Szuperliga – Szupermohóság

Látszólag labdarúgásról van szó, valójában emberi gyarlóságról. A legrosszabbkor.

A helyzet: 12 európai top klub – 3 spanyol: Real Madrid, Barcelona, Atlético Madrid; 6 angol: Manchester City, Manchester United, Tottenham, Chelsea, Arsenal, Liverpool; és 3 olasz: Internazionale, Milan, Juventus – egy szuperbajnokságot hozna létre, összesen 20 csapat részvételével. Az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) és az érintett csapatok országainak szövetségei határozottan kiálltak a terv ellen.

Vajon miért akarnak ezek a klubok új formában versenyezni?

Mára a világ labdarúgása klub szinten nagy mértékben polarizálódott. A fentiek és még néhány más csapat rendkívül gazdaggá vált.

Olyan pénzeket mozgatnak meg, amelyek mára orosz, arab, ázsiai és amerikai milliárdosokat vonzanak be az üzletbe.

Ezeknek az embereknek zömmel semmilyen fogalma sincs a labdarúgás hagyományairól, kultúrájáról, lelkiségéről. Ellenben világosan látják az üzleti lehetőségeket. Pontosan tudják, hogy az amerikai kosárlabda, jégkorong, baseball és amerikai futball ligák működése kereskedelmi szempontból mennyivel jövedelmezőbb: nincs kiesés, nincs feljutás; mindössze 30-32 klub brandjét kell felépíteni; a legjobb játékosok marketing értékét egy zárt kereskedelmi rendszeren belül lehet kihasználni; a legjobbaknak nem kell sokkal gyengébb csapatok ellen alig valakit érdeklő meccseket játszaniuk; maguk a ligák is magánkézben vannak, a klubtulajdonosok döntenek, nem kell holmi szövetségekkel bajlódni, amiben a kicsik is benne vannak. Ráadásul az egész rendszer felette áll a válogatott versenysorozatoknak is, a csapatok nem kötelesek elengedni a játékosaikat még a világbajnokságokra sem, sőt, sokszor még az olimpiára sem.

Ezzel szemben az UEFA elnöke jelenleg egy szlovén ember és tagja mind az 55 európai ország sokezer klubja.

A mostani rendszerben a tizenketteknek számos sokkal gyengébb csapat elleni meccset kell lejátszaniuk, ugyanakkor nem garantált, hogy mindig ott lesznek a legjobbak között.

A Tottenham, az Arsenal és a Milan idén nem jutott be a Bajnokok Ligájába, kénytelenek a számukra nyűgnek számító Európa Ligában játszani. De, akik bejutnak, azoknak is zömmel púp a hátukra a csoportkör. Hogy ne menjünk messzebbre, számunkra nagy élmény volt, hogy a Ferencváros idén játszhatott a Barcelona és a Juventus ellen is, nekik azonban egyáltalán nem volt öröm. A négy meccsen a Fradi 3 gólt lőtt és 14-et kapott. A Barca játékosok összértéke 823, a Juventusé 678, a Fradié 31 millió euró. Messi – akinek az értéke 33 évesen is 2,6 Fradit ér – és társai talán már nem is emlékeznek ránk. A lényeg valahol itt keresendő: hiába vannak egyre inkább privilegizált helyzetben a giga klubok – a BL jelenlegi 32 csapatos rendszerében 26 hely eleve jár a legjobbaknak -, még ez sem elég nekik. Számukra csak felesleges macera, sérülésveszély és utazás egy-egy ilyen meccs – és akkor Budapesttel még jól jártak. A Chelsea például Londonból mehetett Krasnodarba, oda-vissza tényleg nem több, mint 7000 kilométer utazás csak azért, hogy nyerjenek 4-0-ra.

Hogyan tovább?

Ez egyelőre nehezen látható. A 12 csapat közleménye szerint ugyanis ősszel 20 meccset játszanának, tavasszal pedig egyenes kieséses rendszerben folytatódna a küzdelem, ugyanakkor továbbra is részt vennének hazájuk nemzeti bajnokságában. De az eddigi őszi 6 BL meccsel szemben a 20 egész egyszerűen nem fér bele a naptárba. Az sem világos, hogy hogyan jönne össze a 20 csapat. A terv szerint a 12-es létszámot 15-re bővítenék és ehhez jönne még további 5 olyan hely, amit el lehet veszíteni és ahova be lehet kerülni, de melyek lesznek a további klubok? A németek és a franciák nem álltak be a most nyilatkozók közé, bár nyilvánvaló, hogy például a Paris SG, vagy a Bayern München számára egyáltalán nem kihívás hazájuk bajnoksága.

És vajon mit gondolnak a játékosok? Az UEFA azzal fenyeget, hogy a játékosokat minden egyéb klub-és válogatott versenysorozatból kitiltják. Ez azonban már nem csak az angol, az olasz és a spanyol válogatottat érintené, hanem gyakorlatilag a teljes brazil és argentin, továbbá a világ úgy 40-50 egyéb nemzeti tizenegyének legjobb játékosait is.

A 20 csapatban játszik kb. 500 futballista, köztük az összes olyan világsztár, akinek a marketingjogai igazán sokat érnek.

Az 500 játékos nagy része játszik a hazája válogatottjában is, nélkülük a világbajnokság olyan lenne, mint a mostani olimpiai labdarúgó torna, ami senkit nem érdekel. A játékosok ráadásul aligha lehetnek olyan cinikusak, hogy pénzért mindent. A szurkolók hazaárulóként kezelnék őket.

Mi várható?

A 12 csapat ugyan már most bejelentette, hogy ősszel elindítják a sorozatot, de olyan sok a nyitott kérdés, hogy ez egyáltalán nem valószínű. Egyszerűen túl késő van. Ennyi idő alatt nem lehet tető alá hozni ezt a versenysorozatot. A bejelentés célja sokkal inkább a nyomásgyakorlás. Az UEFA ugyanis valóban gondolkozik azon, hogy ismét átalakítja a Bajnokok Ligáját, ráadásul a lebonyolítás tervezett rendszere nagyban hasonlít a klubok által felvázolthoz. Az elszakadás lebegtetésével a klubok nyilvánvalóan a saját tárgyalási pozíciójukat akarják erősíteni. Legyen minél kevesebb kiscsapat, minél több egymás elleni meccs – mindez az egyre növekvő bevételt szolgálná. Európa klubjai között ugyanakkor tovább nőne a szakadék, de ez őket nyilvánvalóan nem érdekli. Az viszont sokkal inkább, hogy a járványidőszakban a legnagyobb klubok szenvedik el a legnagyobb veszteségeket.

Óriási bevételek estek ki azáltal, hogy az emberek nem mehetnek meccsre, ott nem isznak sört és nem vesznek mezt, sálat, kulcstartót. A játékosok csillagászati bérét azonban továbbra is ki kell fizetni.

A gazdasági problémákra mielőbb találni kell egy megoldást. A járványt nem lehet siettetni, de a szponzoroknak és a hitelezőknek meg kell tudni mutatni a jövőt. A reális megoldás tehát nem az, hogy beindítják az új bajnokságot, hanem az, hogy mielőbb kipréselnek az UEFA illetékeseiből egy olyan új Bajnokok Ligája lebonyolítási rendszert, ami jól láthatóan nagyobb bevétellel kecsegtet és ezáltal továbbra is biztosítja a klubok számára a hitelképességet és a befektetők számára a jövedelmezőséget.

Rendkívül negatív a visszhang

Miközben a kluboknak megoldást kell találniuk, a világ még támolyog a járvány okozta sokktól. Az embereknek most a túlélés a tét. Nem jobban akarnak élni, a régi életüket akarják visszakapni.

A szupernél is szuperebb bajnokság terve szimpla mohóságként hat és ezért még sok olyan emberben is visszatetszést kelt, akik egyik, vagy másik top klub szurkolói.

Európában vagy Dél-Amerikában a labdarúgás soha nem lesz olyan, mint az NHL, vagy az NFL. Ezek a ligák a semmiből épültek fel, és a hasonló rendszerű egyetemi bajnokságok jelentik a hátországát. Náluk ez a tradíció. Egy európai kiscsapat számára ugyanakkor mindig is ott volt a lehetőség, hogy akár a hatodik ligából indulva is bejusson a legjobbak közé. Mindig is ott volt a lehetőség, hogy legyőzzék hazájuk kupájában, de legalább a kisváros gidres-gödrös pályáján egyszer élőben lássák az ország legjobb csapatait, és még évek múlva is erről beszéljenek akkor is, ha kikaptak 6 góllal. Nálunk meg ez a tradíció. És ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. De mondhatjuk úgy is, hogy a klubtulajdonosok is értsék: sokba fog kerülni.

Aki kíváncsi, nem öregszik meg. Amíg vannak igazi kérdéseink, addig kapunk igazi válaszokat. Amíg tudunk ezekről indulatmentesen beszélgetni, addig van esély, hogy minden nap egy picit bölcsebbek és jobbak legyünk. Ezért vagyok ennek az értékközösségnek a tagja.