A politika és az erkölcs sajátos viszonya ellenére léteznek határok, amelyeket jobb lenne nem átlépni.
Napok óta élénk közfigyelem kíséri Novák Katalin köztársasági elnök döntését, amellyel kegyelemben részesítette egy kiskorúakat molesztáló személy bűnsegédjét. A felháborodás nem alaptalan: a kormánypárt korábbi alelnökének szándéka ismeretlen, a Ferenc pápa magyarországi látogatására való hivatkozás ráadásul olyan értelmezési tartományba tereli az ügyet, ahol nekünk, teológusoknak is akad mondanivalónk.
– Kegyelem nektek és békesség – olvashatjuk az Újszövetségben több helyen is a klasszikus üdvözlési formulát, ami egészen áthallásos üzenet napjaink Magyarországán. Ott, ahol bizonyos politikai erők a béke szinte egyedüli letéteményesének mutatják magukat, ritka kivételként a Vatikánra utalva. És most ugyanonnan érkezik a katolikus egyház vezetését a kereszténységgel aligha összeegyeztethető lépésbe belevonni próbáló utalás. A valóság eközben az, hogy
épp ez a politikai érdekcsoport folytat hosszú évek óta verbális háborút, szít békétlenséget minden és mindenki ellen, aki az útjában áll.
Nem csupán szövetségeseinkkel, barátainkkal konfrontálódtak országunk közéleti vezetői valamiféle képzelt üldözöttség látszatát kommunikálva, hanem a magyar emberek között is folyamatosan árkokat mélyítenek, indulatot szítanak – mindezt nyilvánvalóan politikai haszonszerzés céljából teszik.
Miközben – elméletileg nagyon helyesen – a gyermekvédelmet is zászlajukra tűzték ugyanők, a genderelmélet legfőbb propagandistáiként viselkednek. Évek óta a csapból is az LMBT… folyik – mert ők folyatják. Az óriásplakátok általi harsogás miatt még az utcákon közlekedő gyermekek sem tudnak mentesülni a markáns tematizálás elől.
Ebbe a helyzetbe érkezik bele egy pedofil bűnsegédjének ügye, amely rokonságot mutat a kormánypárt köreihez tartozó pedofil nagykövet korábbi mentegetésével. A próbálkozás, hogy Ferenc pápát összesározzák mindezzel, nem ismeretlen a hazai politikai valóságtól – korábban ellenzéki oldalon is akadt hasonló kísérlet, annak kapcsán is jeleztem, mennyi köze van a valóságnak a pártelnöki kijelentéshez. De akik képesek az ukránok elleni orosz háborúra hivatkozva jogi harcot vívni egy város ellen, azok részéről a pápalátogatásra hivatkozás sem meglepő. Csak épp ugyanannyira erkölcsös cselekedet. Semennyire.
A kegyelem a kereszténységben ajándék, de nem érdem alapján, hanem ingyen kapjuk. Ingyen, de nem céltalanul, hanem valamilyen szándékkal részesülünk a kegyelemben. A politika világában sincs ez másként. Bár nem ismerjük a pontos indítékot,
nehezen érthető, miért érte meg a döntés valódi kezdeményezőinek ez a lépés, majd a pártpropagandista felületeken utólagosan terjesztett bűnrelativizálás.
Mindeközben az ő részükről nincs kegyelem a velük egyet nem értőknek, a nehéz helyzetük miatt tiltakozó tanároknak, a trágárságáról elhíresült fő szószólójuk hazugságaira rámutató történésznek, a kérdésekkel provokálóknak… És ez a felsorolás nagyon hosszan folytatható.
Akinek szeme van, jó ideje látja, mennyi köze van a valódi kereszténységhez a magát kereszténynek láttatni próbáló politikai berendezkedésnek. Aki eddig bizonytalankodott, talán már az is felismeri, mennyi köze van a jézusi békének és kegyelemnek ahhoz, ami ma hazánkban történik.
