Olvasóinké a szó! – Komment-tár #2

Őszintén örülünk, amikor írásaink alatt kulturált párbeszéd, akár humorral fűszerezett vita bontakozik ki. Az elmúlt napokban megjelent cikkeink inspirálták azokat a hozzászólásokat, melyekből most válogattunk – köszönjük, hogy velünk írják a Szemléleket!

A Komment-tár-sorozat küldetése, hogy rendszeresen merítsünk az olvasói reakciók bőséges terméséből, újraolvassuk az esetleg szem elől tévesztett vagy elfeledett észrevételeket.

Nem a legjobb hozzászólásokat gyűjtjük egybe, és szerkesztjük cikké, nem is azokat, amelyekkel leginkább egyetértünk – a válogatás célja továbbra is a közös gondolkodás, a párbeszéd támogatása.

Hozzászólni ér, sőt nagyon örülünk minden építő megjegyzésnek!

Bulvárkereszténység

A hitre az a leginkább káros tevékenység, hogy nincsenek meg az egyházközösségekben a jézusi léptékű szeretetközösségek kialakulásának minden korosztályt elérő működőképes struktúrái. Észre kellene venni, hogy az egyházi langyosság miatt hiteltelenné lett évszázadok után kialakult ellenkultúra miatt ismét katakombakereszténység jött létre Európában. Annak viszont más struktúrái, törvényei vannak…

Egyházi reakciók

Végtelenül szomorú vagyok én is, hogy a hazai egyházakban ennyire elhallgatott téma a teremtésvédelem. Nem szabadna hagyni, hogy a környezetvédelem ügyét kikiáltsák baloldali/ellenzéki hisztinek és így a szőnyeg alá söpörjék a problémákat.

* * *

Az embert Isten teremtette annak, ami. A népeket is Isten különbözteti meg a teremtésben, és a helyet ahová teremtette a népeket, szintén Ő határozta meg. Minden keveredés és minden helyváltoztatás ellenkezik azzal, amit az Írás ránk hagy, amit megparancsol: “Tegyetek tanítványommá minden népet.”(Mt 28,19) Tehát “minden népet”… ott ahol él, ahol munkálkodik… ott szolgálja Istent, ott tartsa be Krisztus parancsait és tanítását.

*

Nem is értem hogy kerültünk ide? Népvándorlás, honfoglalás, kunok, svábok, tótok stb. betelepítése, Szent István intelmei a többnyelvű népességről?

*

Ezek szerint nekünk valahol az Etelközben kéne lébecolnunk.

* * *

Az egyházaktól igenis elvárható a határozott véleménynyilvánítás morális és társadalmi kérdésekben!

Ha hallgatnak, azzal a gyávaságukat és szervilizmusukat bizonyítják, ami visszatetszést kelt a jóérzésű hívekben.
Úgy tűnik, ők a Fidesz-kormányt, és annak fejét tekintik erkölcsi iránytűnek, így hálálva meg kivételezett helyzetüket, s a bőven osztott anyagiakat.
Ez nagyon szomorú.
Az első komoly vízválasztó a 2015-ös menekültválság volt, amikor azzal tértek ki a pápa által sugallt irgalmas hozzáállás elől, hogy “nem akarnak embercsempésznek minősülni”, meg “Ferenc pápa nem ismeri a magyar helyzetet”.
Szerencsére ekkor is akadt pár emberi megnyilatkozás egyházi személyek részéről: 2 katolikus és egy evangélikus egyházi ember nyilatkozatával találkoztam, a sok-sok negatív mellett.
Azóta viszont többen, többször is elbuktak, ha határozott véleményt kellett volna nyilvánítani, mivel nem vállalták a hatalommal való konfrontációt.
Nem kellene viszont annyira aktívnak lenni pártpolitikai téren!
A választások előtt nagyon sok templomban agitáltak a Fidesz mellett, ami kimondottan riasztó volt a nem fideszes, más erkölcsi alapokon álló hívőknek!

Nők az egyházban

Nem lehetséges, hogy ez csak belemagyarázás? Mármint hogy az a tény, hogy az apostolok mind férfiak voltak, egyúttal azt is jelentené, hogy nők nem lehetnek papok. Az „…és én rátok hagyom a királyságot” kijelentés nem folytatódott úgy, hogy “rátok, férfiakra és a nőkre pedig nem”. Szerintem ez csak szövegértelmezés kérdése.(…)

Szükségünk van szentekre?

Vagy minden ember szent, mert van, vagy egy se.
Akiket szentnek kiáltottak ki, valamilyen emberi feltételeknek feleltek meg.
Vagyis a szentnek levés emberi feltételekhez kötött. Annak a nevét felhasználva, aki a feltétel nélküli szeretetet tanította.
Vicces. Nem?

*

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a mi emberien korlátos, és mégis jóakaratú próbálkozásunk arra, hogy egy keveset számontartsunk Isten emberformáló csodájából.

Szentnek lenni nem azt jelenti, hogy tökéletes az illető, hanem hogy Isten megnyilvánul benne.

Ilyen értelemben valóban mindannyiunkban ott a szentség, meg a feladat is, hogy ezt engedjük kibontakozni, amihez többek között embertársaink példáját kapjuk segítségül.

Hogyan gyógyít Isten?

Mélyen vallásos és nem vallásos emberekkel vannak tele a rendelők, kórházak.
A vallásosak talán fel is teszik a kérdést, miért pont én?
Mivel “érdemeltem” ki a bajt? Próbára tesz Isten?
Miért a vallásos szenved betegségben, az Istentagadó pedig él és virul, mint Marci Hevesen.
Tudjuk, a betegség nem válogat. Súlyos baleset érhet bárkit. Bárkinek leéghet a háza. Bárkit meglophatnak, megerőszakolhatnak, megölhetnek, akár hívő, akár nem.
Tetszik, nem tetszik, nincs biztosítás “baj” esetére. (Megjegyzem, a biztosítóknál kötött biztosítás sem a baj bekövetkezte ellen biztosít, hanem csupán az anyagi kárt ellensúlyozza, ha egyáltalán fizet a biztosító.)
Isten, értsünk a kifejezés alatt bármit, bárkit, nem biztosító intézmény.
Nem sújt, nem segít, nem véd, hanem feltétel nélkül elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. A lottó ötöst sem “neki” köszönheti, aki megnyeri, és a halálos balesetben sem ludas.
Nem “neki” köszönhető a jó idő, az aszály, a vihar, a szökőár, a meggazdagodás, az elszegényedés, és bármi, amit hajlamosak vagyunk “neki” tulajdonítani. Mert miért tenne különbséget bárki közt? Miért lenne kedvence, akinek kedvez, és miért sújtana bárkit, valamiért?
Még egyszer. A Jézus által interpretált Isten a feltétel nélküli elfogadás, szeretet, az agape.
Hogy mégis, miért vannak igazságtalannak tűnő dolgok? Miért él jobban az egyik ember, mint a másik?
Miért hal meg rákban a mélyen vallásos, a hedonista Isten-tagadó pedig nem? Na, ez a jó kérdés.
Természetesen erre is van válasz, amit érdekes módon elutasít vallásos, vallástalan, sok spirituális gondolkodó, mondván, hogy butaság, a Biblia nem említi, nem racionális, nem bizonyítható stb. stb.
Nem gond, a Lét működik akkor is, ha a törvényeit az ember elutasítja, nem hajlandó tudomást venni róla. Annak ellenére, hogy időről időre születtek olyan emberek, akik ismerték a Lét működését, meg is osztották tudásukat, de a tanításokat a nem értők elferdítették, mitizálták, saját Istenképet alkottak, azt egy igaz Istennek kiáltották ki, vallásokat fabrikáltak, és minden más megközelítést elutasítottak, szankcionáltak. És megteremtették a lehetőséget a vallásháborúkra.
Úgy gondolom, vallásukra hivatkozva sokkal több embert irtottak ki a történelem során, mint a nem vallási indíttatásúak során.
De semmi gond, mindenki éljen a hite szerint, gondoljon, amit akar, és hagyja meg másoknak, hogy ők is úgy éljenek, ahogyan akarnak.
Persze, a megközelítésekről lehet beszélgetni, eszmét cserélni, és lehet a másiknak azt mondani, elképzelhető, hogy neked van igazad.

* * *

A legnagyobb szentek nem voltak mentesek a szenvedéstől, a testi betegségektől. Mindegyik a szenvedés által lépett mélyebb hitre, nagyobb önfeláldozásra. Persze ez rendkívüli út, az egyszerű ember inkább meg akar gyógyulni, mintsem szenvedni, és ez természetes. Isten tudja, miért gyógyítja meg az egyik embert, a másikat nem. El kell tudni fogadni az Ő kezéből mindent, nincs más út. Ha meggyógyít, ha nem, Ő akkor is jót akar nekünk, csak mi nem értjük, néha mit miért enged meg.

* * *

Tengerben fuldokló ember imádkozik Istenhez:
– Istenem, ments meg! Istenem, ne hagyj meghalni!
Arra megy egy hajó, a kapitány észreveszi a vízben az embert, mentőcsónakot küld, de az ember azt mondja:
– Nem kell nekem mentőcsónak, én Istenhez imádkozom, majd ő megment engem. Kis idő múlva arra megy egy motorcsónak. Fel akarják venni a fuldoklót, de ő megint azt mondja:
– Nem kell engem megmenteni, én Istenhez imádkozom, majd ő megment engem.
Fél óra múlva elrepül felette egy helikopter. Észreveszik a fuldoklót, de az megint nem hagyja, hogy megmentsék. Öt perc múlva megfullad. A mennyországban odamegy Istenhez, és megkérdezi:
– Istenem, hozzád imádkoztam! Miért nem mentettél meg?
– Én? Küldtem egy hajót, egy motorcsónakot és egy helikoptert!

Hodász András a társadalom állapotáról

Szerintem nagyon lényeges, hogy jellemző ránk a szorongás. Eddig is az volt, ezután még inkább az lesz. A papoknak, lelkészeknek nagy felelősségük lesz abban, hogy a templomokban az ige gyógyító szava szóljon. Akár a prèdikációban, akár kisebb közösségekben.

* * *

Az, hogy valaki mélyen hívő, nem zárja ki a társadalmi problémákhoz való kritikus hozzáállást, valamint az emberi kapcsolatokban a közvetlenséget, vidámságot.

* * *

(…) az imádkozás kevés, van, hogy állást kell foglalni, és a dolog mögé nézni. Igen, papként is. A vezetők általi keresztény kultúra védelmét meg hagyjuk is, mert nagyon sok sebből vérzik.

Interjú Márfi Gyula emeritus érsekkel

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy vagy az egyiknek, vagy a másiknak van igaza. Engem a nyugalmazott atya nem feltétlenül győzött meg, de nem is gondolom azt, hogy akkor a másik félnek lenne igaza. Inkább csak szomorú vagyok.