November közepén zajlott a német katolikus püspökök „ad limina” látogatása a Vatikánban – az eredményt sokan sokféleképp értékelik a médiában és az egyházban.
Minden ország püspöki testületének rendszeresen, általában ötévenként személyes kell megjelennie Rómában. A német katolikus egyház esetében ez már 2020-ban esedékes lett volna, a pandémia miatt azonban mostanra halasztódott a látogatás. A 69 jelenleg szolgáló német püspökből 62 vett részt a zarándoklaton, amelynek egyik fő témáját a német egyházban három éve indított Szinodális Út munkája és tervei jelentették. Ezt a német püspöki konferencia (BDK) és a katolikusok legfőbb laikus szervezete (ZdK – Német Katolikusok Központi Bizottsága) közösen indították, hogy együtt keressék az egyházban elkövetett abúzusok és visszaélések ellenszerét. Itt szavazati joggal vesznek részt világi hívők is, hangsúlyozva, hogy az Egyház nem demokratikus szervezet, és a katolikus tanítás nem szavazás kérdése. Megfigyelők szerint azonban mára úgy tűnik, mintha a botrányok csupán ürügyül szolgáltak volna a katolicizmus gyökeres átalakításának elindítására.
Az ötnapos látogatás zárásaként több dikasztérium (a Vatikán minisztériumai) vezetőivel találkoztak a német püspökatyák – a szokással és a várakozásokkal ellentétben a Szentatya ezen a programon már nem vett részt –, majd e beszélgetésről közös kommünikét adott ki a Vatikán és a BDK. A nyilatkozat szerint a beszélgetést vezető államtitkár, Parolin bíboros „hangsúlyozta, hogy a találkozó a megosztás és a kegyelem, valamint a különbözőségben fennálló egység momentuma, említette azokat az aggodalmakat, amelyeket a Szinodális Út ébreszt, és utalt arra a veszélyre is, ha az egyház reformja nem az egyházon belül történne.”
A Hittani, illetve a Püspöki Kongregáció prefektusai, Luis Francisco Ladaria bíboros és Marc Ouellet bíboros is felszólaltak, és világosan
kifejtették a Szinodális Út tartalmával, módszereivel és javaslataival kapcsolatos fenntartásokat és aggodalmakat,
arra hívva a német egyházat, hogy a pápa által indított szinódus keretein belül dolgozzák fel az eddig felmerült ügyeket. Kijelentették ugyanakkor azt is, hogy bizonyos kérdésekről nem lehet tárgyalni, hiszen azokról teljesen egyértelműen állást foglalt már az Egyház.
Bizonyos kommentátorok szerint a közös nyilatkozat a Vatikán részéről „ügyes megoldás” volt, amellyel kivédhető az elhangzottak eltérő értelmezése és kommunikálása. Többen a pápa távolmaradását is erőteljes figyelmeztetésnek érzik, annál is inkább, mivel a Szinodális Út indulásakor a Szentatya levelet intézett „Isten zarándok népéhez”, ennek üzenete azonban mintha süket fülekre talált volna – legalábbis nincs nyoma e levél hatásának a Szinodális Út dokumentumaiban. A pápa akkor arra figyelmeztetett, hogy az evangelizáció „nem taktika, amellyel az egyház újrapozicionálja magát a mai világban (…), és nem ’retusálás’, amellyel az egyház a korszellemhez igazítja magát, veszni hagyva eredetiségét és prófétai küldetését.” A Szentatya félig tréfásan úgy fogalmazott, maradjon meg a német katolikus egyház katolikusnak, mert evangélikus egyházból nincs szükség még egyre Németországban.
Stefan Oster, Passau püspöke a Szinodális Út legutóbbi, kis híján botrányba fulladt találkozóján azon négy püspök között volt, akik a név szerinti szavazás során is kitartottak a katolikus tanítás mellett, és nem támogatták az egyneműek házasságának elfogadására, illetve a nők pappá szentelésére vonatkozó javaslatokat. Oster püspök Facebook-oldalán úgy fogalmazott: Ladaria és Ouellet bíboros atyák „világossá tették, hogy egyfelől párbeszédben kívánnak maradni a német püspökökkel”, ugyanakkor
„semmi engedményt, sőt inkább egyértelmű ellenkezést éreztem a nézetem szerint legintenzívebben vitatott kérdésekben,
különösen is az antropológia (az emberről szóló tanítás), és az ebből következő keresztény erkölcsi tanítás kérdéseiben”. Ahogy fogalmaz, az ökumenével kapcsolatos német javaslatokra is világos tiltakozással válaszolt Róma – tehát továbbra sem lehetséges a protestánsokkal való oltárközösség. Ez utóbbi álláspontnak különös jelentőséget ad, hogy az idei katolikus „Kirchentag” záró szentmiséjén Bätzing bíboros, a BDK titkára megáldoztatott egy közismerten evangélikus politikust.
Felmerült a moratórium, tehát a Szinodális Út szüneteltetésének lehetősége is, de végül ettől eltekintettek – más megfogalmazásban „sikerült megakadályozni” –, azzal a feltétellel, hogy a mostani római intervenciókat a Szinodális Út folytatása során figyelembe veszik. Franz-Josef Overbeck, Essen püspöke úgy értékelte, hogy a pápa „basta-kommunikációja” végül nem vezetett eredményre, és bár „nagyon egyértelművé tették, hogy mely témákról nem lehet alkudozni”, „ez nem jelent stoptáblát azon fontos és szükséges viták előtt”, amelyeket a Szinodális Út keretében folytatnak – pontosan ezekről a témáról. Az esseni püspök szerint nem is lehet ma már ilyen módon megálljt parancsolni senkinek, akkor sem, ha a kúria némely „régimódi” vezetője „csöppet sem engedi megingatni a megszokott mintákat”.
A Szinodális Utat Németországban is aggodalommal figyelők – köztük a Die Tagespost vagy a Maria 1.0 Egyesület – köszönettel fogadja és üdvözli a Vatikán világos és széleskörű kommunikációját. Ladaria és Ouellet bíborosok beszédét ugyanis teljes terjedelemben nyilvánosságra hozták, és közzéteszik több nyelven is, miáltal a Szinodális Út vitái már nem belső egyeztetések, hanem a világegyház ügyévé váltak. Kíváncsian várjuk a Szinodális Út tavaszi gyűlésének fejleményeit – mindenesetre a német egyházi munkaügyi szabályozás most bejelentett változásai nem a Róma által ajánlott irányba mutatnak, ugyanis ezentúl nem lehet az egyházi alkalmazás akadálya az azonosnemű párkapcsolat.
