Távközlési mérnökből lett a népi gyógyászat híve, az ősi tudás egyszerűsége vonzotta erre a területre. Arról beszélgettünk, mitől és hogyan műkődik ez a gyakorlatban.
***
VISSZAPILLANTÓ sorozatunkban az elmúlt időszak legérdekesebb, legnagyobb hatást kiváltó, vagy más okból számunkra kedves írásaiból idézünk vissza néhányat. Az idő múlása miatt a cikkekben szerepelhetnek olyan eseményekre való utalások, melyek ugyan már nem annyira aktuálisak, de úgy gondoljuk, érdemes rájuk ebből a távlatból is visszatekinteni. Reméljük, hogy a felidézett tartalmak újraolvasói épp úgy örömmel fogadják a “visszapillantás” lehetőségét, mint azok, akik most találkoznak először egy-egy gondolattal!
***
– Hogy fordult a gyógyítás felé?
– Felnőttkorom legnagyobb részében mérnöki tevékenységekkel foglalkoztam. Őszinte dolognak érzem ezt, mert amit én kiszámolok papíron, az a valóságban is ugyanúgy meg fog jelenni. Akárcsak a kertészkedés. Amit én teszek, annak az eredménye látszani fog. Voltak egészségügyi problémáim, de még nem foglalkoztam velük akkoriban. 10 évvel ezelőtt találkoztam egy olyan civil szervezettel, amelynek tagjai közt voltak népi gyógyítók is. Akkor ez ott nagyon megtetszett, érdekesnek találtam, de még mindig nem fordítottam különösebb figyelmet rá. Viszont megismerkedtem a rovással. Esetemben ez azért figyelemre méltó, mert általános iskolásként bukdácsoltam a humánnak mondott tárgyakból, főleg magyarból és történelemből. De mondhatni a rovás megtalálásával leesett a tantusz. Például minden magyar hangra megvan a megfelelő írásjel, nincs szükség kettős betűkre, amik a latin hangkészlet miatt váltak elterjedté az abc-nkben a nyelvújítás korában. Magamat értelmiséginek, műveltnek tartottam, mégis a kezembe tudott olyan könyv akadni, aminek a fejezeteiben taglalt egyik témáról sem hallottam még soha életemben. Engem akkor ez nagyon megrázott. Érdeklődni kezdtem a magyar nyelv és történelem iránt, amikből világ életemben gyengén teljesítettem. Parasztakadémia névvel hirdetett tanfolyamon is részt vettem, amiről tudva levő, hogy végzettséget nem ad, csak tudást. Itt alapszinten ismertem meg a népi gyógyászatot. Ezt már egy egyéves képzés követte, amit én háromszor is elvégeztem.
– Mi fogta meg ennyire, hogy ismétlődően hallgassa végig ugyanazt az anyagot?
– Régen a csángóknál, akik a bajukkal felkeresték a füvesasszonyt, gyakran kapták azt a választ, hogy menjen és aludjon egyet a templomban. Ha másnap is baja van, akkor érdemes kezelni a panaszokat. Mert tudták, hogy először a nem látható világban kell rendet rakni. És azt is tudták, hogy
ha beleállunk a teremtett világ rendjébe, attól az embernek jobb lesz.
A szabad akaratunkkal élve, szembe mehetünk az árral, de ki kell fizetni az árát. „Menj, aludj egyet a templomba!” – hosszú távon ez a kifizetődőbb: Ha megtapasztaljuk a világ és önmagunk működését, olyan ismereteket kapunk, ami hosszú távon segít bennünket az utunkon. Ez az egyszerűség fogott meg.
– Hogy érheti el a népi gyógyászat, hogy a nyugati orvoslást preferáló társadalomban egyáltalán komolyan tudják venni egy javasasszony vagy gyógyító tanácsát?
– Hozzánk azért már csak olyanok fordulnak, akiknél a hagyományos orvoslás elakadt. Mondhatni nem a legjobb esetek kerülnek elénk. Fontos tisztázni már az elején, hogy mi nem vagyunk orvosok, nem tudunk gyógyítani. A magamfajta ember legnagyobb eszköze, a szája. Én igyekszem mindenkivel elhitetni, hogy én nem tudom meggyógyítani, de ő attól még meg tud gyógyulni.
– A sikertelenségek miatt utasítsuk el a megszokott gyógymódokat?
– Figyeljük meg, hogy a testünk folyamatos újrateremtésben van. A hajunkat levágjuk, de újra nő. A körmünk szintén. A vágott seb és a törött csont összeforr. Jó esetben a testünk mindent ugyanolyanná formál vissza. Ám ha az egyensúly megbomlik, akkor történnek azok a döccenések, amikor érezzük, hogy valamit csinálni kell, hogy a folyamat visszaterelődjön a normál kerékvágásba.
A mai akadémikus orvoslás hatalmas eredményeit nem szabad lebecsülni.
Milyen jó, hogy láthatunk röntgenfelvételeket, laborleletet, van fájdalomcsillapító. Gyakorlatilag bármit befolyásolhatunk, ami materiális. Amit a hagyományos orvoslás ma képes megoldani, az holnap ismét előtörhet. Miért vannak krónikus betegségek? A hatalmas fejlődés nyomán, miért nincs mégis kevesebb beteg? Ezekért ne az egészségügyet tegyük mérlegre, hiszen a legjobb tudása szerint próbálja meg a legtöbbet megtenni az emberekért. Vizsgáljuk azt, miért nem változott ugyanilyen gyorsan az emberek hozzáállása, miért nem tanulnak még mindig a saját hibájukból sem? Ezek már nem anyagi dolgok, nem kimutathatók.
– Egy népi gyógyító szerint mi az oka ezeknek?
– A nagy francia „elhomályosodás” korától az ego olyan szinten középpontba került, hogy az emberek elfelejtették a saját vélt tudásukat megmérni a valóság mérlegén. Egyszerűen figyelni kell a körülöttünk lévő valóságot: Mit igazol vissza az én döntéseimről és az azok alapján hozott cselekedeteimről. Ebben semmi űrtechnológia nincsen. Látjuk, hogy a tudásunk egyre szaporodik, de mire megyünk vele, ha ennek nagy része csak vélt tudás, mert nincs tapasztalati alapja? Ha folyton ilyenekkel foglalkozunk, igen valószínű, hogy tévedni fogunk. Teremtő erő van a hatalmunkban, szabad vele élni. A dolgunk egyszerű, mondhatnám, ki kell menni kertészkedni. Az általunk birtokolt dolgaink közt kutya kötelességünk rendet tenni. A kertünkben, a lakásunkban, a zsebünkben, a családunkban. Ha ezt nem tesszük meg, olyan természetes folyamat indul el, ami rendezni fogja az általunk létrehozott rendetlenséget velünk, vagy nélkülünk.
– Merre induljon, aki próbál a bajában mélyebbre ásni?
– Minden betegség egy tanulási folyamatot is rejt magában. A fájdalom például egy nagyszerű fék, amire azért már az is odafigyel, aki addig mit sem vett észre abból, hogy valami körülötte nem jó. Akkor már azt gondolja, hogy érdemes foglalkozni magammal. Itt lehet szerepe a népi gyógyászatnak. De nem összekeverve az orvoslással, hiszen nem ugyanaz a szerepe a kettőnek.
A gyógyszerek gyorsabban hatnak, mint a népi orvoslás, de más gyökérből erednek.
Kérdezzük meg a nagymamánkat, ők régen mit csináltak hasfájáskor. Szoktam is mondani, hogy ez olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá kicsit. Csak már elfelejti a tudását az információk özönében. Minden műszaki berendezés és technológia alkalmas arra, hogy elsorvassza azon képességeinket, melynek pótlására alkalmas.
– Mit ad egy modern embernek a népi gyógyászat?
– Sok nemzedék által megtapasztalt és működő módszerek alkalmazásával egy olyan utat ad nekünk, amit érdemes végigjárni. Nevezhetjük problémamegoldási javaslatnak is, vagy gyógyító hagyománynak. Amikor saját erőnk és ötleteink már nem elegek, akkor jól jön egy kis segítség!
Beszélgetőtárs: Szőke Tibor
A cikk eredetileg a szemlelek.blog.hu oldalon jelent meg.
