Egy egyházi iskola tanára fogalmazta meg gondolatait a hazai oktatásügy válságáról, a pedagógusok lelkiállapotáról és a kormányzat részéről érkező rossz üzenetekről.
Posta István, a budapesti Piarista Gimnázium mestertanára adott interjút a Válasz Online munkatársának. A teljes beszélgetés ide kattintva olvasható, az alábbiakban néhány részletet idézünk a pedagógus válaszaiból:
„(…) a tanár nem az a fajta, aki lázadozni szokott. Az, hogy valaki egy oktatási rendszerben találja meg a helyét és ott jól érzi magát, többé-kevésbé szabálykövető magatartást feltételez. A tanárok között nincs hagyománya annak, hogy egységesen, összefogva kiálljanak az érdekeikért.”
„(…) úgy gondolom, hogy a sztrájkjog kiüresítése ellenkezik az alapvető jogaimmal, mert épp a lényegét, a nyomásgyakorlás lehetőségét szünteti meg, ha az óráink felét meg kell tartanunk, ha nem zárhatnak be az iskolák sztrájk idején. Ebben Schanda Balázs alkotmánybírónak az alkotmánybírósági döntéshez fűzött különvéleménye is megerősített minket.”
„(…) sosem volt ekkora a csalódottság a köreinkben, mint most.
Sok tanárnak az az alapélménye, hogy a kormányzat számára nem fontos az oktatás, nem is létezik a probléma és ez iszonyatosan nagy haragot vált ki.
Hogyan történhet meg, hogy egy kormányzat évek óta semmibe veszi ezt a problémát? Ha az állam folyamatosan azt üzeni, hogy amit csinálsz, az értéktelen, nem fontos, és ha ezt még egy-két közhelyes mondat is megerősíti felelős állami vezetőktől, amely a társadalomban lévő tanárellenességre meg az azt igazoló hosszú nyári szünetre utal, akkor ezt egy tanár úgy fordítja le magában, hogy ő nem kell, ő nem fontos. Ez komoly haragot vált ki belőlünk.”
„(…) a napokban megkérdeztem a végzős diákokat, hogy ha belátható időn belül elérhető lenne egy tanár számára a 600 ezer forint körüli fizetés, hányan lennének, akik komolyan gondolkodnának a tanári pályán. Két osztályból összesen huszonketten tették fel a kezüket. Ha ennek a fele vagy csak a harmada be is adná a jelentkezését, akkor elkezdhetne felépülni egy olyan tanártársadalom, amely évtizedek alatt talán tudná pótolni azt a hiányt, ami most fönnáll. Ezzel szemben idén tőlünk a végzős évfolyamból ketten jelentkeznek tanárképzésre, ami még így is sokkal több, mint az országos átlag.”
„A tanárok alábecsültsége mélyen benne van a társadalomban. Mindenkinek vannak rossz tapasztalatai az iskolarendszerből, és sajnos azt kell mondanom, hogy a mai magyar tanártársadalomnak van egy olyan része, amely alátámasztja ezeket a rossz tapasztalatokat.
Pontosan azért kéne megreformálni az oktatást, hogy azok válasszák ezt a hivatást, akik alkalmasak rá.”
„Konzervatív világnézetből lehet védeni bizonyos hagyományokat, de fontos, hogy ne vakon tegyük ezt, hanem tudjunk érvelni mellettük. Ezek nagyon izgalmas kérdések, amik benne vannak a levegőben és amikre nagyon vevők a fiúk. Ma fel kell tenni olyan alapvető kérdéseket, amelyekről sokáig kényelmesen gondolhattuk, hogy soha nem kell őket feltenni. Ahogy fel kéne tenni azt a kérdést is, amit a rendszerváltás óta nem igen tett fel senki az oktatásirányításban, hogy mi az oktatás célja, mit akarunk azzal, amit iskolának hívunk?”
„Nagyon sok kreatív gondolat van a magyar oktatásban, de még több olyan, ami elhal, mert a megvalósítása nem fér bele a kerettantervbe vagy a munkaidőbe, és így fenntarthatatlan, mert ez a fajta minőségi munka egy idő után nagyon könnyen vezet önmagunk kizsákmányolásához és kiégéshez.”
