Az István, a király 40 éves jubileumi előadásának rendezője, Novák Péter érkezett a Szemlélek Társalgóba, aki az együttgondolkodás híve, kultúra nélkül pedig szerinte nem élet az élet.
– Nem az a kérdés, hogy István VAGY Koppány, hanem István ÉS Koppány is – mutat rá rendezői koncepciója lényegére a sokoldalú alkotóművész, akivel bizonyos értelemben folytattuk a múltkori podcastadás vezérfonalát, a néplélekről való gondolkodást.
Szerinte
a magyarságra jellemző kettősség lehetne összeadódó érték, ehelyett azonban „szanaszéjjel vagyunk szabdalva”.
Arra törekedett, hogy egy különleges születésnap ünnepi helyszínévé váljon a Sportaréna, és ezt a különböző szekértáborokhoz tartozó médiumok egységesen pozitív visszajelzései, és a közönség megélése alapján is sikerült elérnie.
Jelen volt a nézőtéren Novák Ferenc „Tata” is, Péter édesapja, az 1983-as színpadi ősbemutató rendezője. Hogy mit mondott utólag a fiának, kiderül a beszélgetésből, ahogy az is, hogy
miért kapott plusz történetet Asztrik karaktere, és először melyik vidéki templom előtti térre álmodták meg az előadást.
– Erre a darabra valahogy mindig össze tudunk jönni, valamit mindig megdobbant a szívünkben, két centivel megemelkedve megyünk haza az előadás után – fogalmaz Novák Péter, aki a maga nézőpontja szerint 40 éve készült a mostani rendezésre.
A rockopera alapüzenete kapcsán úgy látja, a magyar társadalom alapproblémái régóta változatlanok. „Generációkon keresztül hordozunk sérelmeket magunkban, és nem a megoldást keressük, hanem mélyítjük a problémákat. (…) A mértékletességről és a jó elegyítésének a mértékéről kellene nekünk valamit megtanulni. (…)
Egy ország intelligenciáját egyszer lehet ledarálni.
(…) A kultúránk az egyetlen, amit fel tudunk mutatni lelkiismereti szinten. (…) Nem kárhoztathatjuk arra az embereket, hogy egy televíziókészülék előtt, a semmibe bambulva, kiüresedett tekintettel éljék le az életüket.”
Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS-olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.
