Egy német teológus szerint a mai ember legfőbb kísértése a félelem

Az augsburgi Imádság Házának alapítója a népvándorlás korához hasonlítja az emberiség mai helyzetét: minden átalakulóban van, a régi rend már rogyadozik, új pedig még nem alakult ki. Johannes Hartl évnyitó előadásából három megatrend rajzolódik ki, amelyek nem rosszak vagy jók, egyszerűen tények, amelyek veszélyeket és lehetőségeket is jelentenek.

Mindent, és lehetőleg gyorsan

Szinte már közhely, de az első ilyen, jól beazonosítható trend az, hogy az életünk a technika eredményeinek köszönhetően egyre gyorsabb. Érezhető ez nem csak az utazás, a kommunikáció sebességén, de a megjelenő könyvek mennyiségén, a mai filmek szerkesztésén is.

Nem lettünk okosabbak, csak az információ, a tudás mennyisége növekszik szédítő sebességgel.

Az analóg emberi értelem azonban nem tud ennyit befogadni, tehát felületesen tájékozódunk.

A bölcsesség gyakorlására pedig már egyáltalán nem marad időnk: tele vagyunk adatokkal, de nem tudjuk azokat feldolgozni – a gondolkodásra, a megfontolásra, az értékelésre nem jut időnk, nincs csendünk. Emiatt nehezen jutunk új gondolatokra is, inkább választjuk a megszokott kerékvágást.

A teológus szerint a felgyorsult élet, az állandó „forgás” nemcsak a kapcsolatainkat lazítja, de eltávolít önmagunktól is. A technika által ugyan sok időt takarítunk meg, de ezt nem önmagunkra és környezetünkre, hanem egyre több, másfajta produktív tevékenységre fordítjuk, vagyis mi magunk is egyre jobban pörgetjük az életünket. John Mark Comer megfogalmazása szerint: „Az állandó sietség egy szociopata ragadozó, amely szabadon garázdálkodik a társadalmunkban.”

Csordaszellem

Olyan mennyiségű információ árad ránk, hogy már nem tudjuk áttekinteni a számtalan tanulmányt, kutatást, elemzést, cikket – ez is nehezíti a tájékozódást, a megfontolt döntést, ami pedig bizonytalanságot, és ezáltal félelmet gerjeszt. Ez

a félelem éppúgy globálissá válik, ahogy az egész világunk,

és ennek gyakran az a következménye, hogy a csordaszellem, az indulatok könnyen elragadnak bennünket. Ez a második megatrend: az erős emóciók, amelyeket a képek tömege még inkább felerősít. Ezzel pedig együtt jár az is, hogy gyanakodva nézünk mindenkire, aki kilóg a tömegből.

Kiszámítható látszatvilág?

A legfőbb „árucikk” mára nem az olaj, a fegyver, az élelmiszer, hanem az emberek figyelme. A média minden eszközzel arra törekszik, hogy minél többünk figyelmét lekösse. A legnagyobb kincs, ha a különböző felületeket tömegesen használjuk, és így azokon hatalmas ára van a reklámfelületnek. Végső soron a figyelmünk lebilincselésével a szívünk megszerzése a cél.

A digitális igénykielégítés, sőt igénygenerálás óriási üzlet.

A digitalizáció abba az irányba terel bennünket, hogy „felköltözzünk az internetre” (mint Varró Dániel meséjében Emil bácsi, a postás – a szerk.). Hiszen a világ legtávolabbi sarkából is összejöhetünk a virtuális terekben együtt filmezni, beszélgetni, játszani, és most már egyre többet dolgozunk is ebben a virtuális világban. Ez a harmadik megatrend: a látszatvilág, amelyet hatalmas erőkkel építenek körülöttünk, hogy ide menekülhessünk a fárasztó és kiszámíthatatlan valóságból.

Elköteleződés a valóság mellett

Hartl szerint a jövő egyik nagy kihívása lesz, hogy ráébresszük az embereket a testi, élő valóságunkra, hogy védelmezzük a realitást. A digitális Babilonban Hartl szerint

a túlélés útja az, amit Pál apostol mutat a rómaiaknak:

ne igazodjatok a világhoz, hanem újuljatok meg gondolkodásotokban és azt keressétek, mi a helyes, az Istennek kedves. Ne Hollywoodtól tanuljuk, hogy milyen a normális élet, milyenek a normális emberi kapcsolatok! Ne higgyük el, hogy ami úgy igaz, mint a kétszer-kettő-négy, az az idő múlásával érvényét veszítheti, ahogy egyetlen hazugság sem lesz igazzá attól, hogy beléptünk a harmadik évezredbe! Ne ítéljünk elhamarkodottan, ne pörögjünk rá az aktuális „világrengető” kérdésekre! Beszéljünk eleven, hús-vér emberekkel, különösen olyanokkal, akik tőlünk eltérő véleményen vannak!

Legyünk tanúi az életnek, az egységnek, a reménységnek, legyünk „öntözött kertek”, „víz mellé ültetett fák”! Ahogy a népvándorlás idején a sorra alakuló kolostorok, úgy ma a keresztény közösségek lehetnek a biztonság, a békesség, a családias szeretet szigetei, menedékek a magány, az elhagyatottság elől a kiéhezett lelkek számára.

Az igazi védelem a káosz ellen az imádság, a csend, a figyelmünk odaszentelése Istennek – a hovatovább forradalminak számító elköteleződés az Igazság mellett, méghozzá félelem nélkül.

Mottó: Maradj a helyeden, és ne engedd, hogy kiborítsanak!

FORRÁSjohanneshartl.org
Mindig szerettem volna a dolgok mögé látni, néha úgy érzem, sikerül is - különösen, amióta a Teremtő Lélek hangjára igyekszem fülelni. Amit pedig felfedezek, azt szívesen meg is osztom, akárcsak a kérdéseimet, amelyek minden meglelt válasz nyomán sokasodnak. Nagy öröm számomra közösségben felfedezni és együtt gyönyörködve szemlélni a Teremtőt műveiben.