Ennyi izgalmat talán még egyetlen sportesemény sem tartogatott a történelem során.
– Hiszem, hogy az emberiség ünnepe lesz – fogalmazott a tavalyról idénre halasztott tokiói olimpiáról a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. Hogy Thomas Bach ma is azt gondolja-e, amit 2020 márciusában kifejezett, nagy talány.
Jelenleg, pár nappal a kezdés előtt ugyanis még az sem biztos, hogy meg fogják-e teljes egészében tartani a rendezvényt, legalábbis Muto Tosiro, a szervezőbizottság elnöke az utolsó pillanatban való lemondás eshetőségét sem tartja kizártnak.
A járványhelyzet mellett (és részben miatt) nagyon komoly belpolitikai viszály, sőt, szinte össztársadalmi tiltakozás kíséri a japánok részéről az egyébként is rendkívül költséges gigaeseményt.
Július 16-án például olyan tüntetés zajlott a nemzeti stadion környékén, amelynek egyik markáns üzenete szerint „az olimpia a szegények halálához vezet”.
És ezek csak a láthatóbb vészjelek – az olimpikonok extra megpróbáltatásairól kevesebbet tud a közvélemény. Ami mégis napvilágra kerül, az sem szívderítő:
ha minden „rendben” megy, akkor is 4-6 órát kell várnia az olimpiára érkezőknek a landolástól a reptér elhagyásáig,
hogy aztán szinte buborékban, rendkívüli szigor mellett fizikálisan ott is legyenek Japánban, meg ne is. Van, aki az oltásmizéria áldozataként hiába tervezte, hogy megszerzi a védettséget, az érthetően óvatosságra törekvő döntéshozók szabályai miatt rajthoz állás előtt már utazhatott is haza.
Az ürességtől kongó lelátók sem ígérnek olimpiai hangulatot, ami amellett, hogy a sportolók számára extra – ám egységes – hátrányt jelenthet, a népünnepély hiányát is eredményezi. Akadt olyan személy, aki emiatt lemondta a részvételt, mert ez így számára nem olyan, mint egy olimpia.
A tenisz sportága eleve nehezen lesz a legjobbak küzdelmének nevezhető ezen a sporteseményen, ugyanis ászok sora fog a férfiaknál és a nőknél is hiányozni.
Ha mindez nem lenne elég, napokkal a kezdés előtt az egyik fő szponzor, a Toyota is lemondta minden megjelenését az olimpián. És ha ők visszaléptek, ez akár más támogatókra is hatással lehet.
Népünnepély biztosan nem lesz az idei olimpiából. Hogy lesz-e örülnivalónk, az elsősorban magukon az olimpikonokon múlik.
Minden eddiginél nagyobb terhelés, megpróbáltatás, nem csupán testi, de lelki, szellemi küzdelem is vezet a dobogóig. Aki nyerni fog, az nem csupán sportolóként, hanem alighanem emberként is a legnagyobbak közé írja be a nevét. Fejben, szívben, lélekben ott kell lenni, a legváratlanabb akadályokat is le kell tudni győzni.
Nehezen tud az emberiség ünnepévé válni a tokiói olimpia, de még mindig válhat belőle az emberség ünnepe. Nagyon drukkolok, hogy minden keserű előhang ellenére a rajthoz állók ünneppé varázsolják ezt a néhány hetet!
