Világot vált, elköltözik, elindul minden élő útján – sokféleképpen hívjuk az elkerülhetetlent, ami Isten ígérete szerint elkerülhető.
„Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.”(Jn 8,51)
Mel Gibson Apocalypto című filmjében több alkalommal is így búcsúznak a haldoklótól: „Jó utat!”. Mindezt teljes természetességgel teszik – már amennyire ez egy filmben lehetséges.
Édesanyám elköltözése előtt egy nappal éppen azt mondtam a feleségemnek, hogy Anyu mennyire szeretett volna elmenni nyaralni, és most a Jóisten majd elviszi őt egy nyaralásra. Abban a pillanatban, ahogyan ezt kimondtam, megcsörrent a telefonom. Nyúl Viktor atya volt az, és azt kérdezte, hogy bemehet-e a kórházba édesanyámnak kiszolgáltatni a betegek kenetét. Beszéltünk néhány percet, majd a beszélgetés végén ajánlotta A mennyországot választom című filmet, ami Néri Szent Fülöp életéről szól – erős bizonyság volt ez akkor nekünk.
Nemrégiben elhunyt egy bácsi, akit jól ismertem. A felesége mesélte, hogy a temetés után lelkigyakorlatra ment egy hétre. Míg ott tartózkodott, a telefonja háttérképe megváltozott a férje képére! Pedig ő egyáltalán nem ért a telefonokhoz, és nyomogatni sem szokta. Elképedve, de örömmel mesélt erről.
Mindkét történetet lehet világi dolgokkal magyarázni, és aki nem hívő, az könnyebben hajlik is valami racionális magyarázatra.
Hogy létezik egy másik világ, ami nem látható, azt igen könnyen megtapasztalhatjuk: csak be kell kicsit fordulnunk, és lám, látunk is befelé. Amiket gondolunk, odabent látjuk, és ebből a láthatatlan, „belső szemünkkel” mégis látható világból hozzuk elő a világunk minden dolgát. Amit ember kitalált és megvalósított, azt először az elméjében „látta meg” – egy olyan helyen, ami szabad szemmel nem látható.
„Hiszen nem e világból valók ők, amint én sem vagyok e világból való. Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság.” (Jn 17,16)
„Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” (Jn 18,36)
„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” (Jn 14,1-4)
Jézus tehát egyértelműen kifejezi, hogy nem e világból való, és még azt is meghagyja, hogy egy másik világban helyet készít nekünk. Egyetlen módja annak, hogy az ember ezt az igazságot a szíve mélyéig befogadja: az Ige. Sokszor nem ez a fő táplálék Krisztus testében, ezért van annyi szorongás és félelem, ezért is gyenge a vérkeringés. Azt ugyanis magunkhoz kéne venni napjában többször, és pumpálni is egymásba.
Lehetetlen a hitünket növelni Igeolvasás/-hallgatás nélkül! Ha nem esszük-isszuk, akkor siralmaink, gyászunk, aggodalmunk lesz, és halottak leszünk, akik a halottaikat temetik. Örök életre kaptunk elhívást, azért van Örömhírünk, hogy öröm és békesség legyen bennünk, de nem úgy, ahogy ez a világ adja. A természetfeletti békességhez természetfeletti kapcsolatra van szükség.
„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik.” (Kol 2,7-8)
Nagy fájdalom elveszteni azt, aki hozzánk tartozott. De valójában mindenki Hozzá tartozó – mi is, így egyszer mind együtt leszünk. És az örökké fog tartani. Erre kaptunk ígéretet, ezért (is) kaptuk a Vígasztalót, és csak Ő tud minket igazán megvigasztalni, olyan egyedi módon, ahogy engem, és azt a drága nénit a férje képével. Nekünk elég, hogy mi tudjuk. Főként ilyenkor érdemes a fókuszt arra fordítani, Aki a legjobbat ígéri nekünk a legrosszabbkor is.
„Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” (Jel 1,7)
„és minden könnyet letöröl a szemükről. Nem lesz többé halál, nem lesz több gyász, sírás és fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.” (Jel 21,4)
