A Szemlélek egyedi grafikáinak alkotója, Fodor Kata egy különleges képsorozatot készített. A „Jézus csöndje” című rajzos elmélkedés az átlagemberről szól, aki soha nincs egyedül.
Mondják: két ember közt a legrövidebb út egy mosoly – viszont talán a legszebb (és egyben a legnehezebb is) a csend megélése. Azért nehéz, mert az örömön túl lehet benne izgalom, kétely, kiszolgáltatottság, egyfajta lemeztelenedés is: most, hogy a szavak elfogytak, most lát engem igazán a másik. Épp ezért óriási ajándék a kapcsolat, ahol az intimitás ily módon megmutatkozik.
Képeimben egy fiktív karakter életén keresztül azt próbálom körbejárni, vajon mit jelenthet az ő számára Jézus csöndje? Hol keresse, egyáltalán kell-e keresnie? Ahogy Jézus is egyszerre volt jelen emberi és isteni minőségben, úgy az általa teremtett csend is lehet egyszerre mélyen emberi – de spirituális, gyógyító élmény is. Jézus tekintete követi a magára hagyott kisfiút, vele van életének hétköznapi és jelentős pillanataiban egyaránt. Csöndje ott van a szelfiző kamaszlányok nevetgélésében, a metrókocsiban záródó ajtók mögött, ott van a telefon képernyőjének görgetésében, a vacsora feletti váratlan összenézésben. Óvó figyelemmel kíséri a szexuális identitását kereső kamaszt is, aki azon tépelődik, vajon szerethető-e úgy, ahogy van.
Jézus tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel figyeli minden lépését, tanítva őt ezzel arra, hogy a valódi szeretet nemtől és identitástól független, univerzális ajándék, amit nem kell kiérdemelni – ellenben lehetőség van meríteni belőle.
A főhős maga dönti el, értékeli-e ezt a figyelmet vagy sem.
Ahogy Popper Péter is írja:
„Ne félj a csendtől. Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem.”
Fodor Katalin
