Az imádság, amelyet a legtöbben ismernek, és amelyet leggyakrabban mondanak, mégis kevesen tudják pontosan, hogy mit jelentenek a mélyen bennünk élő sorok.
„Az imádság a lélek Isten felé fordulása” – írta Szent Ágoston közel ezerhétszáz évvel ezelőtt. Kijelentése máig helytálló szinte kivétel nélkül minden felekezetben. Az imádság, mint az Istennel folytatott kommunikáció és az elmélyedés egyik eszköze, minden vallásban megtalálható – a keresztény ima sajátossága, hogy benne a Szentháromság valamelyik személyét szólítjuk meg, vagy tágabb értelemben egy szentet. Az Úr imádságában, vagy ha jobban teszik, a Miatyánk kezdetű imádságban közvetlenül Istenhez szólunk, kifejezve alapvető vágyainkat. De mielőtt sorról sorra vesszük a legtöbbet mondott imát, érdemes tisztázni, hogy jelen esetben egy szívbéli imádságról van szó, amelyet mondhatunk magunkban, egyedül vagy másokkal együtt, ugyanakkor egyben hivatalos, tehát a liturgia alatt is elhangzó imádság. Ha kategorizálni szeretnénk, kérő ima, melyben hét alapvető kérés szerepel – ezeket kérjük a Jóistentől.
Minden találkozás köszönéssel kezdődik
Amikor azt mondjuk:
„Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”,
akkor ezzel a néhány szóval megszólítjuk Istent – gyakorlatilag olyan, mintha jeleznénk felé, hogy párbeszédre hívjuk. Sokunkat már az imádság első szavai megérintenek, hiszen olyan, mint amikor egy szeretett személyhez szólunk. Ezt követően a
„szenteltessék meg a te neved”
sorral már magunkat figyelmeztetjük, hogy nem akárkihez szólunk, hanem magához Istenhez, és máris megfogalmazzuk első kívánságunkat: „szenteltessék meg a te neved”, tehát mások is tartsanak szentnek, mások is dicsőítsenek.
Rögtön a harmadik sorban megfogalmazódik a második kérés. A
„jöjjön el a te országod”
egyértelműen kifejezi, hogy az imádkozó személy vágyakozik az örökkévalóságra, Isten országára, ahol mindenki egyformán értékes, és méltó a szeretetre, ahol nincsen megkülönböztetés, gúny és megvetettség. Vagyis alighogy elkezdtük az imát, máris azt üzenjük vele, hogy nem kisebb dologhoz akarunk tartozni, mint Isten országához, amely egyben földi életünk célja. Ez egyszerre megrendítő és megindító.
Mindennapi kenyerünk
Amidőn pedig azt mondjuk, hogy
„legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”,
valójában nem Isten igazságosságát kérjük, hanem magunknak kívánunk engedelmességet, hogy bennünk is megszülessen a jó, bennünk is megvalósuljon Isten akarata. Olyan, mintha azt akarnánk mondani, hogy szeretnénk tisztává válni fejben és szívben egyaránt. Próbáljuk elmondani eddig a pontig a teljes imádságot, majd álljunk meg itt, és nézzük meg, hogy mi történik bennünk, amikor önmagunktól kérünk engedelmességet a jóra!
Most folytathatjuk a következő, egyben ötödik kéréssel.
„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”,
vagyis Isten mindent a maga idejében adjon meg számunkra, de nem csupán ehető kenyérre vagy fizetségre kell gondolni – lehet bármi, amit kiérdemeltünk, legyen az akár egy szentség, a boldogság vagy az örök élet a Mennyben. Nehéz kérés ez, hiszen a kifürkészhetetlen Istentől kérjük jutalmunkat, amelyet éppen időben ad meg nekünk, nem előbb és nem később. Ne feledjük, nem mi diktálunk!
Vigyázz, ember!
Elérkeztünk az imádság utolsó kéréséhez,
„bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.
Ki ne gondolkodott volna azon, hogy mit rejt ez a súlyos mondat? Ez egy újabb figyelmeztetés önmagunk részére, amelyben egyúttal tudatosítjuk azt is, hogy nekünk és másoknak (jellemzően a környezetünknek) mit kell tennünk azért, hogy képesek legyük a megbocsátásra. Ne feledjük, mit mond erről Lukács evangélista: „bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak” (Lk 6,37). Végül, amikor azt mondjuk, hogy
„ne vígy minket kísértésbe”,
még egyszer újra magunkat figyelmeztetjük, hogy maradjunk ellenállók a gonosz csábításával szemben. Mert nem Isten az, aki rosszra hív, hanem emberi gyengeségünk. Gondoljunk bele, hogy nem Isten veszi le a boltban a polcról a chipset és az édességet, nem Isten ejt hazugságokat kapcsolatainkban, hanem mi magunk. Olyan aprónak tűnő, mégis óriási jelentőséggel bíró figyelmeztetés ez, amelyet naponta gyakran kell forgatni szívünkben. Végül még néhány szót kell említeni a
„szabadíts meg a gonosztól”
záró mondatra, amely azt fejezi ki, hogy értelmünkkel mindig a jóra törekedjünk, és ne a rosszra.
Gyakorlati segítség az átéléshez
Sokszor hallani, hogy vannak keresztények, akik akár egy órán át mondanak egy Miatyánk imádságot. A fentiek alapján ezen már nem kell csodálkozni. Habár meglehet, hogy az egy óra nagy kihívás, de megfelezhetjük ezt az időt, hogy kipróbáljuk, milyen az, amikor Istennel párbeszédben felvállaljuk azokat a kéréseinket, amelyek egytől egyig arra irányulnak, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá váljunk. Majd emelhetjük a tétet: közeleg a nagyböjt, szánjunk időt az Úr imádságára!
