Múlt heti témáink sokakat mélyen érintettek – a hozzászólások is igazolják, hogy fontos lenne ezekről minél többet együtt gondolkodni.
A Komment-tár-sorozat küldetése, hogy rendszeresen merítsünk az olvasói reakciók bőséges terméséből, újraolvassuk az esetleg szem elől tévesztett vagy elfeledett észrevételeket.
Nem a legjobb hozzászólásokat gyűjtjük egybe, és szerkesztjük cikké, nem is azokat, amelyekkel leginkább egyetértünk – a válogatás célja továbbra is a közös gondolkodás, a párbeszéd támogatása.
Hozzászólni ér, sőt nagyon örülünk minden építő megjegyzésnek!
Nem lenne jobb pártok nélkül politizálni?
„Helyi szinten valóban jól meg lehet lenni pártok nélkül, mert helyben – normális körülmények között – olyan kérdésekben kell dönteni, hogy az alvégen vagy a felvégen fejlesszünk-e valamit; hogy épüljön-e parkoló az iskola mellett; hogy az autósoknak vagy a kerékpárosoknak kedvezzünk-e a forgalom átalakításánál; stb, stb… , ezekhez semmi közük a pártszimpátiának, sokkal inkább van annak van, hogy ki melyik részen lakik és melyik rész problémáit látja át. Ráadásul nagy valószínűséggel ismerik is a lakosok a helyi indulókat, a véleményüket, tudják, hogy kitől mi várható.”
„Egy parlamenti választás indulóit kevesen ismerik személyesen. Nem tudják róla, hogy mit várhatnak tőle, ha megválasztják. Egyáltalán, képes-e más emberekkel együttműködni? Vagy csak megy előre a saját érdekei szerint, abszolút kompromisszumképtelen, semmi jó nem várható tőle? Őszinte, vagy eszköztárában előkelő helyen van hazugság?”
„Egy önjelöltről az ilyesmi sokkal inkább elképzelhető, mint arról, aki újra és újra megmérettetik egy közösségben, egy pártban.”
Gondolatbűn-e az imatüntetés?
„Felteszem, minden nőt megvisel, ha elveteti magzatát, valamennyire azért mindenki tudatában van, hogy ez gyilkosság. Miért kell az amúgy is borzasztó lelkiállapotban lévő nőket még ezzel is tovább gyötörni? És vajon egy ilyen „imatüntetés” hatására hány nő gondolja meg magát, és válik mégis anyává? Ha segíteni nem tudok – mert ez nem segítés – legalább ártani se ártsak!
Igen, abortuszellenes vagyok, és hálát adok Istennek, hogy soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy az abortusznak akár a gondolata is felmerüljön bennem, de úgy érzem, ez nem kizárólag rajtam múlott, és nincs jogom másokat megítélni emiatt.”
„sokan hangoztatják, sajnos, hogy ez nem gyilkosság…. ráadásul a törvény sem tekinti annak…”
Hogyan ne legyünk késelős társadalom?
„Nagyon fontos írás, köszönjük!”
„Amikor megölnek valakit, a reakció mindig az, hogy halál a gyilkosra.
Az oda vezető út kísérői (okozói) pedig felmentve.
Senki nem születik bűnözőnek.”
Hallgatni aranyat ér?
„Bocsánat! Nincs elzárva senki a tanítástól! De tanulunk?
Az Egyház mi vagyunk a keresztények, a tanár, a munkás, a köztisztviselő, a vállalkozó, az orvos, a politikus, a munkaadó, …
Mindenki akit megkereszteltek. Nem ismerjük a tanítást, vagy nem merjük felvállalni?”
„Tedd másnak mit szeretnél, hogy neked tegyenek!” Könnyebb kritizálni a püspököt, a papot mint körülnézni és megtenni ami rajtunk áll.”
„Ha az egyházak hallatják a hangjukat társadalmi kérdésekben, akkor az a reakció, hogy az egyházak ne politizáljanak. Ha nem, akkor az bűnös hallgatás. Mindezeket ugyanazok az emberek reagálják. Mi hát akkor az elvárt magatartás?”
„Azt hiszem, nem „ugyanazok”, akik igényt tartanak az egyház állásfoglalására a fontos társadalmi, közéleti = politikai kérdésekben, s azok, akik a „ne politizáljon az egyház” álláspontot képviselik.”
„A „politizálás” – sajnos sok esetben, főleg választás előtt – a kormánypárt melletti agitációt jelentette. Erre valóban nincs szükség. De a fontos társadalmi (erkölcsi) kérdésekben: oktatásügy, korrupció, elszegényedés, szolidaritás hiánya, stb., jó, ha reagál az egyház is, s nem feltétlenül az állam álláspontját osztva.”
„Az elvárás nagyon egyszerű soha ne pártpolitikai állásfoglalást tegyenek. Jézus azt mondta: Szeresd Felebarátodat, mint önmagadat! Ha ehhez a parancshoz ragaszkodva fognak politizálni a szó eredeti értelmében, nem pedig az egyházak anyagi érdekei szerint, akkor sokkal hitelesebbek lesznek. Buta, alaptalan kritikát biztosan fognak kapni akkor is, de jóval kevesebbet, mint most. Most sajnos sok kritikának van valóságalapja.”
