Passau püspökét is megkövezik?

vértanúság püspök
stefan-oster.de

Stefan Oster püspök védőszentje nyomdokaiban jár.

***

VISSZAPILLANTÓ sorozatunkban az elmúlt időszak legérdekesebb, legnagyobb hatást kiváltó, vagy más okból számunkra kedves írásaiból idézünk vissza néhányat. Az idő múlása miatt a cikkekben szerepelhetnek olyan eseményekre való utalások, melyek ugyan már nem annyira aktuálisak, de úgy gondoljuk, érdemes rájuk ebből a távlatból is visszatekinteni. Reméljük, hogy a felidézett tartalmak újraolvasói épp úgy örömmel fogadják a “visszapillantás” lehetőségét, mint azok, akik most találkoznak először egy-egy gondolattal!

***

Korábban írtunk arról, hogy a würzburgi egyházmegye feje egyszerű reverendában szolgál rendszeresen a würzburgi pályaudvaron a missziós konyhán. „Kollégája”, Stefan Oster, aki szalézi szerzetesként lett Passau főpásztora, szintén az evangéliumi értékeket tartja elsődlegesen fontosnak, erről tanúskodik szerény életmódja, közvetlen hangvételű Facebook oldala, ahogy a különböző ünnepeken elhangzott prédikációi is.

Szent István vértanú ünnepén Oster püspök emlékeztetett: mindannyian arra vagyunk elhívva, hogy tanúk legyünk, tanúi Jézusnak, a megváltónknak. István a főtanács előtt mondott beszédében felsorolja a prófétákat, akiket elpusztítottak, mert kimondták az igazságot, és azután ő maga is erre a sorsra jut.

Ma is nagy bátorság kell a prófétai szavakhoz, az igazság kimondásához és Stefan Oster méltó a védőszentjéhez, ő is tanúskodik, áll elébe az – egyelőre csak virtuálisan – követ ragadóknak.

Szent Család vasárnapján mondott beszéde – amely az interneten visszanézhető – nagy hullámokat keltett a kérdéssel: normalitás-e még a mai világban a „normális család”, hiszen sokfelől azt halljuk, hogy már elavult? „Sokan közülünk politikailag hontalannak érzik magukat, mert az látják, hogy amit ők megszokottnak, normálisnak éreznek, azt olyan politikai erők teszik magukévá, akik másfelől nem a mindenki iránti krisztusi emberszeretettel tűnnek ki. Ez dilemmát jelent sokak számára.”

Kiindulva a megállapításból, hogy minden ma élő ember egy férfi és egy nő nemi találkozásából született, mert még az in vitro megtermékenyítéshez is egy férfi és egy nő ivarsejtjére van szükség, folytatja: „tudomásom szerint biológiailag valójában csak ez a két lehetőség létezik: férfi vagy nő. Ahol pedig tényleges interszexualitásról van szó, ott a természet egy olyan változatot hozott létre, amelyből valami hiányzik, jelen esetben a valamelyik nemhez való világos tartozás. Ezzel együtt szinte mindig hiányzik a szaporodás képessége is az ilyen embereknél.” Mindez a püspök szerint abból fakad, hogy

a teremtés nem hibátlan: ahogy egyetlen ember sem tökéletes, úgy a teremtett világ sem az, hanem a múlandóságnak van alávetve, történnek benne hibák, és ezek kérdéseket vetnek fel.

Természetesen – vélekedik Oster – a bármilyen hiányossággal született emberek is minden emberi méltóság és személyi jog birtokában vannak, de nem egy harmadik csoporthoz, nemhez tartoznak. A magukat transzneműnek tartó személyekről azt mondta, nem ismer olyan esetet, amikor teljesen sikerült volna valakinek a testi működését átalakítani. Ha külsőleg, műtétekkel el is érik, hogy valaki nemet váltson, a nemi működést, az ivarsejtek termelését mégsem tudják biztosítani. Kérdéses tehát, hogy az ilyen beavatkozások jelentik-e a segítséget, ha valaki nem érzi jól magát a testében.

Együttérzéssel beszélt a püspök a saját nemükhöz vonzódó személyek nehézségeiről, kifejezve, hogy mivel Isten minden embert az üdvösségre teremtett és hív, és minden embernek szüksége van a megváltásra – ezért a másképp gondolkodókkal szemben a helyes hozzáállásunk a meghallgatás, a megértésre törekvés, a szeretet.

„Hiszem, hogy a tanításunk igaz, de az igazságunk nem elsősorban tanítás, hanem mindenekelőtt egy személy, aki szeretetből emberré lett és meghalt értünk, bűnösökért.”

“Akit ez a szeretet megérint, az tapasztalatom szerint apránként belülről tudja meglátni az ő igazságát és remélhetőleg szabadon el is fogadja azt. (…) Mert az egyház igazsága végül csak szeretetként győz.” – zárta beszédét a püspök.

Gondolataira a Leszbikusok és Melegek Szövetsége, valamint az Alsóbajor Queer Egyesület nyílt levélben heves tiltakozással reagált, Oster püspök pedig hasonlóan nyílt levélben válaszolt mindkét szervezetnek és kifejezte a párbeszédre való nyitottságát. A válaszlevelekben a püspök tételesen kiegészíti, helyesbíti a félreértelmezett mondatait, ugyanakkor bocsánatot kér azokért a megfogalmazásokért, amelyeket más visszajelzések alapján utólag maga is „kevéssé empatikusnak” ítél. Végül azonban határozottan kijelenti: „Önök levelükben nem csupán a „kirekesztés”, „lekicsinylés” és „diszkrimináció” ellen tiltakoznak, hanem az ellen, hogy embereket „érzéseikben megsértsenek. (…)

A tény maga, hogy „érzéseikben megsért embereket”, nem lehet kritériuma annak, hogy valaki kimondhatja-e vagy sem, amit igaznak tart. Különben nagyon hamar a gondolkodásmód diktatúrájába jutunk…”

Az 1965-ös születésű Stefan Oster először újságíróként dolgozott, majd 30 évesen lépett Don Bosco rendjébe, tanított teológiát és filozófiát is mielőtt 2014-ben püspökké szentelték.

A cikk eredetileg a szemlelek-blog.hu oldalon jelent meg.

Mindig szerettem volna a dolgok mögé látni, néha úgy érzem, sikerül is - különösen, amióta a Teremtő Lélek hangjára igyekszem fülelni. Amit pedig felfedezek, azt szívesen meg is osztom, akárcsak a kérdéseimet, amelyek minden meglelt válasz nyomán sokasodnak. Nagy öröm számomra közösségben felfedezni és együtt gyönyörködve szemlélni a Teremtőt műveiben.