A szakértő szerint pozitív elmozdulás fedezhető fel, de összességében még mindig nem kezelik elég jól a szexuális erőszak eseteit az elöljárók.
Hans Zollner jezsuita szerzetes a katolikus világegyház egyik legismertebb gyermekvédelmi szakértője. Vele készített interjút a domradio.de, a teljes beszélgetés ide kattintva olvasható.
A német pap úgy látja: több részterületen és sok országban történtek pozitív változások az elmúlt években, számos egyházi vezető tudatosabban és aktívabban foglalkozik a problémával. Ugyanakkor messze vagyunk még attól, hogy átfogó szemléletváltásról beszélhessünk. Léteznek ugyanis bőséggel olyan püspökök, papok, még laikusok is, akik úgy gondolják, hogy ez a probléma őket, a saját közösségeiket nem érinti, vagy ha volt is valaha gond, az szerintük már rég elmúlt, nem is létezik visszaélés az ő országaikban.
Hans Zollner emlékeztet, hogy
Benedek pápa a visszaélésekkel kapcsolatban azt mondta, „sok kosz van az egyházon belül”. Még a Vatikánon belül is vannak, akik aktívan támogatják például a megelőzést, míg mások halogatják a rendezést, vagy tagadják annak szükségességét.
A szigorúbb egyházi szabályozás kapcsán az látható, hogy míg bizonyos esetekben és országokban – például Lengyelországban vagy az Amerikai Egyesült Államokban – számonkérés és lemondás követte az esetek kiderülését, ezt az eljárást nem alkalmazzák következetesen világszerte. Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy a közösségek vezetőiben – legyen szó püspökről, szerzetesi elöljáróról, akár laikusokról is – növekedett a tudatosság arra vonatkozóan, hogy kánonjogi szankciók sújthatják őket, ha nem az egyházi normák szerint végzik a szolgálatukat. Hosszú út vezet a teljes számonkérésig, ehhez például jogbiztonságra van szükség, amit sajátos monitoringrendszer kialakítása segíthetne.
Hans Zollner a jövőbeli pozitív változások kapcsán elsősorban ázsiai, latin-amerikai és afrikai országok esetében bizakodó. Tapasztalata alapján az említett régiókban érzékelhetően növekszik a tudatosság és a hajlandóság a fejlődésre.
Fontos feladatnak nevezi az érintettekkel való személyes találkozásokat, ami az egyházi vezetők erkölcsi felelőssége.
– Nagyon remélem, hogy a következő öt évben világosabban megfogalmazódnak a felelősségi szintek az egyházi vezetésben, és nagyobb hangsúlyt kap ez a terület – mutatott rá a szakember. Úgy látja, az elmúlt tíz évben nem igazán történtek ebbe az irányba érdemi lépések.
