Talán nincs is olyan ember a földön, akit ne kísértett volna meg a lázadás. De nem mindegy, hogy mivel vagy kivel szemben lázadunk.
A Biblia szerint az engedetlenség az első emberpárral kezdődött, amikor is nem fogadtak szót Istennek, aki mindössze annyit kért, hogy egyetlen fáról ne egyenek. Kérését meg is indokolta: „mert azon a napon, melyen eszel róla, meg kell halnod” (Ter 2,17). A jóval szembeni engedetlenség az élet minden területén bűnhődéssel jár. Sokszor kérjük a gyermekeinket, hogy ezt vagy azt ne csinálják, és ők az esetek többségében mégis megteszik. A következmények borzasztóak lehetnek – egy videó netre kerülésétől akár a teherbe esésig.
Isten engedelmességet várt, de nem önmagáért, hanem miattunk. A Jónak engedni az édent hozza le a földre. Ez ugyanis egy ígéret felénk – és milyen szépen mondja a magyar: „fogadj szót!” Maga a Szó pedig nem más, mint Isten megtestesült igéje, Akit be kéne fogadnunk. Aki azt is mondta, hogy „ne félj, csak higgy”! Most sem vár tőlünk mást, csak hogy higgyünk az Ő egyszülött fiának. Értünk.
Persze nehéz dolog ez az engedelmesség.
Azért nehéz, mert ott belül, mélyen, nem akarunk engedelmeskedni.
Mert fontosabbak a hagyományok, a mantrák, a mesék, a kellemes szájízű dolgok, amikben nem kell odaadni magunkat teljesen. Engedelmeskedni azt is jelenti, hogy nem akarok én lenni az úr a házamban. Belátni, hogy nem vagyok képes gondos gazda lenni az Építő nélkül. Aki, ha nem építi a házat, hiába fáradnak az építők.
És most jöjjenek ezek az örökérvényű téglák, amikből bárki a világon igelábon forgó palotát építhet, és élhet is bennük örökké:
„Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” (Ter 2,15-17)
„De ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, lázadoztok parancsai ellen, akkor az Úr keze rátok s királyotokra nehezedik.” (1Sám 12,15)
„Miért nem engedelmeskedtél az Úrnak? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért tettél olyat, ami az Úr szemében visszatetsző?” (1Sám 15,19)
„Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek” (1Pét 1,14)
„Miután lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok az őszinte testvéri szeretetre, figyelmesen szeressétek egymást, szívből.” (1Pét 1,22)
„Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.” (1Kor 15,58)
„Légy erős és kitartó, mert te adod birtokul ennek a népnek a földet, amelyre atyáiknak megesküdtem, hogy nekik adom.” (Józs 1,6)
„Légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj.” (Józs 1,7)
„Vagy nem tudjátok, hogy annak szolgái vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat? Vagy a bűnnek, ami a halálba vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulást eredményez?” (Róm 6;16)
„Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.” (Róm 5;19)
„Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak.” (Róm 6;12)
„De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgáltatok, most már szívből engedelmeskedtek annak a tanításnak, amelyet kaptatok.” (Róm 6;17)
„De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?” (Róm 10;16)
„Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok,” (Róm 11;30)
„Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban.” (Kol 4;2)
„A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 24;12-13)
„Zarándokének. Salamoné. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.” (Zsolt 127;1)
„Miért mondjátok nekem: ‘Uram! Uram!’, ha nem cselekszitek, amiket mondok?” (Lk 6;46)
„Jézus azonban, amikor meghallotta ezt, így szólt hozzá: »Ne félj, csak higgy, és megmenekül!” (Lk 8;50)
„Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé. Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel. Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.” (Zsolt 1;1-3)
