A Szemlélek Társalgó új epizódjában a függőségek közvetett áldozatai, a láthatatlan árvák is látótérbe kerülnek – egy sok drámát látott és egy fiatal segítő szakemberrel beszélgettünk.
Ha szomorúság van, iszunk, ha boldogság van, iszunk. Ez a felismerés adja meg az alapját annak a jelenségnek, ami folyamatosan kitermeli a „láthatatlan árvákat”, az alkoholbeteg szülők lelki sérüléseket hordozó gyermekeit. Utóbbiak
annyian vannak, hogy Budapesttől Pécsig érne az általuk alkotott élőlánc.
Frankó András sok évtizede dolgozik, vagy inkább szolgál segítő terapeutaként, Simoncsics Fanni nemrég diplomázott, de másfél éve szociális munkásként ő is. Átélték, így mindketten tudják, mit jelent alkoholfüggő szülő gyermekének lenni.
A podcast során kiderül, hogy hozzájuk hasonlóan
sok szakmabeli érintett valamilyen módon ebben a fertőző népbetegségben, amit a „nincsen ünnep alkohol nélkül” népszokás is előidéz.
Azok a bizonyos láthatatlan árvák szerepjátékokba menekülnek, hármas jelszavuk pedig: „Ne beszélj, ne bízz, ne érezz!”
Hogy miként kerül a dinoszaurusz és az elefánt a nappaliba, kicsoda Bolyhos, mitől lenne jobb nekünk, ha létezne működő addiktológiai stratégiánk, és ha sok pénzt kapna, mire fordítaná Fanni – ez mind kiderül a Szemlélek Társalgó műsorából.
Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS-olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.
