Egyház és megújulás

Minden válság egyben lehetőség is – talán már unjuk is ezt a gondolatot, de attól még igaz.

VISSZAPILLANTÓ sorozatunkban 2022 általunk legfontosabbnak tartott témáival foglalkozó írásainkat rendeztük egybe és idézzük fel.

A cikkekben szerepelhetnek olyan eseményekre való utalások, melyek az idő múlása miatt már nem annyira aktuálisak, de úgy gondoljuk, érdemes rájuk ebből a távlatból is visszatekinteni. Reméljük, hogy a felidézett tartalmak újraolvasói éppúgy örömmel fogadják a “visszapillantás” lehetőségét, mint azok, akik most találkoznak először egy-egy gondolattal!

Úgy tűnik, az Egyház – már ami az emberi intézményt illeti – most, az új évezred elején mély válságot él át, bár kétezer éves története során bőven voltak hasonlóan nehéz időszakok. Mindenesetre ma is egészen mély átformálódásnak lehetünk tanúi. Szabad akaratunkból fakadó felelősségünket és lehetőségeinket nem lekicsinyelve azzal a bizonyossággal viselhetjük az Egyházunkat rázó viharokat, hogy Krisztus él, tehát az ő Teste is örökké élni fog, méghozzá a vőlegényhez méltó szépségben. A válság ilyen szemszögből nézve talán nem is vihar, hanem tisztító fürdő és frissítő zuhany.

Idén számos cikkünk foglalkozott az Egyház helyzetével, jövőjével, ezek közül idézünk fel néhányat.

Ezek a fiatalok választ adnak az egyház jövőjének kérdéseire

mkk

„Az MKK egy fővárosi katolikus csoportosulás fedőneve, s az a tény, hogy e formáció a 30. születésnapját ünnepelte 2022-ben, egyből jelzi, hogy valamit tudhatnak a tagok, ami példát mutathat a megfáradt, lelkesedésre vágyó hívők számára.

A Műegyetemi Katolikus Közösséget alig tucatnyi fiatal hozta létre egy kollégiumi szobában, ma pedig úgy van nagyjából 550 aktív tagja, hogy ebbe nem számítanak bele azok, akik felnőttként, „kiöregedve” már nem tartoznak szorosan az így is jelentős, félezres tömeghez. Összességében sok ezer egykori és mai egyetemista alkotja azt a lelki családot, amely bizonyos szempontból semmi mást nem ad, mint találkozási lehetőséget azoknak, akik főként vidékről a fővárosba kerülve, saját hívő közösségükből elkerülve megerősíthetik egymást katolikus hitükben. Ez a „semmi más” azonban a legtöbb, ami ebben a már nem gyermek, de még nem igazán felnőtt – hivatását, küldetését, karrierjét, társát kereső – életállapotban adható.”

A szemünk előtt a recept az egyház megújulásához

egyház megújulás
szentmihaly.hu

„Kedves Püspök atyák!

Nagyon sok múlik rajtatok! A ti hatalmatokban áll, hogy az egyházmegyéteken belül melyik papot hová helyezitek, és hogy egy-egy feladatra a legalkalmasabb személyt válasszátok. Hívőként nem várjuk el tőletek, hogy mindenben a legjobbak legyetek. Lehet, hogy nem ti vagytok a legjobb rétorok, nem feltétlenül ti tudjátok megtölteni a székesegyházakat hívővel, vagy épp nem beszéltek a gyerekek és a fiatalok nyelvén, és idegen lehet tőletek az internet világa is. De ez nem baj! Tőletek elsősorban evangéliumi iránymutatást várunk életünk fontos kérdéseiben, és azt, hogy akiket közvetlenül vezettek, akiknek sorsára ráhatásotok van, azokból kihozzátok a legtöbbet. Vagy engedjétek, hogy kihozza magából a legtöbbet, kihozza azt a talentumot belőle a Lélek, amit az Atya elültetett benne.

Jó lenne, ha minden papunk megtalálhatná a helyét, és tehetségének megfelelő területen szolgálhatna, ott, ahol ő a legjobb tud lenni, ahonnan Krisztus második eljövetelekor büszkén mutatná fel tenyerét, benne a megsokszorozódott talentumokkal!”

Az Egyház passiója

egyház passió
pixabay.com

„A menyasszony – aki a Lélekkel együtt kiáltja: Maranatha, jöjj el Uram! – ma még egy fedél alatt készülődik a szajhával, a nagy Babilonnal, hogy csak a végső számadáskor mutatkozzon meg világosan, ki hová tartozik. Ma ez a megkülönböztetés, ez a letisztulás olyan hevesen zajlik, mint talán soha még. De a vége már biztos:

egyszer egyértelműen láthatóvá válik a törésvonal, és bizonyosan nem ott húzódik majd, ahol mi gondolnánk.

Akkor lép elő a menyasszony és tűnik el a céda, akkor válik el a búza meg a konkoly, amikor – dr. Kovács Gábor, közelmúltban elhunyt pap költőnk megfogalmazásával – belevetjük magunkat Istenbe, amikor halálunkkal belehullunk az ő tenyerébe, a végtelen szeretetbe, az emésztő tűzbe. Ami bennünk szeretet, az örömmel csatlakozik ehhez a lobogáshoz, minden egyéb azonban kiég belőlünk. Ez az emésztő láng addig fájdalmas, míg nem marad más, csak a szeretet, míg végre ‘Isten lesz mindenben minden’.”

5 dolog, amin sürgősen változtatnunk kell az egyházban

egyház válsága
indianexpress.com

„Természetesen senki sem örül az Egyház szétszakadásának, a kereszténység azóta tartó megosztottságának, de kétségkívül a Katolikus Egyház életében komoly és tényleges reformfolyamatok indultak el a Trentói Zsinaton, mely végső soron Luther Márton fellépésére adott válasz volt.

Egyre többet gondolkodom róla, hogy hasonló időket élünk nem csak a világegyház, de talán különösen a magyar egyház életében. A reform vágya a levegőben van. Cikkek jelennek meg, beszélünk róla, vitatkozunk, morgunk a komment szekcióban liturgiáról, egyházi zenéről, paphiányról, a hívek számának csökkenéséről, fölöslegesnek látszó költekezésekről.

Talán újra itt az ideje összeírni a mi 95 pontunkat.

Lássuk tehát az Egyház öt legsúlyosabb válságát az én szubjektív helyzetértékelésem szerint! Ha azt hiszed, hogy a paphiányról lesz szó, csalódni fogsz!”

Ha ilyen lenne a katolikus egyház, aligha lenne szükség népszámlálási kampányra

jezsuita
fotó: Pásztor Péter

„(…) az inspiráló, lélekmozgató zene csak hab azon a tortán, aminek legfőbb erénye, hogy a szereplők nem csupán előadják a műsort, hanem eleve ők hozták létre. Tucatnyi munkacsoportban gyúrták, formálták a szövegkönyvet, a koreográfiát a 14-18 éves ifjú katolikusok, akik egyébként más színdarabok – így például a már említett Padlás – előadásával melegítettek erre a nagy műre. Igazi közösségi műhelymunka végeredményével szembesülhet tehát a néző, és alighanem leginkább ennek köszönhető, hogy

olyan szájíz marad a szemlélőben, hogy ha nem lenne katolikus, most megjönne a kedve csatlakozni ehhez a „klubhoz”.

„(…) ez a darab nem egyszerűen élvezetes, vonzó, könnyen emészthető, hanem hiteles is. Számomra ez a leglényegesebb vonás, mivel ilyesmire nem igazán van példa a kortárs vallási megnyilvánulások sorában. Mintha a vonzó és a hiteles egymást kizáró fogalmak lennének katolikuséknál…”

Karizmatikusok, nyelveken éneklők – nem részegek ezek!

karizmatikus megújulás
pixabay.com

„Természetesen, ahogyan minden emberi közösséget, a karizmatikus megújulást is fenyegeti az intézményesülés veszélye, a megszokotthoz való görcsös ragaszkodás, a külsőségek túl fontossá válása – de a tapasztalat szerint azok a közösségek élik túl az alapító generációt, amelyek megmaradnak és szüntelenül megújulnak a Szentlélek vezetése alatt, akik közösségként és egyénenként is élő kapcsolatban vannak Istennel – ez az Egyház valódi arca.

II. János Pál pápa, aki többször is meghívta Rómába a különböző lelkiségi mozgalmak, közösségek tagjait, mindig bíztatta a karizmatikusokat, hogy bátran éljenek a hivatásuk szerint, adják tovább az örömhírt, és 2004 pünkösdjén kifejezte reményét, hogy a szentlelkes megújulás, a pünkösd tüze elterjed majd az egész egyházban, visszavezetve minket „az emeleti terembe”, az imádásba, és hogy a kiáradó Lélek megújítja a föld színét. Ő fogalmazta meg azt is, hogy

a harmadik évezred vagy keresztény lesz, vagy nem lesz,

azaz nem csupán az egyház, de az emberiség globális problémáira is a Jézussal való személyes kapcsolat, az ő Királyságának elismerése a megoldás.”