A jelenség nem új, de a tendencia beszédes.
Jó ideje beszédtéma, hogy paphiány van hazánkban, bár azt is tudják az összképet árnyaltan látni képes személyek, hogy egyrészt Európában és más kontinensen is hasonló tendencia mutatkozik, másrészt a papok száma az aktív hívek számához nagyjából hasonlóan változik, ráadásul talán eddig volt inkább papbőség.
Az mindenképp felismerhető, hogy amíg a struktúra lassan alkalmazkodik az aktuális helyzethez, addig a létező papság terhei sokasodnak,
a koronavírus járványa ráadásul jelentősen felgyorsította a hazai klerikusok létszámának csökkenését.
Ebben a helyzetben érdemes felismerni, hogy sem a világegyház, sem a hazai katolikus egyház vezetői nem ülnek karba tett kézzel, várva, hogy a helyzet megoldja önmagát. Nem az egyetlen, ám igencsak szembetűnő jele ennek az aktivitásnak a személyi változások nyaranta nyilvánosságra kerülő, egyházmegyékre lebontott listája. Eddig is fel-feltűnt néhány nem túl magyarosan csengő név az áthelyezéseket felsoroló közleményekben, de 2021-ben még kevésbé számítanak ritkaságnak a külföldi származású papok.
A Magyar Kurír összefoglaló cikkében, az egyházmegyés papok listáján olvasható
Jorge Luís Altamirano Mendez, Noel Benedict Tajos, Carlo Fumagalli, Petru Mogda, Michele Baggi, Alessandro Caprioli, John Simoneau, Fernandes Loyd Pradeep
neve, a Szeged-Csanádi Egyházmegyében szolgál továbbá Amanso Brendan Chika és Nnadi Omyedikacshi Benjamin is.
Ki tudja: valóban erre vezet a jövő egyházának útja?