A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a VálaszOnline podcastadásában osztotta meg gondolatait a karácsonyról és az aktuális közéleti kérdésekről.
A háborúról
„Sokan átéljük, hogy Isten háta mögé kerülünk, pedig szeretnénk Isten színe előtt lenni.”
„Isten nem egyszerűen eltűri a szenvedést, még kevésbé okozza a szenvedést. (…) Isten ott van a szenvedésben. Ennek az átéléséhez nem kell nagypéntekig várnunk, ezt már Betlehemben át tudjuk élni, mert Jézus tényleg szenvedően jött a világra. Ez nem giccses romantika, hogy „jászolágyban a kisded”. Ez nem jászolágy volt, hanem egy rakás szalma, és ürülék, és fertőző viszonyok vették körül Jézust. Ebbe született bele. Ennél mélyebbre talán nem jöhetett emberként a világra – máris átélte a szenvedést. Ez talán segít a mai szenvedő világra együttérzéssel tekinteni: ha
Isten így, együttérzően, együtt lélegezve, eggyé válva az emberrel jött a világra, akkor nekünk is így kell a szenvedővel együtt élnünk, lélegeznünk, és szolidaritást vállalnunk.”
„Egy európai várost, és általában az európai örökséget szétverni, az bűn. Természetesen bűn egy szuverén országot megszállni. Természetesen bűn visszaélni az erőfölénnyel, és ezt az agressziót néven kell nevezni. (…) az egyház, melynek püspöke lehetek, ezt az első naptól kezdve megtette. (…) Elég hamar azt a szót használtuk, hogy orosz agresszió, és háború, és itt segítségre van szükség. természetesen mi elsősorban a lelkiekkel és karitatív segítséggel tudunk jelen lenni, de adott esetben az is fontos, hogy felemeljük hangunkat az elnyomottak mellett.”
A 2022-es népszámlálás eredményéről:
„Nagyon nem lepődtünk meg. (…) Számítottunk erre, mert vannak saját számaink, ismerjük a népmozgalmi adatokat (…) Lehet számháborúzni, egyfajta arcmentésbe menekülni, hogy 40 százalék nem mondott semmit, de azt gondoltuk, hogy az az őszinte, ha most szembenézünk ezzel. Miért hazudnánk?
Ne csapjuk be magunkat, egymás között vagyunk ebben az országban, mindenki nyitott szemmel jár.
Nézzünk meg, hogy miért nem tudjuk az embereket elég hitelesen elérni, vagy mi az, ami esetleg az egyház nyelvezetében túlságosan régies, vagy a módszerekben túlságosan sok a frontális tanítás, igehirdetés, és kevesebb az interperszonális kapcsolat, kevésbé folytatunk párbeszédet emberekkel. Van az a régi tréfa, hogy teleplakátozzák a várost egy evangelizáció keretében, hogy „Jézus a válasz!”, mire valaki odaírja a plakát szélére, hogy: „Jó, jó, de mi a kérdés?”. Először hallgassuk meg az embereket, mi a kérdés, és utána arra válaszoljunk – akkor valószínűleg hitelesebb lesz. Párbeszéd a társadalommal, párbeszéd a saját híveinkkel.”
„A politikai kereszténység elriasztja az embereket.
Amikor politikusok prédikálnak vagy papok politizálnak, az szerepcsere, és nem igazán helyén való.
Amikor azt gondolják az emberek, hogy az a fajta kereszténység, ami egyfajta hübrisszel, büszkeséggel, mindig a napos oldalon járással jár együtt, az nem hiteles. Azok az emberek, akik úgy érzik, hogy ők az Isten háta mögött vannak, és olyan kereszténységről hallanak, amelyik a győztes és napfényes oldalon van, azok nem tudnak ezzel mit kezdeni, azt gondolják, az a másik térfél, az nem az én pályám. Ha olyan egyházzal és olyan politikusokkal találkoznak, akik átballagnak az árnyékos oldalra, és azt mondják, hogy itt vagyunk közöttetek, azok hitelesek lesznek.”
Karsai Dánielről és az eutanáziáról:
„Nem ismertem Karsai Dánielt. Lelkiismereti kérdés volt számomra, hogy a szolidaritás jeleként írjak neki egy levelet. Az a bibliai ige járt a fejemben, amit Jób könyvében olvastam, hogy irgalomra, szeretetre van szüksége a szenvedőnek. Ezt akkor olvassuk Jób könyvében, amikor az okoskodó barátok meg akarják magyarázni a szenvedést, és hozzák a jogi érveket, és hozzák a száraz emberi tényezőket, csak éppen nem veszik észre az embert, a szenvedő embert. Én Karsai Dánielben a szenvedő embert látom, számomra őszinte az ő törekvése, és teljesen meg tudom érteni, hogy ő nem is csak önmagáért küzd, hanem másokért.”
„Támogatom a küzdelmében és imádkozom érte. Sok mindent át tudok gondolni, mióta a sorsát megismertem, még biztosnak vélt teológiai kérdéseket is. (…) életpárti vagyok, és az abortuszban teljesen egyértelmű az álláspontom. Az eutanáziában is egyértelműen az aktív eutanázia ellen vagyok. Ugyanakkor a passzív eutanázia egy olyan széles kör, amit érdemes megvizsgálni. Nem vagyok a kérdés szakértője, ha valamelyest értek is hozzá, az elméleti ismeret, kevés személyes tapasztalatom van érintett emberekkel. Ezért is rendített meg Karsai Dániel sorsának megismerése.”
„áldásomat nem tudom erre adni, de imádkoznék érte,
és talán még vele, mellette is tudnék imádkozni. Ez talán a kulcsa az egésznek, hogy hívő emberekre nézve ezt zsinórmértékké tehetem, de egy nem hívő ember, aki nem tudatosítja, hogy az életet Istentől kapta ajándékba, és neki kell elszámolnia vele, ezt az ő számára nem tehetem kötelezővé. Azt megtehetem, hogy amíg ő megérti a szavamat, bizonyosságot teszek neki Jézus Krisztusról, és ezt indirekt módon meg is tettem.”
„Én azért imádkozom, hogy a szenvedése enyhüljön, és ezt a harcát végig tudja harcolni. (…) Nagyon megindított a strasbourgi beszédének az a része, hogy ő az számolta, hogy 80 évesen lefekszik a születésnapi ünnepsége után, és mosolyogva alszik el és mosolyogva hal meg. (…) azért imádkozom, hogy bármikor is jön el a halál, arra fel tudjon készülni, és tudjon mosolyogni. Tehát talán ez a kulcs, hogy egy hívő számára egyértelmű, hogy az életet Istentől kapta, és el kell számoljon vele, de a nem hívő számára én nem tehetem a Bibliát kötelező mértékké. Azért imádkozhatom, hogy jussannak minél többen hitre, de a kérdés még akkor is nagyon összetett lesz, és azt hiszem, hogy én csak megrendülten lennék ott az ő betegágya mellett, és
nem a felemelt mutatóujjammal, hanem az összekulcsolt kezemmel lennék mellette.”
„Legyen erről párbeszéd! (…) és ha azt érezted, hogy bizonytalan volt a szavam, jól érezted, mert nem tudok itt biztosat mondani, és valahol a dadogás jogát tartanám fenn magamnak (…) nem tudom, és ezért kérdezek, és szeretném megismerni a szenvedő ember véleményét mindenek előtt, de szeretném jogászok, orvosok, teológusok, pszichológusok véleményét is megismerni, és végre induljon el egy párbeszéd. A Szemléleken írták, hogy végre megkezdődött a nemzeti konzultáció, köszönet Karsai Dánielnek.”
A politikai kereszténységről
„Újszerűen hatott, hogy valaki egyáltalán szóval merte tenni az óriásplakátok tegező, buta, lebutított üzenetét, ami nyilván nem a migránsoknak, bevándorlóknak szólt, hanem a magyar társadalomnak. És fenntartom, hogy a magyar társadalom elbutításához, a közérzületnek a romlásához, az egymás iránti türelmetlenség fokozásához ez nagy mértékben hozzájárult, tehát elbutította a közbeszédet, és egy sokkal türelmetlenebb, békétlen társadalmat okozott.”
„Én annak örülnék, akár baloldali, akár jobboldali kormány lenne, ha az emberekkel valóban párbeszédet folytató, és ami az én területemet illeti, az egyházakat nem instrumentalizáló, hanem az egyházakkal valóban partneri együttműködést szorgalmazó kormány lenne, kiszámítható egyházfinanszírozással, nem patrónus–kliens rendszerben, hogy most mit lehet majd kapni, és hol csurran-cseppen valami, odafigyelni az egyház véleményére, a kritikus szolidaritás jegyében elhangzott kritikákra.”
Júdás, az elveszett tanítvány
„Az egészséges bibliakritika nem a Biblia kritizálását jelenti, hanem a Bibliával való tudományos foglalkozást.”
„Egyik célom ezzel a könyvvel annak kimondása, hogy a kereszténységgel nem fér össze semmiféle antiszemita, antijudaista megközelítés. A másik – és ez teológiailag legalább ilyen fontos –, hogy párhuzamba próbálom hozni a tékozló fiú példázatát Júdás sorsával. (…) Júdás valahol az elveszett fiú, az elveszett tanítvány, de talán még számára is van remény, hogy Jézus őt is megtalálja az irgalom jegyében. Ez ugyanaz az irgalom, amiről beszéltünk a háború kapcsán, a kerekesszékes sorstársunk kapcsán, Júdás kapcsán, hogy Jézus irgalma minden emberi elgondolásnál nagyobb lehet. Nem tudom elképzelni, és azt mondom, hogy Júdás nem is érdemli meg, hogy üdvözüljön, de az Isten irgalmába és az Isten fantáziájába talán még ez is belefér.”
„Én Isten jóságát szeretném Jézus Krisztuson keresztül látni, és nem az emberi fenyegetést, és vélt vagy valós sérelmek megtorlását, hanem az irgalmat keresem. És talán Júdás számára is irgalmat kérek.”
„Isten a történelembe a hátsó ajtón, a kiskapun jön be, nem ott, ahol várják, hanem ott, ahol a legkevésbé várják és ez szerintem örömüzenet. (…) A mosolyt szeretném belehozni a szenvedő világba. Nem az ember vigyorgását és hepiségét, hanem az Isten mosolyát.”
