Ha nem figyelsz, a családi minta “börtönbe zárhat”

családi minta
unsplash.com

Az alma nem esik messze a fájától – szoktuk mondani félig viccesen, félig komolyan. Egyesek közhelynek tartják, melynek semmi jelentősége, mások szerint ez annyira meghatározó, hogy le sem tudjuk vetkőzni magunkról. Nézzük, mit mond a szakértő.

Már foglalkoztunk a témával, melyben azt fejtegettük, hogy egy házasságban igazából nemcsak ketten vannak jelen: ott van az egész rokonság bennünk, illetve bármilyen személy, akit valaha mintának tekintettünk, vagy csak tudat alatt olyan hatással volt ránk, hogy azóta is meghatározza szokásainkat. De hogy mindez miért alakul ki, annak ma már irodalma van a pszichológiában.

Bagdy Emőke szerint a mintaadás, az azonosulás és az azonosítás mechanizmusa a szülők feladata. Elképesztően fontos az anyai minta, mert a kislány majd azt a mintát viszi tovább, amit tőle lát. Ha azt tapasztalja, hogy a konfliktusokat kiabálással intézi az anyukája, azt gondolja, hogy ez a jó megoldás.

Nem minden esetben igaz, hogy a nők a házasságban pont olyanná válnak, mint az édesanyjuk, vagy a férfiak, mint az édesapjuk, de azt érdemes tudni, hogy közvetlen környezetünk igen komoly mértékben hat személyiségünk, kommunikációs stílusunk, szokásaink kialakulására, megoldási mechanizmusaink elsajátítására.

pixabay.com

Onnantól fogva, hogy önazonosságunkat elkezdjük keresni – ami korán elkezdődik, hiszen gondolom sokan láttunk már hároméves kislányt édesanyja magassarkú cipőjében topogni oda és vissza a lakásban –,

mint egy szivacs, úgy szívjuk magunkba azonos nemű szülőnk viselkedési mintáit.

Ezt úgy hívják, hogy azonosulás. 

Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus így fogalmazott: „Az azonosulás programozott. Mikor óvodáskorba kerül egy kisgyerek, akkor kezdődik a biológiai programmal kinyíló befogadási éhség. Ezek lélektani automatizmusok. Amit befogadunk, az bevésődik és mi tovább visszük. Ez jó, de olyan szokások is kialakulhatnak, amelyek később nem biztos, hogy hasznosak. Egy házsártos anyuka mellett a veszekedős minták is beégnek. Egy gyermeknek mindig az a normális, ami a környezetében, a családjában van. Ezek mélyen bevésődnek. Tompíthatók, de nem kitörölhetők.”

A szakpszichológus szerint ezt követi az azonosítás szintje, ami a kamaszkortól kezdve, rendkívül erőteljes. Ilyenkor kezdődik a szándékos ideál választás, valakit vagy valamit leutánzunk. Mindenki tudja, milyen, amikor egy kamasz szálanként állítja be a haját, mert valakihez hasonlítani akar, vagy valamely csoporthoz szeretne tartozni. Az otthonról hozott élethelyzeteket elfedheti később az idegen minta. Ilyen például a divat, ami csupa identitáskellékből áll. Ugyanakkor a divatos öltözködés és haj elárulja, hogy a fiatal még nem tart ott, hogy a saját ízlését kövesse megjelenésben, viselkedésben. Ha a világnak akar tetszeni, akkor nincs jóban saját magával. Az identitás 15-20 éves korban erősödik meg. Ha beérik, és ehhez otthonról megerősítést kap, akkor az nagyon jó. Ha az anya és az apa is szerethető, akkor a gyerek őket respektálva akar azonosulni, sziklaszilárddá válik a jelleme. De mi a helyzet az esetlegesen kialakuló rossz mintákkal?

Ezek szerint nem tanulhatunk szüleink rossz példájából, és nem viselkedhetünk másképp, mint ők?

– tehetnénk fel a kérdést. Dehogynem! Természetesen tanulhatunk elődeink hibájából, ha hajlandóak vagyunk rá. Először fel kell ismernünk azt a jellemvonást, melyet mi nem szeretnénk tovább vinni, majd meg kell értenünk az okát és helyettesíteni kell egy eszményi mintával, melyet be szeretnénk építeni mindennapjainkba. Ez egy tudatos, folyamatos odafigyelést igénylő munka, nap mint nap, személyiségünk alakításában.

Ha kíváncsiak vagyunk, milyenek lennénk 10-20 év múla, ha nem alakítanánk magunkon semmit, érdemes megfigyelni édesanyánkat, édesapánkat. És aztán eldönteni, hogy ebből mit szeretnénk tovább vinni, és mit nem. Hogy választottunknak később ne a bennünk élő anyánkkal vagy apánkkal kelljen együtt élnie, hanem velünk.

FORRÁScsalad.hu, Bagdy Emőke
Az élet védelmére alkotott a Teremtő. Idővel rájöttem, hogy ez magával hozza a kapcsolatok megfelelő minőségének, a házasság védelmének, a férfiak és a társadalom felelősségének kérdését is. Olyan utat szeretnék mutatni a fiataloknak, hogy döntéseik mentén ne könnyek, hanem virágok fakadjanak. Kiteljesedést adjon a boldog házasság, kiegyensúlyozott családi élet megteremtése.