Igazuk van a feministáknak: ma is durva – negatív – diszkrimináció éri a női nemet. Európában és az USA-ban sem egyszerű nőnek lenni, de a „gyengébb” nemhez tartozás Ázsiában és Észak-Afrikában súlyos hátrányt és veszélyt jelent. A nők elleni rendszerszintű erőszakra új fogalom is született, a femicidium.
Ahogy a hazai korfán világosan látszik a világháborúk pusztítása vagy a GYES bevezetése, úgy rajzolódik ki a statisztikákból például Kínában a népesedés csökkentését célzó állami intézkedések hatása. Az 1979-ben bevezetett kemény korlátozásokon már lazítottak többször, mára pedig el is törölték, javulás azonban újabb emberöltő után remélhető. Az egykézés egyik következménye a kínai társadalom rohamos öregedése. Valaha nyolc aktív kereső jutott egy nyugdíjasra, ez az arány azonban egyre csökken. Szintén az egykézés vezetett oda, hogy ma legalább 30 millió fiatal férfi nem talál feleséget, ugyanis az elmúlt négy évtizedben abortált 400 millió magzat többsége leány volt. Így az újszülötteknél 117:100 a fiúk és lányok aránya, pedig a világban átlagosan 105-107 fiú jut 100 lányra.
A következmény: rablott és katalógusból, pénzért közvetített menyasszonyok, akik a legritkább esetben lesznek boldog feleségek.
Rengeteg kislány hiányzik Indiában is, ahol nem csak a szelektív abortusz fenyegeti az életüket: az ultrahangklinikák azzal reklámozzák magukat, hogy kis költséggel megkímélhetik magukat a családok a későbbi hatalmas hozomány fizetésétől. Bár a törvény ötven éve tiltja, hogy a vőlegény családja fizetséget kérjen, a hagyomány él. Minél fiatalabb azonban a menyasszony, annál kevesebb hozományt kell vinnie, épp ezért gyakran kislányokat adnak férjhez, azaz gyakorlatilag ingyen szolgának. Statisztikák szerint az indiai leánygyermekek mintegy 8 százaléka még egyéves kora előtt meghal, megölik vagy utcára teszik őket. De az élőkkel is rosszabbul bánnak, mint fiú kortársaikkal, ezért csak minden negyedik lány éri el a 15 éves kort. Ráadásul a hozomány sem jelent biztonságot, mindennaposak a családon belüli bántalmazások, öngyilkosságnak álcázott menyasszonyégetések, ha pedig a férj esetleg meghal, az özvegyet ma is gyakran elevenen elégetik a temetésén.
A kislányok veszélyben vannak mindenütt, ahol szegénységben élnek: gyakori a gyerekrablás, de többnyire saját családjuk adja el őket gyári munkára és szexrabszolgának. Indiában és Nepálban még ma is ezrével küldik a kislányokat templomi szolgálóknak, ők egyben prostituáltak is, ha pedig megunták őket a papok, utcára kerülnek, esetleges gyerekeikkel együtt. Hasonlóan bánnak Nyugat-Afrikában is az isteneknek engesztelésül felajánlott „trokosi” rabszolgákkal – minden törvényi tiltás és mentőakció ellenére is több tízezer lány él így ma is, mivel családjuk fél az istenségek és papjaik hatalmától.
A szegénység sokszor a családjukkal élő gyerekeket is a szexturisták áldozatává teszi, mert sokkal több pénzt szerezhetnek saját testük eladásával, mint bármilyen munkával.
Az utcán élő és „dolgozó” kislányokat azonban rendszerint elrabolják, bordélyokba kényszerítik. Persze a kisfiúk szolgáltatásaira is bőven van „fizetőképes kereslet”.
A gyerekkatonák mintegy 40 százaléka is lány, mosnak, főznek, cipekednek, aknákat keresnek vagy ők alkotják az élő pajzsot a tűzvonalban, egyébként pedig bármikor szexre kényszeríthetik őket.
Egészen brutális gyakorlat a lányok „körülmetélése”, ami az iszlám kultúra része és leginkább Afrikában elterjedt, de a muszlimok között Ázsiában is jelentős. Szemben a férfiak körülmetélésével, a női nemi szervek megcsonkításának semmilyen egészségügyi előnye nincs, viszont hatalmas veszélyt jelent a kislányok és a felnőtt nők számára. A beavatkozást csak a gazdagok végeztethetik érzéstelenítésben, szakképzett orvossal. Általában különösebb előkészítés nélkül a rokon asszonyok lefogják a 4-8 éves kislányt, és egy idősebb nő, bába vagy gyógyító végzi a rettenetes „műtétet” (erős idegzetűek bővebb infromációt találnak például itt), amelybe sok kislány belehal, és aki túléli, mindenképp súlyos fizikai és lelki sebeket, hosszú távú hátrányt szenved el.
Elmondható tehát, hogy a hátrányos megkülönböztetés legnagyobb tömegben a nőket sújtja világszerte, és bár számtalan szervezet, kezdeményezés és akció harcol ez ellen, a nők elleni erőszak inkább növekszik az új évezredben. Idehaza többek között az OM nemzetközi missziós szervezet magyar csapatához csatlakozhat, aki maga is tenni akar a gonoszság hálózata ellen. További inspirációt és információt nyújt az SOS: Mentsétek meg lányainkat! című könyv, amely cikkünk alapjául is szolgált.
