Gyűlöletből nem, értelmes eszmecserével viszont lehet országot építeni

Újabb országokból csatlakoztak a békés közbeszédért indított kezdeményezésünkhöz.

Hálásak vagyunk, hogy a Szemlélek tavaly ősszel közzétett felhívásának üzenete által egyre többen érzik megszólítva magukat. Eddig Magyarország határain kívül az alábbi országokból csatlakoztak a petícióhoz:

Szlovákia, Románia, Törökország, USA, Fülöp-szigetek, Németország, Spanyolország, Ausztria, Kanada, Belgium, Svájc, Luxemburg, Svédország, Finnország, Portugália, Hollandia, Norvégia, Írország, Japán, Franciaország, Szerbia, Ausztrália, Egyesült Királyság.

Ezt az elszántságot látva, és a hozzánk érkező visszajelzéseket komolyan véve úgy döntöttünk, hogy a petíció alapgondolatának továbbgondolásaként a 2022-es évet teljes egészében a „Ne féljetek!” üzenet népszerűsítésének dedikáljuk. Erről a bejelentésről ide kattintva elérhető videós cikkünkben számoltunk be.

Alább pedig immár a negyedik válogatást adjuk közre a petíciót aláíró személyek üzeneteiből. A Szemlélek kezdeményezésére érkezett visszhangokból ide kattintva érhető el az első csokor, itt a második adag, a harmadik szerkesztett válogatás pedig itt olvasható.

Ha Ön még nem tette meg,

ITT CSATLAKOZHAT A TÁRSADALOMFORMÁLÓK KÖZÖSSÉGÉHEZ.

petíció

» Hiszek a tiszta párbeszédben és nem hiszek abban, hogy az, aki másképp gondolkodik mint én, automatikusan rossz.

» Legyünk egymáshoz kedvesek és tiszteletteljesek úgy, hogy közben vállaljuk a véleményünket. Hajrá nekünk! 🙂

» Szeretném, ha az unokáim egy normális, egymás tiszteletén alapuló társadalomban élnének, dolgoznának és szeretnének! ❤️

» A közbeszéd eldurvult, alkalmatlanná vált az értelmes eszmecserére.

» Egyetértek a petíció céljával és időszerűségével

» Aláírom, mert fulladozom az engem mikro- és makrokörnyezetemben körülvevő kommunikáció minőségétől.

» Személyes napi tapasztalataim is meggyőznek arról, hogy milyen égető szükség lenne a közbeszédet normális mederbe visszaterelni.

A mai körülmények között érdemi vita alig létezik, maga a politika is egyre inkább elveszti az értelmét.

» Nagyon elszomorít, ha valaki a „kötőszavakat” sem ismeri.

» Meg kell állítani a közbeszéd züllését. Szörnyű, hogy függetlennek hazudott intézmény csukott szemmel és füllel nem reagál a médiából áradó verbális mocsokra. Látjuk, a lelépési díj erősebb motiváció, mint a törvény betartatása. Ez így önfeladás és önfölszámolás. No, ezt kellene megállítani.

» Ez az Ember útja.

» Zavar ez a nagy egymásnak feszülés. Mindenki mindenkit bánt, hogy ezzel oldja a feszültségét, pedig csak másokat is azzá tesz vele, a saját nem enyhül.

» Nagyon találó a petíció célját meghatározó mondat: lépjünk fel a verbális polgárháború ellen! Legyen kulturált közbeszéd! Tiszteljük egymás gondolatait, még ha nem is értünk egyet velük. Vitassuk meg azokat érvek és ellenérvek mentén békésen, a józan észre, tapasztalatainkra támaszkodva és ne az indulatok, előítéletek mentén.

» A gyűlöletbeszéd kettészakította az országot, éket ver családi, baráti kapcsolatok közé.

» Rémesnek tartom azt a stílust, ami a közbeszédet elárasztja. Jogos kérdésekre gyakran nincs logikus válasz, vitában nincs érvelés, helyette gyalázkodás, sértegetés. A kölcsönös tisztelet megadása alapvető lenne egy normálisan működő demokratikus országban, ahol a közélet szereplői egymásnak partnerei, nem ellenségei.

» 30 éve elkötelezett képviselője és gyakorlója vagyok a dialógusok számos módszerének, melyekkel a közösségi bölcsesség, intelligencia és békés élet kibontakozását támogathatom. Ami most van, lefele pörgető spirál, és én magamnak, családomnak, közösségeimnek és a nemzetnek egyaránt egy sok színben pompázó, virágzó, békés és nyugodt országot kívánok, de legalábbis olyan társadalmi rezisztenciát, amire nagy szükség van.

» Teljesen egyetértek a kezdeményezők által meghatározott jó céllal, a béke, a nyugalom, az egyetértés, tisztelet és megbecsülés reményében.

» A szívemből szól. Mert látom, ahogy a gyűlölködő közbeszéd, de még az “én tudom az igazságot” hozzáállás is rombolja a közösségeket, és ez már az iskolákban (sajnos sokszor az egyháziakban) is megjelenik.

» A gyűlölet újabb gyűlöletet fog szülni, gyűlöletből nem lehet országot építeni.

» Sokszor hinnénk, itt az alja, aztán ismét van lejjebb, s ezt meg kell állítani! Ez

behatol a gyerekek életébe, a családok beszédmódjába, az iskolák folyosóira, s a járványnál is gyorsabban terjed!

» Olyan világban szeretnék élni, ahol köztévéből, közrádióból nem áradhat a megvető, cinikus, másokat kigúnyoló, becsmérlő hangvételű megszólalás, híreknek vagy véleménynek álcázva. Ez a jelenség láthatóan mérgező hatással van az emberek hangulatára és agressziószintjére.

» Hiszek a közösség normateremtő erejében.

» A következő generációk elé mit lehet példának állítani? Azt biztosan nem, ami most Magyarországon zajlik.

» A petícióban foglaltak az én szavaim is lehetnének.

» Az egyik legfontosabb társadalmi problémának tartom a közbeszéd elaljasodását.

» Újra és újra felzaklatnak az ezt a petíciót is kiváltó kirekesztő címkézések, különösen, ha – nevezzük így – gyarló emberektől származnak, akiknek többször kellene magukba nézniük, fel kellene ismerjék szavaik súlyát és saját felelősségüket. A szándékos polarizálást, a táborba kényszerítést súlyos bűnnek tartom.

» Nagyon nehéz ilyen országban élni.

» Szeretnék hozzájárulni az ország jobbá tételéhez.

» A véleményformáló értelmiségnek igenis ki kell állni és meg kell szólalni!!!

» Ideje emberségesen beszélni egymással.

» Jó lenne újra úgy beszélgetni barátokkal, rokonokkal, kollégákkal, hogy az eltérő álláspontok miatt ne kelljen sunnyogni, ne kelljen attól tartani, hogy utána mocskos fideszesnek, baloldalinak, vagy egyéb csúnya valaminek nevezzenek, vagy nevezzük a másikat. Az EMBER maradjon EMBER!

» A gyűlöletkampány megalázza azt, akinek a nevében teszik – ez nem szeretet.

» Hiszem, ha sokan akarjuk, kevesebb lehet a testi és lelki éhségben szenvedő.

» Aláírom, mert keresztény emberként nehezen viselem a szándékosan gerjesztett indulatokat, amelyek mögött nagyon sokszor semmilyen más meggyőződés nincs. Aláírom szakemberként, mert

nehezményezem, hogy a család és szexualitás problémakörét egyesek tematizálni akarják úgy, hogy ebben sem közmegegyezés, sem tudományos háttértapasztalatuk nincs.

Aláírom magánemberként, mert nem értek egyet azzal, hogy a kultúránk része lett a személyeskedés.

» Szeretném, ha a gyermekem egy olyan országban nőne fel ahol az eltérő véleményeket egymást tiszteletben tartva vitatják meg, ha erre egyáltalán felmerül az igény.

» Elfogadhatatlan szint alá süllyedt a közbeszéd, ami mérgező hatású mindenki lelkére.

» Elkeserít a sok indulatos, hitvány gyalázkodás, ami a közéletet uraló stílus sajátja.

» Amilyen a politikai stílus, olyan az ember. Különösen a közösségi oldalakon.

» Tetteket lehet minősíteni, embert ne.

» Teljesen egyetértek, de kishitű vagyok, nem hiszem, hogy lesz változás. Nagy a túlerő.

» A nyelvbe kódolt agresszió soha nem áll meg ott, ahova lőttek vele. Általánosan a társadalom toleranciáját csökkenti, egyénileg a befogadóban a közlés céljától független, de benne kapcsolódó módon jelen lévő elutasító attitűdöt erősíti.

» Nem abban a korlátozott gondolkodásmódba akarom a gyerekeimet felnevelni, amiből igyekeztünk kifelé haladni, mikor én gyerek voltam.

» Úgy gondolom, hogy példamutató magatartással és tiszteletteljes fogalmazással, még ha nem is szenzációhajhász, előbbre lenne az ember, az ország, a nemzet, a világ.

» Csak úgy lehet bármiről megegyezni, és bármiben előre jutni, ha mindig a kérdéses dolgokkal, az ellentét tárgyával foglalkozunk, nem egymás személyével, és a problémák megoldását keressük, nem egymás lejáratására törekszünk. Így sem mindig sikerül megegyezni, de sokkal nagyobb esély van a megoldásra.

» Egymás megértése csak beszélgetések – akár viták – alapján történhet.

A magyar nyelv végtelenül sokszínű és alkalmas minden érzelmünk kifejezésére. Ezt kell használnunk, ezt használnunk kell.

» Alapvető értéknek tekintem a kulturált, kapcsolatokat építő kommunikációt négyszemközt és közéleti megnyilvánulások során egyaránt.