Az elmúlt időszakban is sokan megfogalmazták, hogy milyen egyházat szeretnének. A megujul.hu oldalán továbbra is várjuk az építő jellegű hozzászólásokat, „egyházálmokat.”
Sokan nem is gondolják, mennyire fontos a jövőkép megfogalmazása! Egyszerűnek tűnhet leírni néhány sort a jövőnkre vonatkozó elképzelésekkel – mégis hatalmas ereje van. Minden, ami emberek által megvalósult a világban, kimondott szavakkal kezdődött, és bizony, a keresztény hit szerint a világ is. Legyen világosság! – mondta az Úr. És mi folytathatjuk Vele együtt! Bármilyen is lesz formaságaiban a „jövő egyháza”, az egészen biztos, hogy a tagjai szeretni fogják egymást – nincs más választásuk!
„Jó, hogy elindult valami ilyesmi. Teológiából olyasmiről tanultunk, hogy a katolikus tanítás teljességéhez hozzátartozik a teljes hívő közösség hitgyakorlata. A gyakorlatban eddig ennek kevés nyomát láttam. Örülök a honlapnak is, mert itthon az eddigi felmérések többségénél azt láttam, hogy azokat kérdezték, akikben biztosak lehettek, hogy azt válaszolják, amit hallani szeretnének. A periférián élőket alig. Ez a honlap most bárkinek nyitott. Így tovább, nem félni kell a véleményektől. Segíteni fog jobb döntéseket hozni és javítani a missziót.”
„Római katolikusnak vallom magam minduntalan, hiába nem gyakorlom nap mint nap már. Ez számomra egy értékrend, amit nagyanyámtól láttam és példaként szolgál számomra. Jóllehet nem felvilágosult ember volt Ő, de annál becsületesebb. Hiszem, hogy az, ami ma az egyház egyik oldala, számára sem lenne elfogadható. Az én egyházam nem politizál, nem talpnyalója egy olyan hatalomnak, ami az ország egyes kisebbségeit bántja, uszít ellene. Felnőtt meleg férfiként elvárnám az egyházamtól az oltalmat.”
„Fontos volna a papság képzése a neveléstudomány, a mentálhigiéné területén is!
Ha lenne tárgyi tudásuk az embernevelésről, a különböző életkorok jellegzetes problémáiról, a jó kommunikációról, akkor bátrabban nyitnának az emberek felé.
Ha ők maguk is közösségekben élhetnének, meg tudnák őrizni a lelki egészségüket, nem betegednének meg a magánytól (alkoholizmus, devianciák…). Sajnos a mai Egyházban a papok többsége nem ért ezekhez a dolgokhoz, és nem is érdekli őket ez a fontos feladat!”
„Olyan Egyházat szeretnék, ahol a püspökök és a papság fontosnak tartanák a Katolikus Egyház társadalmi tanítását: felszólalnának a kizsákmányolás ellen, kiállnának a emberi méltóság, a javak igazságosabb elosztása mellett. Jó példával járnának elöl: a püspökök nem járnának luxus autókkal, a templomok és püspöki paloták, egyházi épületek felújításában nem törekednének a luxusra, a hivalkodó megoldásokra. Mi célt szolgál a sok felújítás, ha üresek az épületek, ha az Egyház elveszti a híveket?”
„(Szűznek mondott) Mária személyét, a Bibliában, az őt megillető helyre kellene tenni. Mint egyiket, a tiszteletre, és nem imádatra méltó személyeknek. Meghalt, odaszánt életű személyek, ne legyenek közbenjárók Isten, és ember között. A szent hagyományt félretéve, a Szentírás 66 könyvére kellene építeni az egyház tanítását.”
„Az Egyház feladata minden korban azt a Jézustól kapott feladatot megvalósítani, hogy hiteles tanúságot tegyen róla. Ahogy Jézus az emmauszi tanítványok számára megjelent, úgy kell nekünk is működnünk a társadalomban.
Először meghallgatni és átérezni, utána tanítani és vezetni.”
„Az az álmom, hogy visszatalál az egyház oda, ahol nem feküdt le az új, divatos ideológiáknak. Erre vannak és voltak is kiváló teológusok, nem kell ehhez sem szinódus, sem hasonló demokratizálódás. Ne a világhoz idomuljon az egyház, hanem fordítva.”
„Egy Krisztusi Egyház. Ami elsőre az eszembe jut: a vallási sznobizmus teljes elhagyása! Egy „csóró öltözetű rosszhírű taggal” éreztessük, hogy a templomban helye van köztünk! Kevesebbet a látszatra, többet a szívekbe!
Rugalmasságot és türelmet a megtérők felé! Ítélkezés helyett, evangelizációt!
(ha meleg, ha pogány) Legyen minden akadálymentesítve, a Szentély is! Braille Bibliát és jeltolmácsot mindenhova! Nálunk roma misék is legyenek! Teljes politikai függetlenséget! Isten véleményét kérjük ki!”
„Az Egyház akkor működik jól, ha megmutatja az Atyát, Jézust és a Szentlelket, vagyis az Egyház vezetői, papjai, tagjai minden szavukkal és tettükkel Jézus örömhírét akarják közvetíteni. Nincs szürke zóna, ahol nem szentnek, hanem praktikusnak kell lenni.
Jézus nem szigorú bíró, hanem a Szeretet, vagyis az Egyháznak is ebbe az irányba kell újra elindulni.
Oda kell figyelni azokra a lelki mozgalmakra, amelyek átviszik az Egyházat a túlsó partra.”
„nem klerikális; vagyis nem „cölibátusban élő” emberek a vezetői, hanem őszinte, a közösségért tenni tudó emberek (mint az ókeresztényeknél); – nem hierarchikus; vagyis ahol lehet, partneri alapon tisztázva és mindig őszintén szembenézve a problémákkal (ha vmi vitás, üljön össze vmiféle esküdtszék); – gazdálkodásban átlátható; vajon látjuk egyszer is, hogy az egyház miből, mire fordít (és miért)? – szeretetalapú, vagyis pl. az elváltakat újra magához öleli; érthetetlen a „számüzetésük”!”
„A latin egyháznak nem megújulásra van szüksége, hanem visszatérésre az egyházszakadás előtti gyökerekhez! Egységre az ortodoxiával, sziklaszilárd hitre Krisztusban! Aki a világ igényeihez akar alkalmazkodni, az előbb-utóbb azonosul a világgal, neoliberális korunk istentagadó világával. Imádsággal és böjttel viszont ki lehet űzni a gonoszt, és meg lehet kezdeni a visszatérés folyamatát, visszatérést az Élet forrásához, Krisztushoz.”
„Legyen olyan, mint régen volt, a II. Vatikáni Zsinat előtt.”
„A papjaink legyenek felkészültebbek, pszichológiai, mentálhigénés képzést is kapjanak. A klerikusok intenzivebben dolgozzanak magukon, a gőg kisértése ellen. Mindezt mély lelki élettel, imádsággal törekedjenek megvalósítani. Papjaink prédikációi a megélt imádságos életükből fakadjanak. Fájdalmasak a rutinszerű prédikációk.”
