„Szerinted mik a katolikus egyház kihívásai, amikben megújulásra van szüksége?” – tettük fel a kérdést néhány nappal ezelőtt, és nemcsak a megujul.hu felületére, hanem a poszt alá is rengeteg hozzászólás érkezett.
A Komment-tár-sorozat küldetése, hogy rendszeresen merítsünk az olvasói reakciók bőséges terméséből, újraolvassuk az esetleg szem elől tévesztett vagy elfeledett észrevételeket.
Nem a legjobb hozzászólásokat gyűjtjük egybe, és szerkesztjük cikké, nem is azokat, amelyekkel leginkább egyetértünk – a válogatás célja továbbra is a közös gondolkodás, a párbeszéd támogatása.
Hozzászólni ér, sőt nagyon örülünk minden építő megjegyzésnek!
„Lehet, hogy nem értenek egyet velem, de sokkal kevesebb külsőségre, pompára lenne szükség. Amennyire lehetséges, vissza kellene térni a kereszténység kezdeti időszakának formáira. Persze, a hagyománynak is sok híve van, és a szép szertartásokra, énekekre is szüksége lehet sokaknak. Nehéz megfelelni sok ember igényeinek, felfogásának. Talán a sokszínűség megengedése lehet egy átfogó megoldás. Ezek, persze, csak a külsőségekre vonatkoznak.
A belső megújulás nehezebb, és lassan valósítható meg.”
„A templomok ajtaját nyissak ki, csak annyira, hogy beléphessünk egy imára is a nap bármely szakában!!!”
„Vissza kell menni az alapokhoz.”
„A cölibátus eltörlése vezethet a katolikus papság megtisztulásához!”
„Az egyházban is több felől emelkedtek már hangok, amelyek sürgetik, hogy nemcsak a szegénynek való tűrést és szenvedést kell prédikálni; hanem a gazdagok és a birtokos osztály által elkövetett igazságtalanságokat is kell az evangélium nevében megbélyegezni. Hiszen az a sok csalás és fosztogatás, a rafinált szipolyozás és uzsora, a köteles bérnek visszatartása, a börze- és bankgazdálkodás, a kötések és „gyűrűk” megalkotása az Isten VII. parancsának mérlegét annyira terheli és túlterheli a pénzes birtokosok rovására, hogy valamennyi tolvaj, zsivány és krajcáros csaló a világ kezdete óta nem vétkezett annyit a VII. parancsolat ellen, mint amennyit a liberális szabadfosztogatás rendszere vétkezik ellene – hogy ne mondjak sokat – tíz év alatt.”
Prohászka Ottokár: A papság föladata a szociális kérdések körül (1894)”
„Függetlennek kell lenni az éppen aktuális hatalomtól.”
„Ne politizáljon! A szószékről ne szóljon bele a választásokba!”
„Szerintem az egyház szálljon ki a politikából – főleg a napi pártpolitikából. És próbáljon olyan elvek szerint élni, amiket hirdet. Mármint a Biblia. Itt el lehetne kezdeni…”
„Az egyház ne legyen a politika szolgálója. A jézusi tanítást hirdesse és mutasson példát. A gazdagodásának legyen korlátja.
Legyen védelmezője az igazságnak, a humánumnak, segítője a szegényeknek!”
„Az elesettek, a kitaszítottak, a szegények segítése kell hogy a legfontosabb legyen!”
„Szerintem az egyházak igazán nem képesek megújulni. Mesékkel már egyre kevésbé lehet hitegetni az embereket. Persze van fanatizmus mindig és lesznek is olyanok, akik bármit elhisznek csupán azért, hogy ne kelljen szembesülniük a valósággal. Az elől azonban elbújni nem lehet és rá kell jönniük, hogy maguknak kell megoldaniuk a problémáikat!”
„Meg szeretne újulni az egyház? Ez egy nagyon izgalmas téma! Talán
kevesebb időt kellene tölteni az aktuális politika kiszolgálásával, tisztségviselőinek több figyelmet kellene fordítani a lelki javakra, mint az anyagiakra.
Mikor a püspököknek luxus éttermei, szállodái vannak, még lehet, hogy örömtanyái is, akkor sehol nem találom sem Jézust, sem az Istent! Felszólalt például ez a ‘nagyon keresztény’ egyház a törvénytelen kilakoltatások ellen? Nekem hitem van, nem egyházam, remélem élnek még emberek, akik megértik, miről írtam! Az egyháznak köze nincs az emberek hitéhez ebben a formában! Ezen kellene nagyon elgondolkodni!!!”
„A politika vonuljon ki a vallásból!! A templom csak a híveké! Erdő Péter ne járjon Fidesz találkozókra, mint pl. Kötcsére. Nem ott van a helye. És a templomokban a papoknak ne írják elő, hogy mit prédikáljanak, ne mondják meg, hogy kire szavazzanak. Akkor majd lesz kedvük az embereknek templomba járni. A vallás szent, és szép dolog, de azt is elvették tőlünk.”
„Ez az egész szinodalitás egy szöges csizmával pofán taposott korporatív eszmeiség. Az egyház, mint – lélekgondozó – hivatásrend jó irány, de akkor a szubszidiaritást is el kell ismerni, ahogy XI. Piusz enciklikája is tette. Azaz önálló DÖNTÉSEKNEK kell megszületniük már helyi szinten is a hivatásrendi döntés”kereten” belül, ezek kanalizálódnak a korporatív struktúra működésében egyre magasabb szinten, végső soron az egész egyház döntésévé (azért a kisbetű, mert nemcsak a katolikusoknál tudom ezt elképzelni). Amennyiben csak véleménynyilvánítás van, az az egyhatalmi központból diktált döntésekre nem fog érdemi befolyással bírni. Nagyjából olyan ez, mint a „nemzeti konzultációk”, csak az lehet elfogadott vélemény, amit a hierarchia csúcsa diktál. Akkor is, ha demens, nárcisztikus vagy parasztvakító komédia. Magyarul lehet itt zsonglőrködni a véleménynyilvánítás szabadságával, de ameddig az egységeknek az elemi szinttől kezdve nincs bizonyos fokú önrendelkezésük legalább a saját ügyeikre nézve: ez egy álszent bohózat szépségflastromokkal.”
„Nem az Egyháznak, hanem az embernek kell a megújulás, a megtérés!
Az Egyházban minden kegyelmet megkapunk, ami kell az Üdvösség eléréséhez! Nekünk kell igazodni Krisztus Egyházához, és nem fordítva!
“Akinek van füle, hallja”! – mondja Jézus!”
„A nem keresztény emberek, akiknek tudásuk meg hiányos, csak nyissák ki a szívüket és olvassák a Szentírást, hallgassák Isten szavát, a Szentlélek átformálja és világossá teszi gondolataikat. A tudatos életforma, a határok betartása, ami nem könnyű, de megéri, megadja a békét a szívben és boldoggá tesz minden embert.”
„Ha az egyház valóban a hívei felé akar közeledni, akkor fogalmazzon úgy, hogy minél többen megértsék!”
„Először is találjatok ki egy olyan magyar kifejezést, amelyet meg tud érteni a legkisebb falu legszegényebb hívő embere is! Ferenc pápa úgy hívja, ahogy akarja! Ez a találmány nem elsősorban az egyházi értelmiségnek szól, persze nekik is! Ha az egyházat meg akarjuk menteni, megújítani, akkor az új program kicsit az egyház ellen is meg a gazdag papság ellen is kell, hogy szóljon!”
„Keresztény az, aki KÖVETI Jézust egyszerűségben és tisztaságban, beleértve az élet-színvonalat is. Ez az örök megújulás és újjászületés alapja, valósága.”
„Nem tudom, szükség van-e „modern” egyházra?
Bizalmatlan vagyok azokkal a változtatásokkal szemben, amelyek emberi beavatkozással valósulnak meg.
Tudom, hogy az évszázadok során sok változás lépett életbe. Sajnos, ma már olyan időket élünk – minden területen -, amikor minden megkérdőjelezhető, és sokan meg is kérdőjelezik. (…)”
„Megújulásra szükség van, az világos, de a mikéntjéről semmi elképzelésem nincs. Nyilvánvalóan szükség lenne a hívek tevékenyebb részvételére az egyház életében, de én azt látom, hogy hitünk annyira széles skálán mozog – a majdnem liberális nézetektől szinte a babonaságig, a pogány elemek beillesztéséig hitünkbe –, hogy el sem tudom képzelni, mi lenne ebből egy lazábbra vett pórázzal. (…)
A sokszínűséggel persze nincs okvetlen baj, egészen addig, amíg valamelyik kontroll nélkül terjedni nem kezd egy közösségben, és egészen más irányba viszi el a hitet.
Amit én Nyugaton láttam, és nagyon tetszett, hogy beléptem egy templomba, és máris köszöntött valaki a hívek közül: kezembe nyomta az aktuális énekek kottáját, stb, stb, esetleg megkérdezte, hogy honnan vagyok. Éreztem, hogy ismeretlenül is befogadnak, hiszen valamilyen módon kinyilvánítottam, hogy közéjük tartozom.”
