Kereken 800 esztendeje, 1223 karácsonyán készítették Greccio falu lakói – Assisi Szent Ferenc útmutatásai alapján – az első „betlehemet”, azaz a kis Jézus születésének barlangját és jászlát. Ez akkoriban szokatlan és formabontó, egyeseknek megbotránkoztató cselekedet volt, mégsem véletlen, hogy mára az egész keresztény világban elterjedt.
Az első betlehem élőszereplős volt. Szent Ferenc a falu elöljáróját, János mestert kérte fel a szervezésre. Egy közeli barlangba vittek jászlat és szalmát, szamarat és ökröt, valamint megkértek egy csapat pásztort: jönnének el ők is a jeles alkalomra.
Az ünneplés nagyon bensőséges volt:
„a jászol egy eddig még meg nem tapasztalt öröm!” – mondták róla a falu lakói.
Vajon mitől volt ez az esemény annyira különleges? A középkorban a bibliai eseményeket nagy, de már-már távolságtartó tisztelettel szemlélték. Az ábrázolás pontos ikonográfia szerint volt csak lehetséges, az eseményeket pedig alapvetően szimbolikus jelentésűeknek tekintették.
A falusiak számára a betlehemi jászol teljesen más volt:
át tudták élni Jézus Krisztus születésének egyszerű valóságát, közel érezték magukhoz a Megváltót, megtapasztalhatták, hogy értük is megszületett.
Assisi Szent Ferencben éppen ez volt a csodálatos: átélte a jézusi mondatokat Isten uralmának elérkezéséről.
Ferencet semmilyen konvenció nem köthette meg, hogy az üzenet lényegét elvihesse az emberekhez, azaz a testvéreihez.
A határok átlépése azonban sohasem volt öncélú, ráadásul mindig ő lépett, cselekedett, legfőképpen élt. Mi pedig botladozva és álmélkodva csak követni tudjuk, amit a Poverello, az Isten szegénye átélt és megtett. Ahogy Ferenc életrajza leírja az eseményt: „mézédesen beszél a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Amikor Jézust akarta megnevezni, a mértéket nem ismerő szeretet miatt, ami lángolt benne, gügyögve betlehemi kisded néven emlegette.” (forrás: Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza)
A grecciói karácsony helyszínén később templom és kolostor épült, mely egy nagyon kedves kiváltsággal bír:
az év minden napján szabad itt a karácsonyi liturgia szerint misézni.
A betlehemállítás szokása, a jelenet ábrázolása az egész keresztény világban elterjedt, sőt meg is maradt, újabb és újabb hagyományokkal gazdagodva. Mint minden hagyomány, ez is képes merevvé és öncélúvá lenni, ezért fontos, hogy újra és újra megkeressük azt, ami számunkra segít felfogni az Úr megrendítően egyszerű érkezését, legyen az újraértelmezés, vagy saját tapasztalás.
Érdekes lehet például egy garázsban, vagy pincében elkészíteni a jászlat egy papírdobozból, újságpapírral kitömve, használt rongyokkal körbevéve, és így elolvasni a karácsonyi történetet Lukács evangéliumából, elemlámpa fényénél. Izgalmas és emlékezetes tapasztalás lehet.
Valójában persze mégsem a forma a fontos! Mindegy, hogy a Megváltó születését a hagyományos módon, vagy éppen szokatlanul, újszerűen jelenítjük meg, de érdemes keresni az utat, és közeledni a karácsony titkához, hisz éppen ez az advent egyik alapkérdése: bennem hogyan születik meg Jézus, a Krisztus?
