Egy Ferenc pápa által is aláírt dokumentum szerint megkeresztelkedhetnek, lehetnek keresztszülők, házassági tanúk egyaránt.
A katolikus egyház egyik legfontosabb szervezeti egysége, a Hittani Dikasztérium vezetője és a katolikus egyházfő közösen jegyzi azt az október 31-én kelt levelet, amelyben a transznemű és meleg személyek egyházi helyzetére vonatkozóan adtak nyilvános választ egy ebben a témában hat kérdést megfogalmazó brazil püspöknek.
A kérdések a hormonkezelésben részesült, illetve a „nemváltó” műtéti beavatkozáson átesett személyekre irányulnak, valamint a – sajátos megfogalmazásban – „homo-affektív” személyekre vonatkoznak, az alábbiak szerint:
1. Meg lehet-e transznemű személyt keresztelni?
2. Lehetnek-e transznemű személyek keresztszülők?
3. Lehetnek-e transzneműek házassági tanúk?
4. Megkeresztelhető-e olyan gyermek, akit két azonos nemű, párkapcsolatban élő személy nevel?
5. Lehet-e keresztapa egy homoszexuális kapcsolatban élő személy?
6. Lehet-e házassági tanú egy homoszexuális kapcsolatban élő személy?
A teljes vatikáni válaszlevél ide kattintva olvasható olasz nyelven, lényegét tekintve pedig
egyik feltett kérdésre sem érkezett nemleges felelet.
A Hittani Dikasztérium a válaszlevél bevezetőjében felhívja a figyelmet, hogy az árnyalt, kifejtős válaszok nem tartalmaznak új kijelentést, hanem összefoglalják a már eddig is érvényben lévő katolikus tanítást.
Nagyon fontos, hogy az el nem utasítás mellett
a levél kiemeli a lelkipásztori és helyi közösségi szempontok fontosságát, például hogy a cselekmény bármely kérdéses esetben ne okozzon megbotránkozást,
az illető személyek legyenek felkészültek, vállalják elkötelezetten, őszintén azt a feladatot, amit a keresztszülőség, illetve a házassági tanúskodás jelent.
Víctor Fernández, a Hittani Dikasztérium prefektusa és Ferenc pápa azt is megerősítik: kánonjogi akadálya sincs, hogy egy transznemű vagy homoszexuális személy esküvői tanú lehessen, ha vállalja annak feltételeit.
Mihály vagyok, a témában erőteljesen érintett, hiszen gyakorló homoszexuális és nem ateista, nyugodtan kijelenthetjük Istenkeresésben lévő személy vagyok, akit érdekel az Ige. Éppen tegnap hagytam el önkéntes elhatározásból a Divinity blog-ot, ahol úgy éreztem, hogy 2 nap intenzív jelenlétet követően először – érzésem szerint – elhallgattatni, később moderálni próbáltak. Számomra ez annyiban komoly csalódás volt, pontosabban a saját bőrömön megtapasztalása annak, hogy egy Istenkereső gyakorló meleg helyzete keresztény közösségekben akkor is nagyon nehéz/problematikus, ha tulajdonképpen konzervatív nézeteket vall. Hiszen olyan témához szóltam hozzá, amelynek témája a homoszexualitás és amelyben én voltam érzésem szerint az egyetlen érintett és nézeteim a meleg közösségen belül is erősen unortodoxok, ugyanis „gyakorló” melegként és ezen sorsom a világ előtt felvállaltan élő melegként sosem voltam pride-on, mert nem tudok azonosulni annak üzenetével és nem támogatom a melegházasságot (teljesen kiérlelt saját érvrendszer alapján). És érzéseim szerint még ezzel az alapállással is megbotránkoztattam a Divinity komment szekcióját. Holott csak magamat képviseltem. Ez itt a legeslegelső kommentem, de az újságot régebb óta követem és igen kedvelem. Tud valaki nekem abban segíteni, hogy egy magamfajta Istenkereső, gyakorló meleg laikus hogyan, milyen közösség felé induljon el? Avagy hogy hol lehet megtekinteni a cikkhez fűzött kommenteket?
Kedves Mihály!
Talán tudok segíteni a keresésben. A fájdalmas elutasítást a közösségek részéről másoktól is hallom, akik nagyjából abban a helyzetben vannak mint Ön. Szívesen segítenék, ha tudok.