Van közöd a közbeszédhez!

Üzengetés és sértegetés, hibáztatás és kirekesztés – ez a mai magyar közbeszéd? Mit tehetünk, hogyan védekezhetünk az úton-útfélen ránk zúduló agresszivitás ellen?

közbeszéd minőségének megváltoztatása egyre többünkben megfogalmazódó igény – a kommunikációs mélypontról a kiút keresésében Görög Ibolya protokollszakértő, Varga Szilvia Edit és Gégény István kommunikációs szakértők, valamint Pécsi Rita neveléskutató gondolatai segítenek.

„A közönségesség, a durvaság, a nyomulás lett a sikk. A figyelmet a zajban kétféleképp lehet elérni, vagy humorral, ami sajnos kihalt, vagy durva beszéddel, mert az ember arra felkapja a fejét. A baj, hogy ez mérhetetlenül szegényíti mind a viselkedéskultúránkat, mind az anyanyelvünket.”

„Nehéz lenne cáfolni, hogy fejétől bűzlik a hal: a közbeszéd, azaz a politikai- és a közéleti szereplők magatartása akaratlanul is példaként szolgál a társadalomban.

Nem pártideológia mentén értelmezendő a jelenség, hiszen minden oldalon látunk elrettentő példákat. A kártékony üzenetek és példaként előttünk álló durva beszédmód elől nem tudunk elbújni. Alattomosan, módszeresen vált a mindennapok részévé, ezzel pedig megengedett viselkedési modellé.”

„a különféle érdekcsoportok, így a politika is megtanulta, hogyan lehet kihasználni a demokratikus keretek adta lehetőségeket. Sok jó szándék, tiszta vágy él a magyar emberekben, de emellett nagyon jellemző magatartás a konfliktuskerülés.

Sokaknak nem tetszik, ami van, de a változáshoz kritikus gondolkodás, erőfeszítés vezet.

Megúszni szeretünk, még több vitát gerjeszteni nem. Ezzel a tehetetlenséggel manipulál a politika: hogy látszólag még mindig jobb és sokkal könnyebb egy győztesnek tűnő szólam után menni, mint beletenni az erőfeszítést és békét kötni másokkal – hogy ez a szomszéd vagy egy politikus, egyre megy.”

„Ökölbe szorult kéz a közbeszéd. Amíg nem engedünk a feszültségből, magunkat ütjük vele. Azért is olyan rémisztő ez, mert a verbális agresszió a fizikai agresszió előszobája. A szóbeli hergelés tetteket szül.”

„Vannak szereplők, akik kisebb körben igyekeznek a szeretet és az összefogás hangjait erősíteni. De ma a kislábujj végzi el a láb munkáját. Mennyi mindent lehetne elérni, ha ezeket a hangokat a nagy, történelmi egyházak egységesen képviselnék, vagy legalább felerősítenék?

Hol maradnak a kereszténység alapvető értékeinek megfelelő hangok: az összefogásra buzdítás, a tisztelet és a szeretet pártolása, a példamutatás?

Hiszen a közbeszéd eldurvulásának morális vonatkozása az egyházakra is tartozik. A hallgatás is cselekvés, állásfoglalás. Ez hatalmas baj.”

„A közbeszédben talán egyedül a káromkodás, a csúnya szavak nem jelentek még meg (egy-egy kirívó esetet kivéve). Ám, ha ezek nincsenek is a közbeszéd általános palettáján, olyan durva, mély jelentésű szavak, mint például a patkány, igen. Ezek, bár önállóan leírva elvileg nem csúnyák, kontextusba helyezve nagyon is megalázzák a másikat.”

„Elviekben mindennemű kommunikáció alapvető célja a szinergia, a megegyezés, a közös cél felé tartás. A politikában azonban ez tévképzet.”

‘A kommunikáció ebben az esetben elsősorban eszköz, melynek valódi célja a hatalom megtartása. A politikai kommunikáció a kommunikáció speciális válfaja, melynek lényegi eleme a manipuláció. A manipuláció alapvetően két dologra irányulhat: konszenzusra vagy konfrontációra.”

„Hazánkban a konfrontáció kommunikációjára esett a választás, ami csak egy dolog, hiszen bevált kommunikációs stratégiáról van szó. Ami miatt ez igazán mérgező, az a konfrontáció mértéke, pontosabban fogalmazva a mértéktelensége.

Az elmúlt évek közbeszédben tapasztalható etikai mélyrepülése túlmutat az egyszerű manipuláció szintjén. Ez már visszaélés a bizalommal.”

„sokan elegánsan felöltöznek, öltönyt húznak, a nyakkendőt pont úgy kötik meg, ahogy kell, talán még díszzsebkendő is van, figyelnek arra, hogy jól nyírt legyen a hajuk – tehát ahogy leülnek, minden rendben van. Majd ahogy elkezdenek beszélni, fröcsögnek. A modor rongyossá, az övön aluli ocsmánykodás kocsmatöltelék emberré teszi őket egy pillanat alatt.”

„Nagy a zaj, mindenki egyre több figyelmet akar magára vonni, és fogynak az eszközök. A média elhatalmasodásával az válik fontossá és láthatóvá, aki hangos. Nézettség, mint isten uralkodik el, ezáltal nyelvileg felkészületlenül embereket tesznek nem hozzájuk illő szerepbe. Csak nézzük meg a nyelvhelyességi hibákat! Az pedig olyan, mint a szájszag. Az igénytelenségen változtatni kell. Valódi kultúrát kéne átadni.”

„Tehát baj van, és nem is kicsi. Mégis, vagy inkább pont ezért egyre több a békésebb, nyugodtabb, közösségibb (köz)életet sürgető hang. Leginkább alulról szerveződő, kis közösségekben hallható hangok ezek. Amíg azonban nem változik a központi, igazán nagy befolyással bíró narratíva, nincs más opció.”

„Egyénileg magamon és a szűkebb környezetemen tudok változtatni. A játszma vége és a tudatosság választása a kommunikáció igazi eleje. Először magammal kell foglalkoznom ahhoz, hogy észrevegyem, így lehetőségem nyíljon kilépni a játszmából. Meg kell találnom, miért zavar ez a helyzet, és szem előtt tartanom, hogy én mit akarok, mire van szükségem? A legtöbb internetes komment szekció parttalan vitákba torkollik, amely igazából a résztvevőknek is rossz. Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni az üzengetésből, először magamnak kell megálljt parancsolnom. Ez persze nem azt jelenti, hogy hagyom magam bántalmazni, hanem azt, hogy nem vagyok hajlandó bizonyos szint alá menni és visszatámadni.”

„Sok apró kezdeményezés él, amihez megéri csatlakozni. Kicsiben, lépésenként haladva apránként vissza lehet kapni az összefogásban és az emberekben való hitet, hiszen itt új emberekkel találkozhatunk, együtt tehetünk valamit, és közben elkerülhetetlenül beszédbe elegyedünk. Ekkor máris kiderül, hogy nem is olyan harapós ez a világ, sokan mások is ugyanúgy kapcsolódásra és békés együttélésre vágynak, mint mi. Fontos az is, hogy azt érezzük, hozhatunk döntéseket, nem csak sodródunk egy általunk kontrollálhatatlannak tűnő társadalmi helyzetben. A sodródás, a bizonytalanság szorongást kelt, ami menekülésre vagy ismét támadásra buzdít.

Éreznünk kell, hogy nem vagyunk tehetetlenek!”