Ötödik alkalommal tartották meg a hazai szerzetesfutást – a járvány miatt minden eddiginél kreatívabb körülmények között.
Sokkoló élmény volt látni, ahogy április 24-én nem csupán olyanná váltak a magyar nagyvárosok vendéglátóipari létesítményeinek teraszai, mintha nem is lenne járványhelyzet, hanem még olyanabbá. Részben érthető ez a tömeges kiülhetnék, legalábbis a vágy, ám hogy annak ilyen eltúlzott megvalósulása kevéssé felelősségteljes, az is nyilvánvaló.
Ugyanezen a szombaton egy másik alternatíva is kínálkozott a szabadba vágyók számára: a Szemlélek blogon már hírt adtunk róla évekkel ezelőtt, hogy az akkor második alkalommal teljesített 50 kilométeres Bakonybél-Pannonhalma táv végén a főapát fogadta a résztvevőket.
Dejcsics Konrád atya, a szerzetesfutás ötletgazdája ezúttal arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a 2021-es alkalmat nemhogy nem akarták a terasznyitáshoz időzíteni, épp ellenkezőleg. Sajátos megfogalmazással „online” alkalmat hirdettek meg, aminek az volt a lényege, hogy a korábbi, tudatosan közösségi fókuszú, úgynevezett kooperatív futás helyett – ahol 20-30 ember együtt halad, a leglassabb személy tempójához igazodva – ezúttal az egymás iránt érzett felelősség, óvatosság miatt mindenki külön futott. Viszont a bekapcsolódás szándékát előre lehetett online jelezni, utólag pedig szép számmal érkeznek talán még e cikk közzétételekor is a képes beszámolók.
– Közösen döntöttünk úgy a mostanra valódi közösséggé formálódott futótársakkal, hogy
bár szerettünk volna személyesen találkozni, a vírus veszélyességére tekintettel legfeljebb közvetlen családtagok, rendszeres futótársak haladtak együtt.
Idén tehát nem Bakonybél és Pannonhalma volt a két végpont, hanem mindenki egyénileg, saját lehetőségeihez igazodva kapcsolódhatott be, szabadon választott távot teljesítve. Én például most a Börzsönyben, nehezített terepen futottam egy profi sportoló barátommal, érintettük a Nagy Hideg-hegyet és a Csóványost is – közölte Konrád atya. Megtudtuk tőle, hogy Cirill főapát Fenyőfő térségében tette hozzá a maga személyes távját a közel 600 kilométeres összeredményhez.
A sportos szerzetes elmondása szerint a mostani távolságtartás egyben nagyobb nyitottságot is eredményezett: a bencések mellett a férfi szerzetesek közül ferencesek, kármeliták, a szerzetesnők képviseletében szociális testvérek, ferences kisnővérek is bekapcsolódtak a kezdeményezésbe, mellettük egyházmegyés papok, pannonhalmi diákok, öregdiákok, az ő rokonaik és teljesen „új arcok” ugyancsak sajátos módon együtt futottak ezen a tavaszi hétvégén az ötletgazdákkal.
De miért éppen futás? Ezt a kérdést alighanem azok teszik fel elsősorban, akik nem rendszeres sportolók. Aki ugyanis megtapasztalta már a terepfutás lelki hatását, nyilván sejti, hogy az nem is áll távol a szemlélődéstől, a meditációtól.
– Aki nem dugja be a fülét, nem tompítja el a belső hangokat zenével, annak számára a futás is lehet imahelyzet.
Egyszerre fedezhetjük fel, hogy ilyenkor időnk adódik Istennel beszélgetni, egyben magunkkal is mélyebb szinten találkozhatunk – tette hozzá Dejcsics Konrád.
És lám: olyan házaspár is akadt az idei bekapcsolódók között – egyikük 73, a párja 79 éves –, amelynek tagjai egy kerékpárbalesetben megsérült bencés diákért ajánlották fel a saját futásukat.
A bencések ráadásul járványmentes helyzetben a tőlük megszokott vendégszeretettel is összekapcsolják ezt a kezdeményezést. Aki korábban részt vett, illetve a jövőben részt vesz majd a közösségi szerzetesfutáson, a szombat estét és a vasárnapot a pannonhalmi főapátságban töltheti, megismerheti a bencések életét, ezzel egy kicsit még közelebb kerülhet az égiekhez. Idén – és ennyiben tényleg online lett a rendezvény – a főapátság Youtube csatornáján tudtak a szerzetesfutás résztvevői bekapcsolódni a vasárnapi konventmisébe, ahol az ugyancsak online módon beküldött imakérések is elhangzottak. Az alábbi videó az április 25-én tartott szentmise „sportos” részénél indul:
Jöjjenek a fotók az idei szerzetesfutás nem csupán szerzetes résztvevőiről:
