“A szólás szabadsága véget ér, amikor semmibe veszem a másik embert”

Ki nevezhető újságírónak? Kell-e, lehet-e határt szabni a közbeszéd tisztaságának? Erről vitáztak szakemberek a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) székházában.

Az utóbbi hetek izzó jelenségére válaszolva – az ATV-ben Baranyi Krisztina polgármester és a PestiSrácok médium között kiéleződött konfliktushoz kapcsolódóan – összehívott fórum által a sajtó és az újságírók felelősségéről, a médiaetikáról, a fake news-ról, valamint a médiában elharapódzó durva beszédmodorról, annak jogi tartalmáról kezdeményezett párbeszédet a MÚOSZ.

A november 23-án tartott diskurzust A sajtószabadság határai – mi történik a magyar médiában? című sajtófórum részeként, a Holland Nagykövetség támogatásával hívták életre. A beszélgetésben részt vett Gégény István, a Szemlélek lapigazgatója, Stumpf András, a Válasz Online munkatársa, Kiss G. Péter, a MÚOSZ etikai bizottságának alelnöke, és Rosta Márton, ugyanezen szakmai szervezet jogi képviselője.

A Szemlélek által elindított petíció adta meg a beszélgetés alaphangját, amelyet közéleti személyek is aláírtak, az emberséges közbeszéd határai mellett kiállva és felelősséget vállalva. A közös nyilatkozat kezdeményezője, Gégény István a sajtófórumon fontos kérdésként fogalmazta meg: hol is vannak a határok a médiában?

Akarjuk-e, hogy legyen határa a közbeszédnek, az emberségességnek? Miért vannak írott és íratlan szabályok, és ezek között mi a különbség?

Stumpf András véleménye szerint nem is a határokat érdemes vizsgálnunk, inkább azt, hogy egyáltalán ki minősül újságírónak, ki minősítheti az újságírókat, valamint az interjúalany eldöntheti-e, hogy válaszol vagy nem válaszol a neki feltett kérdésekre.

Kiss G. Péter elmondta, hogy etikailag vizsgálva az az újságíró, az nyilvánul újságírásnak és újságnak, aki, illetve ami megfelel a szakmai szabályoknak. Újságíró például ezek alapján az a személy, akit ilyen munkakörben alkalmaznak.

– Nagy felelősség nehezedik az újságírókra, hiszen az ő szavukat sokan hallják – fogalmazott.

A beszélgetés házigazdája, Rózsa Péter szerint a politikai diskurzus egyre kevésbé valódi ügyekről szól, egyre kevésbé a mi ügyeinket befolyásolja, és önmagát gerjesztve zajlik. Stumpf András ezzel egyetértve úgy fogalmazott, hogy a probléma abból fakad, hogy

Magyarországon megszűnt a sajtópiac, egy torzított médiapiacon élünk, ahol senkitől sem lehet számonkérni, hogy mit csinál. Emellett számos tartalomnak csupán politikai célja van, hamis tényeket (fake news-t) közöl, jellemzően közpénzből.

A közösségi média megjelenésével már nem is orgánumokhoz kötődik a véleménynyilvánítás. A megoldás szerinte a korlátozások nélküli véleményszabadság, továbbá a valódi piac megteremtése lenne. Kiss G. Péter további problémaként azt emelte ki, hogy nehéz itthon a társadalmi norma és a nemzeti minimum definiálása.

újságíró
Fotó: Rajkai Eszter

A sajtófórumon a beszélgető vendégek kitértek a szólásszabadság és az emberi méltóság jelentőségére is.

– A rendszerváltás nagy vívmánya, hogy a közügyeket szabadon megvitathatjuk. A véleménynyilvánítások, értékítéletek abszolút alkotmányos védelmet élveznek, még ha nem is helytállóak – mutatott rá Rosta Márton. Hozzátette: mindegy, hogy ki a közszereplő – miniszterelnök, polgármester stb. –, a működését oda-vissza lehet kritizálni, dicsérni. De

azt nem lehet elfogadni, hogy az illető személyt tárgyiasítva – jelen esetben női mivoltában megalázva –, alpári hasonlattal minősítse bárki,

mert annak semmi köze a közszereplő polgármesteri mivoltához – ilyen esetben egyértelműen a megalázás a cél.

Gégény István azzal egészítette ki mindezt, hogy „a szólás szabadsága véget ér, amikor semmibe veszem a másik embert.”

A következő napokban tovább folytatódik a témát érintő szakmai párbeszéd. Ugyancsak a MÚOSZ székházában rendezik november 30-án az “Újságírás az álhírdömping világában” című fórumot, december 2-án pedig “Fakenews háború: és mit tehetnek az újságírók?” mottóval tartanak konferenciát.

Rajkai Eszter