Címke: RK

Mi a kiút a politikai kereszténység történelmi zsákutcájából? című vitaindító írásunkra újabb válasz érkezett. Reichert János szerint nem elég, ha egy politikus kereszténynek mondja magát – annak megfelelően is kell viselkednie és tevékenykednie.

A nemzetközi geopolitikai kérések az európai kontinenst különösen nagy kihívásokkal szembesítik. Az Európai Unión belül egyre növekszik a szkepticizmus és az ellenállás az egységes Európa iránt. A francia, az olasz, a lengyel és a német püspöki konferencia elnöke először lép közösen a nyilvánosság elé az alábbi felhívással, amelyben arra szólítanak fel, hogy adjunk újra lelket Európának, és ne felejtsük el a földrész keresztény gyökereit.

Megszállta a Sátán? Vagy pszichés problémákkal küszködik? Miként értelmezi az egyház a gonosz működését, és miért van szükség ördögűzésre? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Szabó József diósgyőri plébánossal, hivatásos exorcistával, Heidl György katolikus filozófiatörténésszel és Csanádi Viktor Holló hiedelemkutatóval. Kitérünk arra a tavalyi budakeszi tűzesetre is, amelyet az érintettek az ördög csapásának tulajdonítanak.

A politikai meggyőződés elvesztése nem csupán véleményváltás, hanem csendes gyászfolyamat. Identitásrétegek omlanak le bennünk, miközben újra kell tanulnunk, kik is vagyunk valójában. Ez a belső veszteség fájdalmas, mégis felszabadító, mert csak akkor dönthetünk felelősen, ha nem a félelmeinkhez, hanem a jelen igazságához igazodunk. Erszény Krisztián írása.

Leó pápa a múlt héten úgynevezett rendkívüli konzisztóriumra hívta össze a katolikus egyház bíborosait, hogy több kérdésben kikérje a véleményüket. A másfél napos találkozón végül a szinodalitás és a misszió állt a középpontban, de a római kúria szerepe és a liturgia is napirendi tervek között szerepelt. Német László bíboros, Belgrád metropolita érseke első kézből számol be a Szemléleknek az eseményen szerzett tapasztalatairól.

Lovas Rozi közéleti megszólalásait a személyes hitvallásából és a művészi felelősségéből vezeti le. Interjúnkban a színművész arról beszél, hogy miért tartja fontosnak nyilvánosan is vállalni katolikus mivoltát, miért tartja veszélyesnek a politikai kereszténységet, és hogy a jelenlegi, gyűlöletvezérelt propaganda terhelte társadalom helyett milyen országban szeretne élni.

Nagy botrányt kavart az Egyesült Államokban, hogy Minneapolisban egy szövetségi bevándorlási ügynök az autójában lelőtt egy 37 éves nőt. Háttér és tengerentúli katolikus kommentár a történtekhez, különös tekintettel az amerikai vezetők áldozathibáztató kijelentéseire.

Mit szólna hozzá Teréz anya, ha megtudná, hogy milyen bölcsességeket tulajdonít neki az utókor? Miként vélekedne Pio atya, ha egy olyan szentencia alatt látná a nevét, amely nem hagyta el a száját? Íme, néhány széles körben ismert idézet, amelyeket sosem mondtak szentjeink.

A kereszténység egyik legnehezebb állítása nem elvont teológiai tétel, hanem nagyon is gyakorlati mondat: nem mindent szabad, amit meg tudunk tenni (1Kor 10,23). Azt jelenti, hogy az erőfölény önmagában nem igazolja egy hatalom törekvéseit. Már a saját életünkben sem mindig könnyű ezt komolyan venni – hát még amikor országok döntései kerülnek mérlegre. Erszény Krisztián írása a venezuelai elnök elrablásáról.

Egy amszterdami templom szilveszteri tűzesete, a párizsi Notre-Dame új üvegablakai körüli vita, valamint a pannonhalmi és a veszprémi templomfelújítások tapasztalatai ugyanarra a dilemmára irányítják a figyelmet: mitől marad élő egy templom a 21. században. Műemlékvédelem, liturgia, közösségi használat és hitbeli érzékenység ütközik ezekben az ügyekben, miközben a legfőbb kérdés: a szakrális terek „halott kövek” maradnak-e, vagy képesek élő közösségek otthonává válni. Völgyi András írása.