A Biblia egy olyan vaskos könyv, amivel könnyedén lehet ütlegelni egy másik embert.
Amíg nem volt a kezünkben, addig sem kellett messzire menni ötletekért, de amióta ennyire elérhető, azóta az emberek – szokás szerint – számtalan módot kitaláltak arra, hogyan bántalmazzák Isten szavával a másikat. Ez lehet az egyik oka, amiért a Menny visszatartotta az Írást az emberektől évszázadokon át.
Sokan kiakadnak a „csúnya”, vulgáris szavak használatán, melyek az élet eseményeit nyersen és közönségesen fejezik ki. Pedig választékosan, szépen tagoltan is lehet borzasztó károkat és sebeket okozni egy másik embernek. A lényeg ugyanis a lelkületben van, hogy milyen szándékkal mondom, amit mondok. Vagy írom, amit írok.
Minden, tudásával kérkedő ember értelmi erőszakot követ el azokon, akik hallgatni kényszerülnek őt.
A megszerzett tudásnak az élet bármely területén a közösséget kellene szolgálnia. Azért érdemes többet tanulni, hogy többet adhassunk általa. „Akire sokat bíztak, sokkal tartozik”.
A világi tudományoknál még akár bele is férhet, hogy egymásra licitálnak az emberek – bár a kérkedő felfuvalkodottság ott is pusztító –, csak elnézőbbek vagyunk. Amikor azonban valaki Istenre hivatkozva bántalmazza a másikat, arra nem találok sok mentséget.
Egy egész prédikáció le tud zajlani úgy, hogy a pap/pásztor/lelkész egyértelmű célja az „ostoba, tudatlan, bűnös” hívők erőszakos helyreállítása. Ez a fajta lelkület sajnálatos módon felekezettől függetlenül létezik. Ennek ellenére a Szentírás a világ legjobb könyve, ami végtelen erőforrásunkká is válhat. Tőlünk függ, hogyan nyúlunk hozzá.
Hogy miért olvassuk a Bibliát és hogyan ne?
Mert a Biblia Isten szava és Istent egész egyszerűen jó hallgatni. Biztos lehet benne bárki, ha kellő alázattal olvassa, meg is fog szólalni. Mert Isten igéje élő és ható. Táplál, erősít, helyreigazít, de csak akkor, ha megfelelő a hozzáállásunk, -ülésünk, vagy akár -fekvésünk.
Aki kétségbe vonja, hogy a teljes írás Istentől ihletett (ahogyan a Biblia állítja), annak nem érdemes kinyitnia, mert súlyosan károsíthatja vele önmagát és a környezetét.
Aki kiragad belőle egójának tetsző részeket, vagy pusztán bölcsességek gyűjteményeként kezeli, az könnyen felfuvalkodhat tőle.
Mielőtt kinyitjuk, döntsük el, hogy el fogjuk hinni, amit olvasunk! A hithez egy határozott döntés kell és a cselekedeteinket ehhez kell igazítsuk. Ez nem kis erőfeszítés is lehet, főleg, ha világi tudományokkal terhelt elménket kell legyűrni, ami ilyen üzenetekkel fog bombázni: ugyan már, ez is csak egy könyv. Nagyon régen írták, már nem nekünk szól. Úgy rakták össze különféle emberek, mitől lenne egy egész?
A kételyek mellé a sötét erő abban a pillanatban mindenféle hirtelen elfoglaltsággal fog minket inzultálni, ahogy elhatározzuk magunkat. Ezt már sokan megtapasztalhatták.
A Bibliát kizárólag azért érdemes olvasni, hogy az ember általa megtisztuljon és megteljen szeretettel annyira, hogy az kicsorduljon belőle. Azért, hogy áldássá váljon a környezete számára. Ha ez nem történik meg közben, akkor nincs meg a kellő alázat, a nyitott szív, a bizalom abban, hogy a Szentírás Isten szava.
Pusztán kiragadni egy igét és azzal fejbe vágni valakit, súlyos bűncselekmény.
A Biblia nem a kárhoztatásunkra van, hanem a szeretésünkre. Arra a szabadságra hív, amit csak az Istennel való közösség adhat meg számunkra.
Minden szava értünk van és miután minden rossz megoldást kipróbáltunk, a végén ott fog várni a könyvespolcunkon a Nagy Könyv. Mindig ott volt, mindig ugyanaz lesz és mindig, mindenben segíteni fog.
Ha akarjuk.
