A polgári engedetlenség nem lehetőség, hanem kötelesség

Az egyházi iskolákban tanító pedagógusok kiállása kapcsán felvetődő kérdésekre vártak választ a Szemlélek lapigazgatójától a Klubrádió reggeli műsorában.

„Újabb erős jelzést kapott mind a társadalom, mind pedig a döntéshozók: egyre többen és egyre hangosabban mondják ki, hogy elég volt abból, ami ebben az országban – különösen az oktatásügy kapcsán – zajlik” – felelte Gégény István a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium pedagógusai által aláírt tiltakozó nyilatkozat kapcsán nekiszegezett kérdésre a Reggeli gyors című műsorban.

Mint ismeretes, az egyházi iskola 43 tanára állt ki az állami szektorban dolgozó kollégáik mellett, hangot adva felháborodásuknak, hogy a Belügyminisztérium nyolc pedagógus közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel, azonnali hatállyal megszüntette.

A Szemlélek lapigazgatója a tiltakozó nyilatkozatból kiemelve idézte, hogy a kormányzat a közoktatás ügyét „minden humánumtól megfosztott szervezési kérdésként kezeli”, és hogy az iskola pedagógusai szerint a gondolkodó fiatalok nem „alattvaló-gyárakban készülnek”.

„Ez két olyan erős kijelentés, amit nem én mondok, kívülről, akinek két gyereke is iskolába jár, hanem azok a tanárok, akiknek ezt a rendszert kényszerűen működtetni kell. Én azt gondolom, ezek nagy hangos felkiáltójelek.”

A műsorvezető megjegyzésére, hogy az egyházi iskolák mögött álló egyházak, a papság nemigen szólal meg, Gégény István elmondta: vannak háttérbeszélgetésekből származó információi, hogy „bizonyos egyházi iskolákban nyomásgyakorlás zajlik arra vonatkozóan, (…) hogy ne vegyenek részt a tiltakozásokban. De összességében elmondható, hogy

mostanra a teljes közoktatás, beleértve az egyházi iskolák pedagógusait is, úgy áll hozzá, hogy ez így fenntarthatatlan.

És hadd idézzem azt, ha már a hallgatást említette, hogy a Katolikus Egyháznak van egy hivatalos tanítása, ami a Katolikus Egyház Katekizmusában is megfogalmazást nyert. (…) Pintér Sándor belügyminiszter arra hivatkozik, hogy nem tudja értelmezni a polgári engedetlenség fogalmát, a Katolikus Egyház Katekizmusának 2242-es pontja viszont a polgári engedetlenségnek kifejezetten nem a lehetőségét, hanem a kötelezettségét fogalmazza meg, amikor mondjuk a polgári hatóságok szembemennek az erkölcsi rend követelményeivel, a személyek alapvető jogaival, és az evangélium tanításával.

Tehát – különösen a keresztény és katolikus, elkötelezett – pedagógusoknak nem csupán lehetőségük, hanem az adott helyzetben kötelességük is tiltakozni, amennyiben úgy érzik, hogy a lelkiismeretük erre indítja őket.”

A Katolikus Egyház Katekizmusa

2242 Az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok előírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel, a személyek alapvető jogaival és az Evangélium tanításával. A polgári hatóságokkal szembeni engedetlenséget — amikor a hatóságok követelései ellenkeznek a helyes lelkiismerettel — az Isten szolgálata és a politikai közösség szolgálata közötti megkülönböztetés igazolja. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” (Mt 22,21). „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5,29).
Amikor a polgárokat egy olyan közhatalom nyomja el, amely túllépi hatáskörét, ne tagadják meg azokat a dolgokat, amiket a közjó tárgyilagosan nézve megkíván; de szabadon védhetik saját jogaikat és polgártársaik jogait az ilyen hatalom visszaéléseivel szemben, mindenesetre tiszteletben tartva azokat a határokat, amelyeket a természetes törvény és az evangéliumi törvény szab meg.

„Márpedig a munkások bérének visszatartása, azt gondolom, hogy (…) most fennáll Magyarországon. Látjuk, hogy telekommunikációs cég megvásárlására vannak jelentős összegek, különböző politikusi fizetések megemelésére vannak összegek, tehát nem az a kérdés, hogy van-e pénz, hanem hogy van-e mondjuk politikai akarat. És igenis most egyre inkább kimondható, hogy a munkások bérének visszatartása zajlik, és – nem akarom az egyházi vezetőket presszionálni, mert ők biztosan tudják, hogy miért szólalnak meg, miért hallgatnak, de – én azt gondolom, hogy a pedagógusok nagyon jól teszik, ha lelkiismeretük szavát követve – ha úgy érzik, hogy tiltakozniuk kell, akkor – tiltakoznak.”