, az valami mélységesen keresztényi.”
„Ha ötvenezer ember – és állítólag ugyanennyien követték élőben, online is az eseményt – veszi a fáradságot és kimegy erre a demonstrációra, mert azt érzi magában, hogy már nem mehetünk el ezen ügyek mellett – nagyon sok minden mellett elmentünk, sok mindent elnéztünk a politikának, a társadalom különböző szereplőinek –, de azt mondjuk, hogy a gyerekek védelme itt és ne tovább!, ha erre ötvenezer ember igent tud mondani, (…), akkor azt gondolom, hogy ez valami mélyen keresztényi.
Mert mit mondunk? Azt, hogy nem megyünk el az embertársunk szenvedése mellett, nem megyünk el amellett, hogy gyerekeket molesztálnak, erőszakolnak meg ezekben az intézményekben. Nem megyünk el amellett, hogy valaki ezért ne vállalja a felelősséget. (…) Amikor azt mondjuk, hogy emellett nem megyünk el, nem tesszük fel a szemellenzőt, az igenis krisztusi.”
„Ha nem megyünk el a bajban lévők mellett, akkor Jézus parancsát teljesítjük, hiszen ez a szeretet parancsa.”
„Sokan hívják ezt a demonstrációt egyértelműen politikai demonstrációnak. Egyetértek velük. A politika szó azt jelenti, hogy foglalkozol a körülötted lévőkkel, foglalkozol a közügyekkel, foglalkozol a társadalmi ügyekkel, nem mész el a problémák mellett. Ilyen értelemben ez egy politikai demonstráció volt.”
„Azért voltak kint, hogy megálljt parancsoljanak bizonyos folyamatoknak, amik mellett nem akarnak elmenni.”
„Kereszténység – sokatokban talán ellenállást kelt ez a szó a demonstráció kapcsán amiatt, hogy akiket ott láttunk a színpadon, akik ezt az egészet meghirdették, az eddigi életstílusuk, életvezetésük, nyilatkozataik alapján nem mondanánk rájuk feltétlenül, hogy ők keresztény emberek, nem mondanánk rájuk feltétlenül, hogy ők krisztust követik a mindennapjaikban. (…) Azonban ez a tettüknek az értékéből nem von le semmit.”
„Keresztényként ma Magyarországon nagyon nehéz megkülönböztetni a közéletben történtekből, hogy mi az, ami keresztényi, mi az, ami nem, mert (…) állandóan valami megbélyegzésre használják fel a hitünket. Nagyon fontos lenne, ha visszatérnénk a Biblia-alapú megkülönböztetéshez, hogy melyik cselekedet keresztény és melyik nem, és erről elkezdenénk beszélgetni.”
