Vasárnap, Apák Napján Takács Ágnes kolléganőm csodálatos írását olvashattuk örömmel és hálával – boldog, akinek ilyen apja van, boldog, aki ilyen apa –, vagy éppen sajgó szívvel…
Ehhez kapcsolódóan szeretném most megosztani Johannes Hartl, az augsburgi Imádság Háza alapítója és vezetője előadását az apák adta csodákról és sebeikről.
Hartl szerint a társadalmunkat foglalkoztató égető kérdések mögött egy sokkal mélyebb probléma, a sebzettség van, hiszen azt tapasztaljuk, hogy
döbbenetesen magas az apa nélkül vagy bántalmazó apa mellett felnőttek aránya a függőséggel küzdők, az iskolát elhagyók, az erőszakos bűnelkövetők között.
Bár manapság mintha fölöslegesnek vagy legalábbis nélkülözhetőnek tűnnének lassan az apák, akik úgyis csak ügyetlenkednek a gyerekek körüli feladatokban, akik csak zavarnak az oviban, iskolában, akik érzéketlenek és értetlenek. Sokak szerint a nők úgyis sokkal jobban tudnak bánni a gyerekekkel, a nemzés is megoldható spermabankból, bár egyelőre még nagyon kevés országban legális…
Pszichológusok és szociológusok próbálják felhívni a figyelmünket az apák nélkülözhetetlenségére, közben viszont mintha szisztematikusan bontanánk le az apaság ideálját.
Pedig a mai fiatal apák nagyon igyekeznek részt venni a család, a gyermekeik életében, közben azonban elbizonytalanodnak – és joggal, hiszen mintha nem azt várnák tőlük, hogy apák legyenek, hanem hogy az anyai minőségeket tanulják meg ők is.
Az előadás gondolkodásra, önreflexióra hív: mit kaptam én a saját apámtól és mit szeretnék a gyerekeimre, a világra hagyni, mint apa vagy anya? Sőt még mélyebbre: mit jelent számomra Jézus központi és a világtörténelemben példanélküli üzenete, hogy
Isten szerető apa!?
A teljes előadást magyar hangalámondással megnézhetik itt: Apaseb-apacsoda,
eredeti nyelven pedig itt:
Vaterwunde(R)
