A Szombathelyi Egyházmegye online előadás-sorozatának vendége dr. Székely János megyéspüspök volt, Egyház és politika viszonyáról osztotta meg gondolatait.
A Nehéz kérdések, világos válaszok című sorozat legutóbbi adásának felvezetőjében elhangzott, hogy „kérdésként, olykor vádként is megjelenik” az egyházzal kapcsolatban, hogy hogyan áll a társadalom és a politika kérdéseihez, hogyan tudja a keresztény elveket, értékrendet „a társadalom számára felkínálni, elérhetővé tenni, képviselni”. Székely János előadásában az egyház és a politika, a kereszténység és a közélet kapcsolódásából adódó kérdésekre kereste a választ.
“Nagyon sokan azt gondolják, hogy a politika egy szennyes dolog. Nincsenek teljesen tiszta helyzetek, nincsen olyan politikai párt nyilvánvalóan, amely a kereszténység teljes tanítását, értékrendjét követné, ezért a legjobb dolog, ha egy keresztény ember magát a pártpolitikától távol tartja. (…) Az egyházunk tanítása azonban ettől a politikától távol tartó, ösztönös alapérzésünktől eltérő. VI. Pál pápa például azt mondta, hogy a politikában való részvétel az emberszolgálat egyik legnemesebb módja.”
„Gondolhatunk Szent II. János Pál pápára, aki amikor kimondja Lengyelországban, a legelső prédikációjának szavait, hogy „Ne féljetek!”, akkor ennek van politikai üzenete is. (…)
A hit erejével a diktatúra kötelékeit szétszakíthatjuk.”
“Soha nem tud azonos lenni egy párt a keresztény értékek teljességével. Éppen ezért egy pap a szószéken pártok mellett soha nem agitálhat, mert a kereszténység nem azonos egyetlen párttal sem. Annál nagyobb, annál tágabb. Minden pártban, sok pártban lehetnek olyan értékek, amelyek a kereszténységnek, az evangéliumnak megfelelnek.”
„Az egyháznak joga és kötelessége a társadalmi szféra evangelizálása. Vagyis megszólalni és alakítani a tágabb közösséget. Ilyen területeken, mint szegénység, munka, egészségügy, oktatás, béke, család, magántulajdon, gazdaság, emberi szabadság, élet védelme, kell, hogy az egyház megszólaljon, és mint kovász, hasson a társadalomra.”
“Az egyház meggyőződése, hogy a társadalom, a politika és a kereszténység, a hit függetlenek egymástól, autonómok, de van köztük kapcsolat, együttműködés. Nagyon helytelen, ha az egyház ezt az autonómiát – akár a politikai valóságok, akár a tudomány autonómiáját – nem tartja tiszteletben. (…) Azonban minden olyan kérdésben, ahol az egész emberről van szó, az emberi élet értelméről, ott az egyháznak igenis van joga és kötelessége, hogy azzal kapcsolatban megszólaljon, illetve kovászként jelen lehessen a társadalomban. Vagyis
keresztény politikusnak lenni egy nagyon szent és nagyon fontos hivatás.
Soha nem szabad olyan törvényt támogatnia, ami gyökeresen ellenkezik a hitével vagy a hitből fakadó erkölcsi meggyőződésével. (…) Igen gyakran … a keresztény politikusnak azt kell belátnia, hogy a működése összeegyeztethetetlen a lelkiismeretével és abba kell hagynia ezt a tevékenységet, sőt néha a vértanúságot, az üldöztetést is vállalnia kell.”
“Európa gyökere, a megtermékenyítő erő, ami a kultúránkat és ezen keresztül az egész nyugati kultúrkört meghatározta, a kereszténység – ezt mondta a Hittani Kongregáció 2002-es dokumentuma a katolikusok politikában való részvételéről.
A kereszténység marginalizációja, vagyis a sekrestyébe való száműzése, politikából, közéletből való kitiltása veszélyeztetné a civilizáció szellemi és kulturális alapjait.”
„Az európai kultúra legfőbb gyökérzete a kereszténység. Addig van jövőnk, amíg ezekbe a gyökerekbe tudunk kapaszkodni, amíg ebből a forrásból tudunk meríteni.”
Székely János előadása után nézői kérdésekre válaszolt. Az első kérdező tévesen Görföl Tibornak tulajdonította Victor Khroulnak, az orosz katolikus értelmiség egyik meghatározó alakjának az orosz helyzetről három évvel ezelőtt írt, a Szemléleken is megjelent szavait:
„Még az eseményeket alig figyelemmel kísérő közömbös katolikusok is egyre aktívabbak lesznek, ahogy érezni kezdik az üldözések hatását – az egyházi hierarchia azonban fél attól, hogy bármit is mondjon. Bár nagyon nagy szükség lenne az egyház erkölcsi véleményére, és a katolikusokban nagy igény van arra, hogy felhangozzon a nyilvánosságban az egyház hangja, a papok és a püspökök nagy része mintha kényelmesen arra jutott volna, hogy kevesebb kockázattal jár, ha teljesen csendben marad.”
Ezen gondolattal párhuzamot vonva, Ferenc pápát is idézve teszi fel a kérdést: „Itthon, a hazai helyzet kapcsán egy jó évtizede miért nem vállalja prófétai szerepét katolikus egyházunk vezetése?
Miért lesz egyházunk vezetése a magyar kormány ministránsa?”
Székely János válasza:
“Azt gondolom, hogy a társadalmi kérdések, történelmi események, gazdaság rendkívül komplex és bonyolult valóság, nagyon nehéz átlátni. (…) Több ember nagyon erősen kérdezett engem a köztársasági elnökasszony lemondása, a mögötte levő pedofil eset és az egész ügynek a kezelése kapcsán: miért nem szól valamit a katolikus egyházunk? Az gondolom, hogy az egész eseménysor rendkívül összetett, nagyon-nagyon bonyolult, alig átlátható, hogy ki és milyen szinten mozgatta az eseményeket, ki volt felelős, miért született ez a fajta megoldási menet, amit végülis a kormány választott. Olyan kérdések, amelyeknek a mélyére nagyon kevesen látnak rá, és ezért nagyon nehéz hozzászólni. Igen gyakran azt gondolom, hogy az egyház hallgatása az emiatt is történik, hogy
nem tudjuk világosan, egyértelműen, könnyen megfogalmazni a keresztény üzenetet.”
„Akár az ukrajnai háború borzalma… Ez is egy olyan téma, amiben alapvető üzeneteket meg lehet fogalmazni –, hogy keresni kellene minél hamarabb a békét, a tűzszünetet, a tárgyalást, ez teljesen nyilvánvaló mindenki számára, és a Szentatya is újra és újra erre hívja a világot –, de hogy pontosan mik a háború gyökerei, akár mondjuk az Egyesült Államok és a NATO terjeszkedése Oroszország felé milyen mértékben robbantotta ki és milyen mértékben felelős mindazért, ami történik, ezeket sokkal nehezebb átlátni, sokkal nehezebb ezekben világos választ adni.”
„Az egyház elsősorban elveket mond ki, tehát ezekben a témákban, mint béke, család, munka, szegénység, életvédelem, ilyesmiben szokott megszólalni, és a bonyolultabb társadalmi kérdésekben nehezebben.”
„Túl erősen összefonódik Magyarországon a történelmi egyházak és az állam élete. Nem utolsósorban az intézményeink finanszírozása miatt. (…) Valóban igaz, hogy ez a fajta kiszolgáltatottság okoz egyfajta félelmet sok-sok egyházi emberben, nehezebben szólalnak meg. Ezért is
fontos világos helyzetekben nagyon bátran megszólalni. (…) sokkal gyakrabban és sokkal bátrabban kellene ezt megtennünk.”
„A jelenlegi kormány őszinte meggyőződéssel gondolja azt, hogy a kereszténység érték, és próbálja ezt az oktatási rendszerben is segíteni, akár az egyházi iskolák támogatásával, illetőleg annak a lehetőségnek a nyitva tartásával, hogy ha a szülők szeretnék és ezt kérik, kifejezik, akkor egy-egy oktatási intézmény egyházi fenntartásba kerülhet.”
„A legnehezebbek talán az egyházon belüli meg nem értések. Azzal együtt, hogy nagyon sok püspökatya is van, aki ha egy-egy ilyen megszólalás frappánsra, jóra sikerült, örül neki és megköszöni. De nyilván ha ott érzek olyan hangokat, amelyek azt sugallják, hogy ezt talán nem kellett volna, nem így kellett volna, miért szólalsz meg, maradj csöndben, mi is hallgatunk, ezek fájdalmasabbak. Mindig a legnehezebbek a közeliektől, a testvérektől jövő kritikák vagy meg nem értések.”
