Nincs olyan, hogy hiteltelen újságírás − azt egészen máshogy hívják

A Szemlélek Társalgó vendége ezúttal két, a szakmában évtizedes múlttal rendelkező médiamunkás volt.

Egy korábbi adásunkban újságírói körben

beszélgettünk már arról, hogy megismerhető-e és érdekel-e valakit még az igazság,

vagy ennek már nincs igazán jelentősége a különböző társadalmi csoportokat egymástól elválasztó “buborékvilágban”. Ezt a gondolatmenetet vittük tovább, és hívtuk el a Szemlélek Társalgóba Szöllősi Györgyit, az ATV műsorvezetőjét, és Bódis Andrást, a Válasz Online felelős kiadóját, hogy az újságírói hitelességről beszélgessünk. Ahogy hallgatóink már megszokhatták, a két műsorvezető ezúttal is Gégény István és Sáhó Eszter voltak.

Miután megbeszéltük, hogy azok az emberek, akiknek munkájukból kifolyólag muszáj híreket olvasniuk, honnan is tájékozódnak,

azt is szóba hoztuk, hogy lehet-e objektív mérőszáma a hitelességnek

az elveszített sajtóperek mennyisége. Nem tudtuk kikerülni a közmédia hitelvesztését, ahogyan azt sem, hogy ki mit vár el a hivatalos egyházi sajtótól.

Szóba került még:

− a bulváros címadás veszélye;

− az olvasói közösségépítés lehetősége;

− hogy Szöllősi Györgyi miért nem használja szinte soha munkája során a “szerintem” szót;

− hogy milyen gazdasági modellt épített maga köré a Válasz Online ahhoz, hogy szerkesztősége oligarcháktól, érdekcsoportoktól függetlenül tudjon működni.

Gégény István ezúttal külön köszöntötte a Magyar Katolikus Rádió hallgatóit is – hogy miért, ez is kiderül adásunkból.

A teljes beszélgetés meghallgatható a Spotify, az Apple Podcasts és a Google Podcasts felületeken, valamint közvetlenül ide kattintva:

Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.

1 hozzászólás

  1. Tiszteletem!
    Nagyon nehéz, de fontos témához nyúltak, amire ráadásul szerintem megoldás nem nagyon van, emberi mivoltunkból eredően.
    Ez majdnem olyan cél, mint teljesen bűntelenül végigélni 100 évet.
    Véleményem alapján azért, mert az ember a racionalitás mellett jelentős részben érzelmi lény. Akár bevalljuk magunknak, akár nem, érzelmeink jelentősen befolyásolnak minket, és így a világról, politikáról… alkotott véleményünket is. Ennek megfelelően független véleménye embernek nincs – valakivel, vagy valamivel szimpatizál, és ennek megfelelő szemszögből véleményez.
    Éppen ezért “független”, “objektív” újságírás nem létezik. Olyan újság, amiben közvetve, vagy közvetlen politikai témák is megvitatásra kerülnek, nem mondhatja magáról, hogy független, se nem jobb, se nem bal.
    Egyrészt ezt az ember pszichológiája is kizárja, másrészt én még olyan újságot, műsort soha nem láttam, ami a politikai témájú cikkekben 50%-50%-t szentelne a kormány, ill. az ellenzék kritikájára. Valahova mindenki húz, függetlenül attól, hogy mit ír a cégérre. Még a Válasz Online, és a Szemlélek sem nevezhető függetlennek, mert bár igaz, hogy anyagilag jelentős függetlenségre tettek szert, de azért a kormány ellenes vélemények messzemenően túlszárnyalják az ellenzékkel szembeni kritikát – ettől kezdve viszont nem minősíthető politikailag semlegesnek.
    Felmerült, hogy Origo-t nem nagyon olvasnak (én sem), mert “fizetésre, megrendelésre írnak kormánypárti propaganda cikkeket”, valamint “vannak újságírók, akiknek a munkája nem különböztethető meg a Fidesz sajtóosztályáétól” (elnézést, hogy nem pontosan szó szerint idéztem, de a lényeg benne van). Teljesen világos, hogy az Origo erősen kormánypárti, de finoman kérdezném, hogy pl. a 444, Telex… cikkeinek véleménye miben különböztethető meg a ellenzék véleményétől. Ők az ellenzék holdudvarába tartozó forrásoktól kapják a támogatást, és hasonló képen működnek – és nekik is, mint minden jobb – és baloldali újságírónak megvan a maga politikai szimpátiája. Az Origo, Mandiner, Ps…. a kormány alá, a HVG, 24HU, 444, Telex…. az ellenzék alá adja a lovat, és felsorolhatnánk az összes lapot.
    Tehát ha valaki azt mondja, hogy a fenti okok miatt nem olvas Origo-t, akkor semmit nem fog tudni olvasni.
    Kis kitérőként kissé szomorú, hogy mindennek olyan hangja van, mintha ez hazai sajátosság lenne. De nem. Egyszerű példa a közösségi média cenzúrázása – pillanatokon belül kizárnak bárkit, aki nem a mainstream üzenetét képviseli (bár egy ismerősöm itthon a HVG tiltotta le egy Bródy interjú kapcsán nemrég, mert egyik hozzászólásban leírta, hogy 1956-ban nem Oroszország, hanem a Szovjetunió verte le a forradalmat, amit akkor éppen az Ukrán Kommunista Párt vezetője, Hruscsov irányított – ennyit írt, ez egy száraz történelmi tény, de jelenleg nem illik a HVG retorikájába, ezért teljesen letiltotta a felhasználót). Skandináviában és Németországban rengeteg újságíró veszítette el állását akkor, amikor a migrációs témában az ellenőrizetlen bevándorlás leállítását támogatta.
    Németországban ottani ismerősök elmondása szerint sokkal kisebb és halkabb az ellenzéki média “játéktere” az itthonihoz képest. Ott olyan újságok, mint nálunk a Telex, Mérce… hamar lakat alá kerülnek. Azért itthon ritkán válnak munkanélkülivé újságírók, mert a kormányt kritizálják.
    Szóval, ha valaki független, hiteles, objetkív hírekre vágyik, akkor sajnos kénytelen lesz a saját szemével a helyszínen körülnézni, mivel ha az ember már csak egy szemtanút kérdez meg, már akkor is csak egy szubjektíven színezett képet kap a valóságról.