Címke: SZ

Miközben a köztársasági elnök és a többi közjogi méltóság leváltása alkotmányossági értelemben legalábbis szürke zóna, a választási ígéretek és a szavazói elvárások határozott cselekvésre kötelezik a kormányt. De vajon lehet-e a jogállamot jogállamon túli eszközökkel helyreállítani? Igaza van-e a kérdésben Székely János püspöknek, és mit mondana ma Sólyom László vagy Mádl Ferenc?

Az interneten fellángolt a vita: szükség van-e templomi „dress code”-ra, vagy az a lényeg, hogy, ruházattól függetlenül, minél többen belépjenek Isten házába? A kérdésre adott válasz felekezeti hagyományokon, kulturális szokásokon és nemzedéki különbségeken is múlik.

Az egyházak csak akkor lehetnek függetlenek a mindenkori kormányoktól, ha elindulnak az anyagi önállósodás útján. Vendégszerzőnk külföldi példák és az őskeresztények gyakorlata alapján javaslatot tesz a megoldásra.

Mi köti össze a drogkereskedelemből élő utcagyereket a focistalánnyal, a marakodó házaspárral, egy 350 éve élt apácával és egy magatehetetlen fiúval? Elmondják ők maguk a Sacre Coeur (Szent Szív) című francia filmben, amely május végén megérkezett Magyarországra.

A mexikói születésű amerikai Maria Montserrat Alvaradót nevezte ki a Vatikán kommunikációs dikasztériumának új prefektusává XIV. Leó pápa. Az EWTN News elnök-vezérigazgatója lesz az első nő, aki erre a posztra kerül. A döntés azért is figyelemre méltó, mert a katolikus médiahálózat műsoraiban gyakran kaptak szerepet a Ferenc pápát bíráló hangok.

Mi történik, ha a hitélettel kapcsolatos korai tapasztalatok nem a biztonságról és az elfogadásról szólnak, hanem a félelemről és a bűntudatról? Sajnos vannak hittanórák, ahol akár már óvodáskorban érzelmi nyomással próbálják „jó viselkedésre” nevelni a gyerekeket – például azzal az indokkal, hogy tetteiket Jézus szenvedéséhez kötik. Vas Zoltánnal, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium hitoktatójával arról beszélgettünk, mi volna a valóban gyerekbarát, támogató út a vallási nevelésben.

A választások után érdemes megállni, és számvetést készíteni. Hogy vagyunk magunkkal és hogy vagyunk azokkal a barátainkkal, kollégáinkkal vagy családtagjainkkal, akikkel nem azonos módon szavaztunk? Mit tanít az elmúlt néhány hónap önmagunkról, családi kötődéseinkről, örökölt, sokszor tudattalan mintáinkról? És hogyan hívhatjuk akár nehéz érzéseinket is segítségül a lelki fejlődésünk útján?

A 20. századi katolikus megújulás egyik legkülönlegesebb története egy francia munkáskülvárosból indult: néhány fiatal nő kísérletéből, akik nem akartak sem kolostorba vonulni, sem a világ logikája szerint élni. Madeleine Delbrêl vezetésével végül egy olyan életforma született meg, amely az utca zajában, a hitüket vesztett emberek között kereste és élte meg az életszentséget.

Az evangélikusok a NER világában a politikai azonosulás és a nyílt konfrontáció dichotómiáját elkerülve igyekeztek megőrizni a szuverenitásukat, még azon az áron is, hogy állami pénzektől estek el. De vajon az egyházi vezetés tudta-e képviselni ebben az összes evangélikust, és milyen területeken van szükség bűnvallásra?

Az egyházak hitelességének helyreállításához újra kell gondolni az állam és a felekezetek kapcsolatát, helyre kell állítani a vallásszabadságot és a szektorsemleges finanszírozást, illetve a keresztény közösségeknek szembe kell nézniük saját mulasztásaikkal is. Az írás a Telex és a Szemlélek együttműködésének jegyében jelent meg a hírportálon.