Vajon ki, mikor és hova tett el minket, és van-e kiút a kamrából?
Nagy nehézség a mai világban elkerülni a dunsztosüveget. Elég sok fűszer van, ami az erjedésünket segíti, és magunkat is hajlamosak vagyunk eltenni a saját lábunk alól. Lépten-nyomon arra biztatnak, hogy savazzuk, savanyítsuk egymást, mert a magyar közbeszéd a panaszt tekinti elsődlegesnek. A vádló, másokat korholó és kárhoztató beszéd is panasz, hiszen kifejezzük elégedetlenségünket a másik viselkedése miatt. Ebben az a legzavaróbb, hogy nem egyezik a miénkkel…
„Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,29)
Pál leveleiben folyton int és kritizál, mégis annyira érezhető belőle a legkiválóbb adomány, amit oly sokszor nélkülözünk a nyelvünk hegyéről: a szeretet. Nyelvünk a ludas, és persze aki mozgatja. Kimondott szavainkkal előre el- és letesszük magunkat, odadobva a rossznak. A szánkkal sötétre festjük a jövőnket. Amiről semmit nem tudunk biztosan, hiszen még a következő levegővételünk is kegyelem.
„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Péld 18,21)
Ezt az igét az egyik legfontosabb belénk vetni, mert ebből csak jó fa nőhet. Ha az ember megérti, hogy Isten képmására lett teremtve, és minden egyes kimondott szavával teremt valamit, elültet egy magot a jövőjére nézve – akkor bátrabban szól életet, örömet a saját életére vonatkozóan. Ez a világ ugyanis semmi jót nem ígér önmagára vonatkozóan, Isten azonban annál inkább!
Gondoljunk csak bele! Minden, amitől előre rettegünk, jelen pillanatban szavakkal való riogatás, amikről sokszor még azt sem tudjuk, valóban az mondta-e, akiről állítják. Elhisszük, bizalmat szavazunk olyan embereknek, akikkel soha életünkben nem találkoztunk, és sokszor gondolkodás nélkül elfogadjuk, amiket írnak vagy mondanak.
„Fiam, ha kezességet vállaltál másért, idegennek adtad a kezed, s így szád szava által tőrbe estél, ha foglyává váltál saját szavaidnak,” (Péld 6,1-2)
Kezességet vállalunk akkor is, mikor hitelt adunk olyan emberek szavának, akik Isten igéje ellen mondanak, és Isten ígéreteinek ellene mondanak. Mi döntjük el, kinek a szavaira hajtjuk a fülünket, kinek a szavai felé nyúlunk. Az egyik kedvenc netes-bibliás mémem:
Keresztényként sokáig csak savanyú szőlőként lógtam, és a cukorfokom annak köszönhetem, hogy megbízom a Bibliámban. Pont azért olyan nehéz kinyitni és olvasni, hallgatni, elmélkedni róla, mert a vádló legkevésbé sem akarja, hogy elhiggyük: nincs miért vádolni minket.
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” (Róm 8,1)
Előfordulhat, hogy ahhoz, hogy ezt átvegyük, a részünkké váljon, és már belőlünk is ez hajtson csak ki, el kell olvassuk százszor az Evangéliumokat. Amit persze mindenki ismer, nem igaz? Legyintünk, hogy ezt az igét már hallottam – de belülről kellene kihallanunk! Ha nem ezt halljuk, hanem a híreket, akkor egyértelmű, mi van bennünk.
És joggal mondja erre Jézus Krisztus:
„Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok? Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.”(Lk 6,46-48)
Ha szeretnénk kilépni a savanyúságunkból, és valódi édességgé válni, ennivalóvá az éhezőknek és szomjazóknak, akkor fogadjuk meg a több ezer éves és örökké biztos tanácsot:
„Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének. Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, távolítsd el az ajkak álnokságát! Egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása. Egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid. Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad. (Péld 4,20-27)
Milyen útról?
„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.” (Jn 14,6-7)
Ha valakit meg akarunk ismerni, akit nem ismerünk, akkor meg akarunk tudni róla minél többet – manapság rákeresünk a Facebook-oldalára. Jézus profilja és hírfolyama ezerévek óta ugyanaz, és ugyanaz is marad örökké: a Biblia.
Már nagyon várja, hogy visszajelöljön!
