A kaposvári Borostyánvirág Alapítvány anyaotthona 24 éve nyílt meg a családjukban elszenvedett bántalmazás miatt menekülni kényszerülő anyák számára. A segítségnyújtáshoz szakemberek összehangolt háttérmunkájára van szükség – kíváncsiak voltunk, hogyan csinálják.
Hétköznap délelőtt járunk, az anyák többsége ilyenkor dolgozik – mert itt az is cél, hogy megfelelő munkahelyet találjanak nekik az itt tartózkodásuk alatt, lehetőség szerint a környéken. Hogy valamit jól csinálnak, jelzi, hogy az intézmény vezetője, Biró Dániel idén megkapta az ATOSZ-díjat, amivel az átmeneti gondozás területén működő, példamutató tevékenységet kifejtő szakemberek munkáját ismerik el.
A kaposvári székhelyű Borostyánvirág Alapítványt magánszemélyek hozták létre 1997-ben azzal a céllal, hogy segítsék a támogató családdal nem rendelkező kisgyermekes anyákat. A közhasznú besorolással rendelkező alapítvány célja sokrétű: a gyermekeit egyedül nevelő anyák elhelyezésének, gondozásának biztosítása, a gyermekszegénység és a gyermekbántalmazás elleni küzdelem, nők és férfiak esélyegyenlőségének biztosítása, a családon belüli/párkapcsolati erőszak elleni küzdelem, a leszakadó rétegek reintegrációja, a komplex hátrányok mérséklése.
Az alapítvány egy intézményt tart fenn, mely Borostyánvirág Anyaotthon néven 1998-ban nyitotta meg kapuit Kaposváron. Az otthon jelenleg két típusú szolgáltatást nyújt: átmeneti gondozást biztosít, illetve bántalmazott nők, gyermekek számára krízisellátást nyújt. (atoszegyesulet.hu)
„Leszakadni” a bántalmazóról
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat, az OKIT egy éjjel-nappal hívható zöld számot működtet. Célja, hogy a nap 24 órájában segítse a kapcsolati erőszak áldozatait. A hívásokat szakemberek fogadják, akiknek naprakész információik vannak az országban fellelhető krízisközpontok férőhelyeiről – a Borostyánvirág Anyaotthon is nekik jelenti, ha van üresedés. Az egész országból fogadják a kapcsolati erőszak áldozatait – előfordul, hogy négy-öt átszállással, tömegközlekedéssel érkezik egy anya a gyerekeivel úgy, hogy előtte még a faluját sem nagyon hagyta el. Az anyaotthon feladatai már ekkor megkezdődnek: olykor a segítségre szorulók befelé vezető útját is szükséges koordinálni.
– A kapcsolati erőszak kezelése nagyon sok kreativitást igényel, mert a mérföldkövek ugyan azonosak, de minden eset egyedi, nem lehet ugyanazt a sablont használni – kezdi a beszélgetést Dani. – A siker érdekében fontos, hogy nagyon szorosan együttműködjünk, de semmiképpen ne mi mondjuk meg, hogy nekik mi a tuti.
Azt tehát, hogy hogyan tovább, az érintettnek kell kimondania.
– Persze ha valaki nyilvánvalóan rossz döntést akar hozni, próbáljuk őt megakadályozni, és itt nem csak az öngyilkosságra gondolok. De vannak pillanatok, amikor elengedjük, és azt mondjuk, hogy menjen. Felhívjuk a figyelmét, hogy ha rossz, a gyermekét veszélyeztető döntést hoz, annak gyermekvédelmi következménye lesz – folytatja az intézmény vezetője.
Az elsődleges cél egységesen az, hogy az áldozat “leszakadjon” a bántalmazóról, minden szempontból eltávolodjon tőle, hogy kiegyensúlyozott, biztonságos életet tudjon élni a gyerekével anélkül, hogy újabb erőszak áldozatává válna – ennek a hogyan?-ja rendkívül sok jogi és egyéb segítői munkát igényel. Az intézmény pszichológusa segíti a rászorulókat, a jogi biztonság megteremtése érdekében pedig jogászt is alkalmaznak.
Az utakat néha taposni kell
– Kreatívan kell felépítenünk azt, amin elkezdünk dolgozni. Az egy dolog, hogy nincs erőszak, de közben lakni is kell valahol. Abban vagyunk jók, hogy megtaláljuk azt az apró ösvényt, amin járhatóvá válik ez az út, vagy ha nincs is esély, akkor megpróbáljuk kitaposni azt. Nagyon sokszor nem is látunk először megoldást, vagy ha látunk, abban is nagyon komoly kockázatok vannak – mondja Dani.
Egy bántalmazó kapcsolatban néha egészen extrém túlélési technikákat kell alkalmazni.
Az anyaotthon vezetője pályája elején találkozott egy olyan nővel, aki azért vett kéthavi fizetéséből drága sportcipőt a párjának, mert azzal kevésbé fájt a rúgása: a gumicsizma csípett, a bakancs meg nagyon kemény volt…
– Ez az asszony 16 év után menekült el egy olyan szintű bántalmazásból, amit egyszerűen nehéz szavakba önteni – emlékezik vissza Dani. – Ő mondta azt is, hogy amíg csak ököllel verte, meg rúgta az élettársa, azt még el tudta viselni. Amikor már kaszával, meg kapával verte, azt már nem. Egy idő után a gyerekeket kezdte félteni, hogy nekik lesz bajuk, és akkor elmenekült.
Az anyai ösztön szikraként tudja berobbantani a menekülés útját: saját magát akár a végtelenségig hagyná mindenféle módon bántalmazni, de amint tudatosul benne, hogy a gyerekek bajba kerülhetnek, lép.
Nagyon sokan fogalmazzák meg, hogy a gyerekek féltése volt a kulcs, hogy tudtak váltani, hogy ki tudtak lépni.
Az itt dolgozó szakemberek számára komoly kihívást jelent, hogy ha lehiggadnak, megnyugodnak a felek, akkor a közös gyerekek miatt össze kell kapcsolni a bántalmazót az áldozattal. Ez akkor lehetséges, amikor nem extrém súlyos a bántalmazás, és nem is olyan pszichiátriai probléma áll a háttérben, ami kizárja a józan együttműködést, amire egyébként – elsősorban a gyerekek érdekében – mindkét fél részéről szükség van.
Vannak olyan esetek is, amikor az apáknak csorbul a joga – emiatt Dani több támadást is kapott, főleg internetes felületen. Most zárult le két ügye is, amiben két apát is elítéltek nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt: sok valótlanságot állítottak, de a bíróság egyértelműen kimondta, hogy alaptalanul.
– Nem gondolom, hogy meg kéne bélyegezni a bántalmazót. Amikor az ember egy bántalmazást elkövető emberrel beszél, hamar rájön, hogy megvan az ő útja is, sanyarú gyerekkora, szocializációs háttere. Sok oka lehet annak, hogy valakiből miért válik bántalmazó. Persze nem akarom felmenteni őket! A cselekedetet ítéljük el, nem az embert. Együttműködünk, de az erőszakot elutasítjuk, és ennek hangot is adunk – teszi hozzá.
Biró Dániel arról is beszél, hogy
a bántalmazás felelősségét – irányuljon bárki, gyerek, feleség, élettárs ellen – a bántalmazónak mindenképpen viselnie kell,
nem lehet mindig mindent büntetlenül megúszni. Ez a felelősség nem csupán büntetőjogi szempontból nyilvánulhat meg – sokszor az élet dolgaiban is olyan veszteségeket kénytelen következményként elszenvedni, ami fájhat: gyereket, feleséget, élettársat, olykor egzisztenciát veszíthet el végleg a bántalmazó.
Egy jó asszony mindent megbocsát?
Az akár generációkon át hordozott minták megtörésén pszichológus és szociális munkás segítségével dolgoznak. Igény és szükség esetén indítanak tematikus csoportokat is: megnézik, hogy az adott társaságban mi a dominánsan jelentkező probléma, és arra építenek egy csoportfoglalkozást. Úgy látják, nagyon hatékonyak azok a tevékenységek, amelyen a lakók egymással is meg tudják osztani a tapasztalataikat.
Egyéni foglalkozásokra is van lehetőség: miért őt választotta?, miért várt eddig?, miért csak most lépett ki?, miért nem látta a figyelmeztető jeleket? – ezeket a kérdéseket inkább négyszemközt járják körül. Arra próbálják az anyákat felkészíteni, hogy ha mégis megtörténik, hogy újra „rosszul választanak” – tehát újra erőszak áldozatává válnak –, akkor mire figyeljenek, hogyan tudnak menekülni, hogyan tudnak időben kilépni a kapcsolatból. Mert benne van a pakliban a lehetőség, hogy valaki újra olyan helyzetbe kerül, melyben áldozattá válik: például úgy, hogy kibékül a bántalmazójával…
Biró Dániel érdekes tapasztalásként említi, hogy sokszor az áldozat fogalmazza meg, hogy neki gyakorlatilag csak az hiányzott, hogy valaki kinyissa a szemét és kimondja: téged bántottak, ezt nem szabad, ez semmilyen körülmények között nem elfogadható, és aki bántott, az bűnös.
– Szakemberként nem hiszek abban, hogy valakinek elsőre ki kell tudnia lépni a bántalmazó kapcsolatból. Változó, hogy milyen mélységű az ügy, hogy mennyire mély a bántalmazás, milyen régóta tart, mi van a hátterében. Sok mindentől függ. Nem gondolom, hogy ki kéne rekesztenünk bárkit is azért, mert neki nem sikerült – mondja Dani.
Egy covid alatti esetről is mesélt, amikor egy anyuka nagyon rövid időn belül háromszor menekült, nagyon nehéz helyzetben lévő családból, nagyon komoly bántalmazás áldozataként, 3 gyerekkel. Amikor először megpróbált eljönni, nem engedte fel a sofőr a buszra, mert nem volt szájmaszkja a gyerekeknek. A férje visszaédesgette – ez gyakran előfordul. Másodszorra 3 hónapot töltött bent, mielőtt visszament az apához. Amikor harmadjára is megjelent az anyaotthonban, már a csapat egy részéből is ellenérzést váltott ki. Most egy másik településen él: hónapról hónapra, sok megpróbáltatással, de erőszakmentesen.
Sikerről szól egy másik történet is: sok évvel ezelőtt Hollandiából szökött ide egy anyuka, a kisfia szakellátásba került. Nemrégiben csengetett egy jó kiállású fiatalember, és elmondta, hogy ő volt az a kisfiú, aki itt lakott annak idején. A kaposvári egyetemre járt, aztán gyűjtést szervezett az anyaotthonnak, mert nagyon meghatározó volt az életében az az idő, amit itt töltött.
Nem csak a szegények keresztje
A mélyszegénységben élő családokban bántalmazottak az anyagi és a kapcsolati biztonság hiánya miatt kérnek segítséget a kitöréshez, emiatt látványosak az eseteik, ugyanakkor a társadalom elitjébe tartozók között sem ritka a bántalmazás, még ha az legtöbbször rejtve is marad. Rejtve marad, mert nincsenek anyagi korlátok, a menekülés ebből a szempontból nem jelent kihívást: külső segítség nélkül, könnyen elköltöznek akár az ország másik felébe is, házat vesznek, jó ügyvédet tudnak fizetni. Van azonban a bántalmazásnak egy olyan szintje, amikor mindegy, mennyi pénze van az embernek, szükség van arra a kapcsolati tőkére és szakértelemre, amit a rendszer tud biztosítani, akár jogi, akár pszichológiai, vagy egyéb szempontból.
– Volt nálunk egy lány, nagyon magas társadalmi státuszú családban szenvedett el durva bántalmazást. Az apja leginkább arra használta a hatalmát, hogy nehezítse a krízis megoldását. Ez a lány önmagáról írta a szakdolgozatát, és kiváló eredményekkel végzett szociális szakon.
Folyamatosan bővülő ellátórendszer
A mostanra kiépített rendszer szinte azonnali segítséget tud nyújtani az áldozatoknak. Annak idején 10 nappal indult a gondozási idő, ennyi idő alatt kellett megkeresni a biztonságos továbblépés lehetőségét. Nem a nagy problémát kellett megoldani, hanem elsősorban fizikai biztonságot adni az áldozatnak, hogy ne szenvedjen el további erőszakot.
Most az a cél, hogy minél több igényre tudjanak azonnali segítséget garantálni, miközben a gondozási idő kibővült 28 plusz 28 napra. 2005 óta kiépült egy kezelhető és működő rendszer, ami mind szakmailag, mind egyéb szempontból valódi segítséget tud nyújtani a rászorulóknak. Az intézmények száma megháromszorozódott, és mivel igény van rá, szükséges az ellátórendszer bővítése.
– Optimisták vagyunk, bízunk benne, hogy a rendszer továbbfejlődik. Ha becsatlakoznak a titkos menedékházak is, másik alternatívát, újabb esélyt nyújthatnak. Az erőszak áldozatainak 6 hónap az ellátás, ami a legnagyobb védelmet ígéri, és a legsúlyosabb eseteknek hatékony segítséget tud nyújtani, míg a félutas házak hosszabb távon jelenthetnek jó megoldást – mondja Dani.
Asszonysors?
Nyilvánvaló, hogy a legjobb megoldás a prevenció lenne, viszont az rövid távon drága, és a döntéshozók szempontjából nincs azonnali, kézzelfogható eredménye. Ezzel szemben hatékony: Dani két olyan esetet is említ, amikor az iskolában hallott előadást vitték haza a gyerekek, és az anya onnan tudta meg, hogy ő kapcsolati erőszak áldozata. Mert
van, amikor az anya azt sugallja még gyermek lányának, hogy fogadd el, ilyen az asszonysors
– ez a két nő is ebben az elfogadásban, tűrésben élt évekig.
– Nem arról szól a kapcsolati erőszak, hogy az első randin agyonverem a választottam – mondja Dani. Ez egy folyamat, és sokszor nem is tudatos. Ami tipikus az, ahogyan a bántalmazó gazdasági és egyéb szempontból izolálja az áldozatot, aki a bántalmazó miatt már összeveszett a családjával, már szeparáltan él a barátaitól. A bántalmazó számlájára jön a pénz, ő intéz minden ügyet. Ezek után jön a teljes hatalomátvétel, és nagyon sokszor akkor vált át verbális vagy fizikai erőszakba, amikor már gyakorlatilag becsalta a „csapdájába”, minden szempontból korlátozta az áldozat mozgásterét.
Gyakori tapasztalat, hogy
a bántalmazásra “hajlamos” férfi tudatosan vagy tudat alatt eleve olyan párt választ, aki már kiszolgáltatott helyzetben van:
állami gondozásból vagy szakellátásból kilépő nőt, akinek nincsenek gyökerei. Ezekre az esetekre is a prevenció tudna valódi megoldás nyújtani: segítenünk kell felismerni a nem kívánatos mintákat és jeleket már abban az időszakban, amikor a fiatal először választ párt.
Egyedül ez sem megy…
Az anyaotthon csapata a rezsiköltségek várható emelkedése miatt lecsökkent: öt munkatársuktól voltak kénytelenek megválni. Dani egyik kollégája, Péntek Csaba szociális munkásként hat éve dolgozik itt. Minden apró sikernek örül, és úgy gondolja, hosszú távon minden befektetett energia megtérül. Sok dologban vesz részt, adományokért megy, ügyeket intéz, kapcsolatot tart a hatóságokkal, egyéb szervezetekkel, és egyénileg is foglalkozik a hozzájuk kerülőkkel. Azt mondja, hogy amikor egy-egy ügy sok energiáját elviszi, jólesik neki valami mást csinálni, akár kicserélni egy izzót a ház valamelyik helyiségében, vagy megszerelni a csapot a mosdóban. S bár ő is a saját családjában töltődik a legjobban, nagyon szereti az itteni közösséget, sokat foglalkozik az itt lévő gyerekekkel is.
Interviszt Adrienn szintén szociális munkásként dolgozik az anyaotthonban. A gyakorlatát töltötte itt, és annyira megtetszett neki, hogy itt is maradt – ennek már tíz éve.
– Szeretek itt lenni, mert jó a légkör, ez a második otthonom – mondja. – Vannak nehéz ügyek, de mikor sikerül egy családot pozitív irányba mozdítani, az mindig erőt ad. Tisztelem azért őket, hogy ki mernek lépni akkor is, ha nincsen mögöttük támogató háttér. Azt gondolom, hogy minden nő erős, aki meghozza ezt a számára életbevágó döntést.
Az a felnőtt üt, akit gyerekként vertek
Az éppen bent lévő anyák egyike kicsi gyermekével menekült ide az élettársától, a másik öt gyermekkel érkezett, és van olyan is, aki várandósan került be. Mindegyikük úgy élt a kapcsolatában, hogy azt hitte, az a természetes, amiben van – ez is bizonyítja, hogy a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok jelenléte, a jelzőrendszer aktivitása elengedhetetlen a hatékony és szakszerű segítségnyújtáshoz.
Jó látni, hogy ha lassan is, de egyre nagyobb figyelmet fordít a többségi társadalom a bántalmazókra és a bántalmazottakra egyaránt. Egyre több szakember nyújt professzionális segítséget az áldozatoknak, és folyamatosan növekszik az éberség a hétköznapi emberekben is. A Borostyánvirág Anyaotthon lakói megtanulhatják, hogy
lehet élni erőszak nélkül is,
hogy minden ember értékes, és a bántalmazás nem természetes dolog, nem kell, és nem szabad elfogadni. És jó, hogy vannak olyan emberek, akik időt és energiát nem kímélve azért dolgoznak, hogy minőségibb életet élhessenek nemcsak a bántalmazottak, hanem a bántalmazók is. Hiszen egykor ők is bántalmazottak voltak.
