Tizenhárom éves kismama – kétségbeejtő, szomorú, ijesztő, mégis egyre gyakoribb látvány. A korai nemi éréssel és a kamaszkor eltolódásával egy időben megnőtt a kamasz kismamák száma. Mit tehet az a fiatal lány, aki gyerekként saját gyerekét hordja szíve alatt?
Tizennégy évesek voltunk, amikor nagynéném leültetett minket a testvéreimmel a televízió elé, és a képernyőn megjelent Juno neve. A film egy 16 éves minnesotai középiskolás lányról szólt, aki idejekorán találkozott az anyasággal. A főhősnek gyerekfejjel kellett szembenéznie a várandósság nehézségeivel, valamint szülei, társai és az apa akaratával. Gyerekfejjel kellett elviselnie, hogy mindenhol pletykáltak róla, kibeszélték a háta mögött, kevés segítséget kapott, azt is rosszmájú megjegyzések kíséretében. Sokkoló filmélmény, de ami ennél is borzasztóbb, hogy a probléma ábrázolása tökéletesen élethű – nem számít, hogy egy amerikai lányról van szó, hiszen Magyarországon is áldozatszerepbe kerülnek a kamasz kismamák.
A statisztikák itthon évente több mint tízezer tinédzser (19 év alatti) várandóst tartanak nyilván, akiknek negyven százaléka az abortusz mellett dönt, míg a másik tábor az életet választja.
Szakemberek szerint a felvilágosító dokumentumfilmek a Z generációs fiatalokra nem hatnak, a social media viszont annál inkább. De míg a közösségi média alkalmas pozitív, segítő tartalmak közvetítésére is, az interneten világszerte keringő szexvideók kamaszokról, nemritkán gyerekkorúakról egyértelműen ártalmasak (amellett, hogy bűn és bűncselekmény). Ugyanakkor nem húzhatunk rá mindent az Instagramra és a TikTokra – a probléma hátterében a fejlődéslélektan átalakulása, a biológiai folyamatok felgyorsulása (korábbi nemi érés és menstruáció, hormonzavarok) is megfigyelhető.
Az a tinédzser, akik tizenévesen aktív szexuális életet él, csupán testileg alkalmas az intim kapcsolatra, lelkileg és szellemileg még nincs készen rá. Egy serdülő éppen a világban betöltött szerepeit próbálgatja, első önálló döntéseit gyakorolja, mindennapjai az útkeresésről szólnak, amit önmagában is egyfajta érzelmi bizonytalanság kísér. Ilyenkor különösen nehéz szembesülnie azzal, ha a szexuális kíváncsiságból nem várt szülői feladat lesz. A tinédzser a terhességgel olyan felelős élethelyzetbe kerül, ami meghaladhatja lelkiteherbíró-képességét, ezért fontos, hogy gyakorlati módszerek segítsék az akaratuk ellenére teherbe esett gyereklányokat.
Iskolából GYES-re?
Szakemberek a megoldás felé vezető első lépésként a megosztást javasolják. Ehhez azonban óriási bátorság kell, mivel a nem tervezett várandós állapot eleve sokkolja az érintett lányokat, ezért fontos, hogy olyan személlyel osszák meg környezetükben elsőként a terhességük hírét, akiben megbíznak. A fiatalkorú kismamákkal foglalkozó szervezetek javaslata szerint elsősorban a család (valamelyik szülő, esetleg idősebb testvér, rokon) alkalmas arra, hogy az érintett a várandósság tényén túl az aggodalmait is feltárja: nem akarta a terhességet, nem ismerte fel a kockázatot, és legfőképpen nem tudja, mi lesz ezek után. A tinédzser kismamákra jellemző, hogy félve, szorongva állnak szüleik elé, de ez a félelem a szakemberek tapasztalata szerint sokszor alaptalan: az esetek többségében a szülői reakció a vártnál pozitívabb. A szigorú és konzervatív szülők esetében is jellemzőbb a támogató hozzáállás, mint az elutasító magatartás.
Vannak olyan vélt vagy valós helyzetek, amikor a lányok senkihez sem fordulhatnak – számukra az erre szakosodott civil szervezetek adnak támaszt. Ilyen az Együtt az Életért Egyesület, a Hintalovon Alapítvány, a NANE Egyesület, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT), de a fiatalkorú kismamák felkereshetik a helyi család- és gyermekjóléti szolgálatot, és akár az iskolapszichológust is. A szakemberek a hozzájuk fordulók meghallgatása után felmérik a lehetőségeket, ezek ismeretében díjmentesen adnak szakmai tanácsot, nyújtanak segítséget.
A legfontosabb kérdés: mi legyen a babával?
18 éven aluli anya esetében a várandósság alakulásába és a megszületett csecsemő sorsába más is beleszólhat. A jelen szabályok értelmében a fiatalkorú kismama csak gyámjával egyetértésben dönthet az abortuszról. Ha a tinédzser világra hozza gyermekét, családja/gondviselője támogatásával vállalhatja a szülői feladatokat, viszont ahhoz is szükséges a gyám beleegyezése, hogy a babát örökbe adják, vagy nevelőszülőkhöz, esetleg gyermekotthonba kerüljön.
Ha a várandós tinédzser és családja úgy dönt, hogy a megszületett gyermeket felnevelik, nem szükségszerű, hogy a kismama kiessen az oktatási rendszerből. A lánynak ugyanis jogában áll egyéni tanrendet kérni, hogy a várandósság ne gátolja tanulmányaiban, a kilenc hónap alatt ne maradjon le társaitól. Külön szabály rendelkezik az érettségi idején szülő fiatalokról. Abban az esetben, ha a kamasz a vizsga előtti hetekben hozza világra gyermekét, kérhet halasztást, így az oktatási intézménynek a következő érettségi időszakban kell új lehetőséget biztosítania számára. Az érettségi vizsgára jogában áll bevinni gyermekét, amennyiben ezt előre jelzi a bizottságnak. A jogszabályok tehát védik a fiatal anyákat, a gyermekvállalás miatt nem eshetnek ki az oktatási rendszerből. Ugyanígy megnyugvást ad a törvény, ami szerint a kamasz anyát a nagykorúakkal azonos támogatások illetik meg. Biztosítotti jogviszonnyal rendelkező (például nappali tagozatos diák) kiskorú szülő is jogosult gyermekgondozási díjra (GYED), bár az anyagiakkal kapcsolatos döntés a gyámja kezében van. A gyermekgondozást segítő ellátás mellett a gyám végezhet keresőtevékenységet, ezáltal a család jogosult a GYES-re, aminek havi összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével (28 ezer forint), más támogatásra viszont nem számíthat.
És hol vannak az apák?
A várandós és a születendő gyermek sorsa, az állapot vállalása és a tanulmányok folytatása mellett fontos kérdés, hogy hol van az apa? A fiatalkorú kismamák sokszor párkapcsolaton kívül esnek teherbe, és az alkalmi partner hamar “eltűnik a képből”. A lányok az apa felkeresésétől ugyanúgy szoronganak, mint a szülőkkel való beszélgetéstől – nem véletlenül. A kamasz fiúk jó része hárít, kibúvókat keres a felelősség alól, illetve sokan hajlamosak az áldozathibáztatásra. Mivel a törvény nem szabályozza az apa kilétének vállalását, ezért a lányok csak egy módon védhetik maguk és gyermekük érdekét, és kérhetnek segítséget: apasági vizsgálattal. Ha a feltételezett apa is kiskorú, a vizsgálat jelentőségét – egyfajta “igazságszolgáltatáson” túl – árnyalja, hogy míg a felnőttek a vizsgálati eredmény ismeretében gyermektartásdíj fizetésére kötelezhetők, addig a kiskorúak kizárólag a gyámon keresztül támadhatók. A lányok ebben az esetben is kérhetnek segítséget az érdekvédő szervezetektől, hogy megismerjék a lehetőségeiket, ugyanis erről sem a felvilágosító órák, sem a pedagógusok, sem a szülők nem beszélnek – leginkább azért, mert maguk sem ismerik a vonatkozó szabályokat.
Más a helyzet, amikor az apa felelősséget vállal a gyereknevelésben. Ilyenkor is fontos a tanulmányi kérdések tisztázása. A lányokkal ellentétben a fiúkat semmilyen törvény nem mentesíti az érettségi vizsga alól: amennyiben fiatalkorú apaként támogatást kérnek, az egyedül az érintett oktatási intézmény hozzáállásán múlik. A kamasz szülőknek a tanulmányi kérdések mellett foglalkozniuk kell kapcsolatuk új formájával is, hiszen ez a fajta családalapítás végérvényesen meghatározza a jövőjüket, különösen a kismama következő éveit.
Hogyan tovább?
A fiatalkorú kismamák jelentős része az érettségiig sem jut el – akinek mégis sikerül leérettségiznie, jellemzően nem folytatja tanulmányait, nem szerez diplomát, hiszen a kicsi gondozása kitölti a mindennapjait. Továbbtanulás – a korábban említett lehetőségek (pl. egyéni tanrend) ellenére – csak kimondottan támogató családi háttér mellett kivitelezhető.
De ennél is égetőbb kérdés a tinédzser kismama személyiségfejlődése. A korai várandósság miatt hirtelen megszakad a kamaszkor, a kismama hónapok alatt a – korához képest abszurd – felnőtt élethelyzetbe kényszerül. Ez a pszichológiai folyamat a cselekedeteiben, a gesztusaiban és a viselkedésében is tudattalanul jelentkezik: kívülről úgy tűnhet, hogy hirtelen “megérett”, de valójában csak ösztönösen reagál. Ezért fontos a státuszváltozás tudatosítása: ez egy más helyzet, ez egy új felelősség, ez egy új tapasztalás. A feldolgozásban sokat segíthet egy szakember, akár pszichológus vagy mentálhigiénés tanácsadó, hiszen a legfontosabb a jelen események tisztánlátása.
A Z generáció nyomása, az abortusszal kapcsolatos törvények, a szülői támogatás minősége, az apa hozzáállása és az iskolai környezet reakciói mind befolyásolják a tinédzser édesanya lelki fejlődését. Bizonytalanságok, nehéz kérdések és félelmek kéz a kézben járnak a fiatalkorú anyasággal. Hiszen önmagában kevés a test biológiai felkészültsége a várandósságra és a szülésre – az életadás lélektana tele van vegyes érzésekkel, amiket nemcsak a hormonok, hanem a környezet is befolyásolhatnak. Ezek a hirtelen feltörő érzések minden frissen szült anyát elérnek, de a tinédzserek esetében különösen fontos, hogy a szülés utáni időszakban legyen egy biztos pont, akiben a kismama megbízhat, hiszen már nemcsak róla van szó, már nem egy „megesett lány” van a középpontban, hanem egy új élet.
Annak érdekében, hogy a nem tervezett fiatalkori terhességek száma csökkenjen, fontos a korszerű szexedukáció: a kamaszok egyre korábbi nemi érése és fokozott kíváncsisága újfajta elméleti ismeretek és gyakorlati eszközök alkalmazását igényli. A prevenciós beszélgetések és a nyitott kommunikáció csökkenthetik leginkább annak esélyét, hogy kamaszok a kelleténél tíz évvel korábban lépjék át a szülőszoba küszöbét.
Ma már csak halványan emlékszem Juno, az amerikai tini történetére. Végül az apa vállalta a felelősséget? Támogatták őt az iskolában? Mit mondtak a szülei? Nem emlékszem pontosan, de azt sosem fogom elfelejteni, amikor a csecsemő felsír, és az édesanya arcán a könnyek mosolyba futnak.
Vermes Nikolett
(Köszönjük a szakmai segítséget Csapláros Nikolett szociális munkásnak, Frivaldszky Editnek, az Együtt az Életért Egyesület elnökének, és Jakab Kriszta mentálhigiénés szakembernek.)
