Hogyan éljük túl a modern kor legnagyobb kihívásait? Hogyan viszonyuljunk ma a saját testünkhöz? Bioetikusként ezekre a kérdésekre is választ keres beszélgetőtársunk, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora, Dr. Kovács Gusztáv.
– Mennyire helytállóak ma Arisztotelész évezredekkel ezelőtti kijelentései a bioetika kapcsán?
– Ha etikáról van szó, Kant mellett valóban Arisztotelész az egyik legjelentősebb igazodási pont. A biológia területén tett kijelentései közül a legtöbb természetesen már nem tartható – úgy gondolta például, hogy az emberi agy a vér megfelelő hőmérsékleten tartásáért felelős szerv. Amit azonban az erényes életről, vagy a cselekedeteink következményének jelentőségéről mondott, az ma is kiindulópontja lehet az erkölcsi gondolkodásnak.
– Milyen jelentősége van ma, gyorsan változó világunkban a bioetikának?
– A bioetika jelentőségét közvetlenül akkor tapasztaljuk, amikor elmegyünk az orvoshoz, aki megfelelő tájékoztatással segít autonóm döntést hozni például egy beavatkozással kapcsolatban. A 21. században szükség van részletes erkölcsi szabályokra az egészségügyön belül is, amelyek érvényt szereznek olyan alapelveknek, mint az autonómia vagy az igazságosság. A bioetika azonban többről szól. A fogalom egyik úttörője, Van Rensselaer Potter több mint 50 éve a túlélés tudományának nevezte a bioetikát – ma már látjuk, miért. Az ökológiai krízis és az emberről alkotott statikus fogalmunknak egyre világosabbá váló elavultsága megmutatta a terület jelentőségét. Emberként és emberiségként is újra kell gondolni sok mindent, többek között a környezethez és a testünkhöz fűződő viszonyunkat.
– Vegyünk egy konkrét példát. Egy új lengyel törvény szerint ma bárki igényelhet vény nélkül kapható „esemény” utáni tablettát. Mit mond erre a bioetika?
– Fontos leszögezni, hogy nem létezik „a” bioetika. Bioetikusok vannak, akik ugyanazt a kérdést sokszor teljesen ellentétesen válaszolják meg. Az „esemény” utáni tabletta kapcsán van, aki azt kérdezi, hogy abortív jellegű szerről van-e szó, másokat inkább az érdekel, hogy igazságos feltételekkel lehet-e hozzájutni. A bioetikának természetszerűen azt is mérlegre kell tennie, hogy ezek közül erkölcsileg mi az igazán fontos, nem tagadva egy adott probléma összetettségét. Lengyelországban sajnos a választási kampány részévé tették a kérdést, ami aligha kedvez a józan és a részleteket is figyelembe vevő gondolkodásnak.
– Legyen szó nehéz kérdésekről vagy komoly témákról, mégis mindig nagyon izgalmas előadásokat tartasz. Hogyan lehet színessé tenni egy ilyen nehéz területet, mint a bioetika?
– A bioetikában ritkák a kész megoldások, nem is tudok úgy felállni a pulpitusra, hogy a zsebemben lenne a komplett válasz. Ezért arra törekszem, hogy a hallgatók megérezzék minden probléma mögött azt, ami igazán fontos. Szeretem a gondolatkísérleteket, és gyakran viszek be filmeket a szemináriumokra. Ha sikerül általuk megmozgatni a hallgatók gondolkodását, netán a lelküket is megérinteni, mélyebben fogják megérteni például a személyes kapcsolatok jelentőségét, vagy a szülői felelősség természetét. Emellett az teszi széppé számomra ezt a tárgyat, hogy
összetett jelenkori problémákat világítunk meg az evangélium fényében. A kettő között ott feszül kétezer év, mégis azt tapasztaljuk, hogy Jézus tanítása ma is a lényegi, sokszor elfeledett szempontokra irányítja a figyelmet.
Kiemeli a problémát a részleges megközelítések szűkösségéből, és megmutatja az igazán emberit.
– A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola számos konferenciának ad helyet, ahol nemzetközi vendégek is szerepelnek az előadók sorában. Milyen tudámányos célja van ezeknek az alkalmaknak?
– A kulcsszó a kapcsolat. Minden konferencia, nyári egyetem és mobilitás ezt a célt szolgálja. A tudományról absztrakt módon gondolkodunk, amit pusztán az ész határoz meg, pedig még a legnagyobb természettudományos felfedezések mögött is felfedezhetjük azokat az emberi összefonodásokat, melyek nélkül a tudományos áttörés nem lett volna lehetséges. Nagy öröm, hogy az elmúlt években
a főiskola fontos nemzetközi csomóponttá vált a teológia területén.
Ha összeszámolom, talán harmincnál is több országból fogadtunk vendégelőadókat – ebben a tekintetben intézményünk kiemelkedik nemcsak Magyarországon, hanem a közép-európai régióban is. Hasonlóan fontos, hogy mi is küldünk oktatókat és hallgatókat Európa számos országába, ahol örömmel fogadják őket. Tudják, hogy aki tőlünk érkezik, az szakmailag és emberileg is minőséget képvisel.
– Tapasztalataid szerint milyen mértékű kíváncsiság él az emberekben, és különösen a fiatalokban a bioetika iránt?
– A legtöbb bioetikai probléma nem a kutatólaborokban, hanem a hétköznapi életből születik. Vannak mindenkit érintő problémák, mint a környezeti krízis, de a legtöbben hasonlóan tapasztaljuk az orvoslással vagy a modern technikai eszközökkel kapcsolatos kérdéseket is. Az AI kérdése talán most a legforróbb az összes közül. Minket, embereket összeköt, hogy életünket testben éljük le, mindannyian megszületünk és egyszer meghalunk, ezért vannak olyan kérdések, amelyek elől sem egyénileg, sem közösségileg nem térhetünk ki. Van-e tehát az emberekben kíváncsiság a bioetika iránt? Igen, van – és ez valami olyan, ami velünk született.
