Te mit tennél, ha úgy éreznéd, megtámadták a hitedet?

keresztény hit támadás
shutterstock.com

A „keresztény-konzervatív” médiát olvasva sokszor találkozhatunk ítélkezéssel és gyűlölködéssel. Ez méltatlan hozzánk. Olvasói levél.

„Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.” /Róm. 12.14/

Nagy teher nyugszik rajtunk. Világunk egyre zavarosabb. Az ideológiák, vallások és valláspótlékok harcában szinte lehetetlen eligazodni. Mind hangosabb az életellenes csoportok hangja: abortusz, eutanázia, melegjogok, a média és az internet uralma, a mindent szabad liberalizmusa. Keresztényként szorult helyzetben érezhetjük magunkat, melyre sokféleképpen reagálunk. A keresztény-konzervatív médiát olvasva sokszor találkozom méltatlan megnyilvánulásokkal. Ítélettel válaszolunk az ítéletre, gyűlölettel a gyűlöletre. Ez méltatlan hozzánk. Nekünk nem ezek a fegyvereink, mi nem ezt tanultuk Mesterünktől! Így a fő kérdés: mit kezdünk a minket érő valós vagy vélt támadásokkal? Ehhez szeretnék három szempontot adni.

A tanítás tisztasága

Az egyházat ért támadás egyik legfőbb fegyvere a szinkretizmus, amely megpróbál mindent összemosni. Ebben a helyzetben egyes egyedül a világos tanítás ad iránytűt. Ezért hitünk lényegét (teológiailag és morálisan) egyszerűen, de nagyon pontosan kell kifejteni. Határozott különbséget kell tenni igazság és bűn között. Az életre és a halálba vezető út között. Egyházunk tanítását a mai kor nyelvén kell megfogalmazni, de egy jottányit sem engedni a tisztaságából. Vállalni az ezzel járó népszerűtlenséget, akár üldözést. A jóról ki kell mondanunk, hogy jó, és a bűnről, hogy bűn.

Ha magunk állítunk magunknak törvényeket, bálványt faragunk.

Magunknak, magunkból.

A jó és a rossz sosem relatív. Ezért időtálló. A Tízparancsolat, Jézus tanítása nem változott az elmúlt évezredek alatt. Ugyanolyan érvényes a mai korban is, még akkor is, ha egyre kevesebben tartják be. A rossz út akkor is rossz marad, ha mindenki arra megy. Ezért kell nagyon tisztán felmutatni az életre vezető utat. Nem ítéletet mondani, nem vitatkozni, hanem tükröt tartani, tudván azt is, hogy aki a tükörbe néz, és neki nemtetsző képet lát, az a tükörre fog haragudni.

A bűnbeesett ember

Egyházunk tanítja az eredeti bűnt, a gyakorlatban mégis megfeledkezünk róla. Hiszünk a szebb, boldogabb jövőben, és minden olyan mozgalomban, amely ezt ígéri nekünk. Évek múlva nem értjük, hogy csúszhatott így félre, mert elfelejtkezünk az ember bűnös természetéről.

Eddig minden, társadalmat jobbító mozgalom elbukott. Ez törvényszerű, mert vagy eleve bűnös elvekre épült, vagy nem vette figyelembe az áteredő bűnt. Egyedül Krisztus áldozata az, amely tényleges változást hozott: a megváltást. De ahhoz, hogy ez kiteljesedjen, nem jobbító eszmékre, hanem megtérésre van szükségünk. Azaz nem emberi elgondolásokra, legyenek azok bármi szépek, hanem arra, hogy Isten elé omoljunk, és megvalljuk, hogy bűnös emberek vagyunk.

A különböző, társadalmat, embert jobbító eszmék mind abból indulnak ki, hogy az ember önmagát jobbá teheti, az emberiség gondjait megoldhatja, azaz Isten helyébe léphet.

Bármiről legyen szó: technikai haladásról, digitális világról, szociális hálóról, egészségügyről, oktatásról, egy társadalmi osztály, vagy nép felsőbbrendűségéről, a kultúra fontosságáról, mindegyik végső soron az embert helyezi Isten helyére.

Nagyon sok eszme szépnek tűnik, csábít a tudás megszerzésére, de pont ez a sátán trükkje. Nekünk a realitás talaján kell állnunk, amely kimondja, az ember bűnös. Ítélőképességünk, tudásunk megromlott, töredékes. Ezért nem tudjuk megoldani az emberiség gondjait. Nem tudunk mindenható receptet adni. Csak Jézus Krisztust adhatjuk a világnak, aki mindenkinek meg akarja mutatni az Atya szeretetét. Aki halálával életet szerzett nekünk, feltámadásával megnyitotta a mennyország kapuját. Nekünk nem a bűn ellen kell harcolnunk. Nem az egyház tanítását bíráló, az erkölcsi értékekkel szembemenő eszméket kell megsemmisítenünk. Ez olyan harchoz vezet, amely eltereli figyelmünket, megterheli lelkünket, és kudarcra ítélt.

Meghívás megtérésre

A keresztények valódi feladata az emberek meghívása Isten országába, amelynek első lépése a megtérés. Annak felismerése, hogy bűnös és esendő az ember, aki rászorul Isten irgalmára. Ez teszi nyitottá a felebarát szolgálatára, akiben felismeri Jézust. Itt az Úr van a középpontban. Nem az eszmét, hanem a reális valóságot, a vele szemben levő embert, a rászorulót, a jó szóra vágyót szolgálja. Ez a folyamatos jelenlét teszi nyitottá mindenre és mindenkire. Nem köti gúzsba semmilyen elgondolás, hanem szabadon tudja választani a szeretet akkor és ott legmegfelelőbb formáját. Megnyílik a másként gondolkodók felé, akik esetleg más eszméket szolgálnak, akik támadnak minket, mert bennük is felfedezi Isten képmását, aki rászorul a megváltásra.

Éppen ezért ne a bűn ellen harcoljunk, hanem a bűnösért.

A bűnt Jézus Krisztus a keresztfán egyszer s mindenkor legyőzte. A bűnös ember felé viszont nekünk kell ezt az örömhírt közvetíteni. Lehet, hogy ez nehezebb, mint eszmékkel csatázni, de Jézus erre a keskenyebb útra hívott meg minket. Vállaljuk örömmel, mert az Úr velünk lesz a világ végezetéig. Ne feledjük, a híreket nem azért kell hallgatni, hogy legyen min szörnyülködni, és csámcsogni, hanem hogy tudjuk, miért kell imádkoznunk.

E gondolatok alapján szeretnék mindenkit meghívni: imádkozzunk és böjtöljünk a keresztény értékeket támadók megtéréséért! Egyházunkban péntek mellett szerda volt a böjti nap. Tartsunk imádságos böjtöt szerdánként a bűnösök – így saját magunk –megtéréséért felajánlva!

Ujházy András