“Tényleg így kell a köz ügyeit megbeszélni?”

Gégény István, a Szemlélek lapigazgatója, és Unyatyinszki György újságíró volt november 23-án az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége. Szöllősi Györgyi műsorvezetővel arról beszélgettek, hogy mit lehet elérni parlamenti obstrukcióval.

Az alábbiakban a műsorban elhangzottak gondolatokból idézünk:

Gégény István: “Pozitív megközelítésben azt érzékelem, állampolgárként, hogy történik valami,

működik a demokrácia, van valami értelme még a parlamentarizmusnak.

(…) Ez az obstrukció egyfajta eszköz azoknak a politikusoknak kezében, akik szeretnének valamiféle ellenvéleményt – régen ezt fékeknek, ellensúlyoknak nevezték – megfogalmazni. Negatív megközelítése pedig teljesen egyértelműen az, hogy

tényleg így kell a köz ügyeit megbeszélni, és tényleg így kell demokratikus körülmények között vitázni egymással?

Ez egy ilyen utolsó utáni lehetőségnek tűnik.”

Unyatyinszki György: “Ha abból indulunk ki, hogy a szociális törvény elfogadása előtt is, amikor obstrukcióval élt az ellenzék, annak is lett egy olyan utóélete, hogy (…) a társadalmi közbeszédet sikerült erre ráirányítani.”

Gégény István: “Belefáradt abba a társadalom, hogy még ha van is ellenvéleménye, annak megfogalmazására nem nagyon vannak érdemi keretek. (…)

Miért nem lehet a szociális és az egészségügyi törvényről nemzeti konzultációt indítani?

Annak a valós eredménye alapján hozzanak “a haza bölcsei” olyan döntéseket, amiben figyelembe veszik a véleményünket. (…) Szerintem az alapvető szándék – legalábbis az egészségügyi törvény esetében – üdvözlendő: racionalizájuk, korszerűsítsük… (…) Az egészségügyi törvény benyújtását egy szakmai párbeszéd előzte meg, kikérték az orvosi kamara véleményét. (…) Kincses Gyula, az Orvosi Kamara elnöke úgy tájékoztatott, hogy párbeszéd volt, de a süketek párbeszéde: szinte semmi nem épült be az ő javaslataik alapján. (…)”

Szöllősi Györgyi: “A jövő héten azt javasolják a tagállamoknak, hogy a Magyarországnak a következő hét évre járó kohéziós támogatások egy bizonyos részét fagyasszák be, 7 és fél milliárd euróról van szó, ez háromezer milliárd forint. Mindenki azt találgatja, hogy mit tesz a bizottság. Ti hogy látjátok most ezeket az esélyeket?”

Gégény István: “(…) Nem látom azt, hogy olyan radikális változások szele fújna Magyarországon, ami meg tudna győzni bármilyen külső szereplőt, vagy akár belső állampolgári résztvevőket arról, hogy itt radikális fordulat lesz majd a korrupció, a pénzek felhasználása terén. Azt mondjuk már ki, mert szerintem ez a legfontosabb, hogy világosan kéne beszélni:

nem Magyarországtól tartják vissza a Magyarországnak járó pénzeket.

A Magyarország számára szánt korábbi pénzeket egy bizonyos kör saját vagyonaként kezelte. Ezt elégelte meg az Európai Unió vezetősége, és azt szeretnék, hogy most már ne csak egy szűkebb körnek a zsebébe jusson ez a rengeteg forrás, hanem valóban Magyarország kaphassa meg, és erre kérnek garanciákat.”

Unyatyinszki György: “Ami itt még kemény ügy lesz, hogy itt a kohéziós alap egy részének felfüggesztéséről van szó, de ott van a helyreállítási alap, ami sokkal problémásabb. Ehhez a pénzhez egyszer hozzá lehet férni, ha teljesítjük azokat az elvárásokat, 2027-ig. Ha ebben az eljárásban kimondják, hogy a magyar demokrácia nincs abban az állapotban, hogy ezeket a pénzeket odaadják, akkor a helyreállítási alaphoz sem férnek hozzá, ahol alapfeltétel, hogy rendben legyen a magyar demokrácia és a korrupció elleni munka. Akkor nem adhatják azt oda, és itt 5,8 milliárd euróról beszélünk, ami viszont biztosan kiesik. (…)”

Gégény István: “Magyarország is megszavazott bizonyos szankciókat, de gyakorlatilag már ránk ragad Európa szerte, hogy mi vagyunk a „vétózó országa”, a „vétózó tag”, és valahogy mindig olyan ügyekben vétózunk, amiben Oroszországot lehetne fegyelmezni. (…) Azt mondom általánosságban, hogy legyen szíves senki ne zsaroljon, nem erre alapították az Európai Uniót. Van a politikában egy csomó olyan eszköz, amivel meg lehet szorongatni egy másik felet, akivel nem értek egyet. (…) Tagtársak vagyunk, egymásnak a szövetségesei, akik nem szokták egymást zsarolni, és hogyha ez a hír jön vissza Magyarországra, hogy azt üzenik más európai politikusok, hogy ők zsarolásként értelmezik bizonyos magyarországi politikusoknak a lépéseit, bennem leginkább a szégyen érzését keltik.”

Unyatyinszki György: “(…)

Az Európai Uniónak nem érdeke Magyarországot büntetni,

mégiscsak a saját közösségének egy tagját hoznák rossz gazdasági helyzetbe. (…) Olyan következményei vannak a magyar gazdaságra nézve, ami az unió szempontjából is valószínűleg káros lenne. Az Európai Unió elkezdte beárazni azt, hogy ha Magyarországot megrendszabályozza, azzal mit mutat magáról a világnak. Mit mutat a pénzpiacoknak és mit mutat a saját belső működéséről, arról, hogy milyen hitele van? Lehet, hogy ezek az ügyek és ezek a problémák eljutottak egy olyan szintre, ahol már megéri, hogy Magyarországgal így lehet bánni.”